The GIMP 1.2

A GIMP utolsó stabil verzióját 1999 áprilisában adták ki, majdnem két évet kellett várnunk az új verzióra, végül 2000 karácsonyára gyönyörű ajándékot kapott a GNU szoftvereket használó közösség: az 1.2.0-s verziót. Az azóta már megjelent 1.2.1-ben sok igazítás, hibajavítás történt. A cikk még az 1.2.0-ás GIMP alapján készült. A bátrabbak persze már az elmúlt évben használhatták az 1.1.x-es fejlesztői változatokat, de ez néha furcsa meglepetéseket tartogatott a felhasználó számára. (Ezért is volt nagyon meglepő, hogy több disztribútor --természetesen nem a Debian-ra gondolok-- 2000-ben olyan terjesztésekkel jelent meg, amelyek a megbízhatatlan 1.1.x-es GIMP-et tartalmazták.) A cikk írásának pillanatában még nincs a piacon disztribúció, amelyhez 1.2-es GIMP-et adnának (néhány nap múlva várható a SuSE 7.1). Aki használni szeretné az új programot, annak bizony el kell zarándokolnia a www.gimp.org-ra a forrásokért, esetleg kipróbálhatók az ftp.gimp.org-ra vagy valamelyik tükörre kitett lefordított csomagok. Az új GIMP legalább 1.2.8-as GTK libet igényel.

Az új GIMP alapelve ugyanaz mint a régié. Minimális programmag, amit körbevesz a sok plugin és script-fu. Azonban az 1.2-es nem tud mit kezdeni a régi plugin-ekkel, script-fu fájlokkal. Ha van valamilyen különleges igényünk, hozzászoktunk egy plugin-hez (például a Guash-hoz), nem elég azt egyszerűen újrafordítani, be kell szerezni a 1.2-es GIMP-hez írt változatot.

Mi az a "GIMP Perform"? Egy kis szépséghiba

A használatbavétel előtt még hátravan a felhasználói telepítés. Ez gyakorlatilag a ~/.gimp-1.2 könyvtár és alkönyvtárainak létrehozását jelenti, itt fogja a program a felhasználói beállításokat, plugin-eket stb. tárolni. Ezt megteszi nekünk az 1.0-s GIMP telepítőjéhez képest nagyon látványos többlépcsős új telepítő. Itt kell beállítanunk, de később is módosíthatjuk a program sebességére oly nagy hatással lévő Tile Cache méretét, a swapfájlok tárolási helyét (érdemes ezt nem a /tmp-re állítani) majd meg kell adnunk a képernyőnk felbontását dpi-ben, ehhez konfigurációs eszközt is biztosít a telepítő. Egyetlen szépséghibája, hogy néha a feliratok vége nem látszik. A telepítő a GIMP első futtatásakor automatikusan elindul, a beállítások elvégzése után megkezdhetjük az ismerkedést új kedvencünkkel.

Splash az induláskor

[oldal:A főablak]

A felület már első pillantásra különbözik a régitől. Az egész főablak egy kicsit szélesebb, így végre látszik az ablakkezelők címsorában a főablak teljes címe, már ezért megérte váltani. Azért ennél lényegesebb változások is történtek: új eszközökkel bővült az eszköztár, van például egy remek szögmérőnk, hogy egészen pontosan hogy is kell használni máig se tudom, mert a súgóból hiányzik a szögmérő fejezet. Igen, jól olvastátok: a súgóból. Mert az új GIMP beépített súgót tartalmaz, sőt nemcsak beépített, de helyzetérzékeny is, tehát bárhol --menüben, eszköztáron-- megnyomva az F1 billentyűt előjön az adott elem leírása. Néhány leírás még hiányzik ugyan és néhol a meglévő is minimális, de az előző verzió nem létező súgójához képest hatalmas a fejlődés. A program függőségei közé bekerült a gnome-libs (egész pontosan a libgtkxmhtml), a HTML-alapú szövegek megjelenítése miatt van szükség rá.

A súgó fülei elhasználódnak egy idő után,
valószínűleg gnome-libs hiba

Nemcsak a "Help" felirat érdekes a főablakban. Valóságos áldás az a három új elem, ami az ablak alján van. Egyetlen kattintással választhatunk új ecsetet (Brush), kitöltőmintát (Pattern) és átmenetet (Gradient). Ezek nagyon gyakran használt eszközök, és bizony az 1.0-ban eléggé el voltak dugva, és észben kellett tartanunk azt is, hogy melyik eszközből éppen melyik az aktív, de ennek vége: mindhárom látszik a jobb alsó sarokban a szokásos előtér-háttér elem mellett.

A főablak

Jelentős új kényelmi szolgáltatás az utoljára megnyitott fájlok megjelenítése a főablak "File" menüjében. A megjelenítendő fájlok számát a "File > Preferences" menüponttal előhívható tulajdonságablakban határozhatjuk meg. Az előző verzióhoz képest sokkal több opció "tekergetését" engedi a program.

[oldal:Munka a képekkel I.]

Munkánk során sok helyen találkozhatunk olyan dialógusablakokkal, amelyekben valamiféle méretet kell megadnunk, pont, pixel, cm... A DTP-s szakik nagy örömére az új GIMP biztosít egy Unit Editort (Főablak > Xtns > Unit Editor), ebben beállíthatjuk az általunk használni kívánt mértékegységeket és újakat hozhatunk létre. Talán érdemes megemlíteni, hogy a számítógépes mértékegységek mellett (1 inch = 6 pica = 72 pont) a hagyományosabb tipográfiai egységek is helyet kaptak itt.

A Unit Editor

Ennyi huzavona után nyissunk meg végre egy fájlt! Kellemes meglepetésben lehet részünk, átszabták a dialógusablakot, helyet szorítva egy kis előnézeti képnek. Halálosan bosszant a *nix-os képkezelő és nézegető programok hülye szokása, hogy egy ".xvpics" nevű könyvtárba automatikusan el is mentik ezeket a kis előnézeti képeket. Szerencsére minden programban, így az új GIMP-ben is ki lehet kapcsolni e fölöttébb bosszantó alapértelmezett funkciót. Na, ez csak egy kis zsörtölődés volt, az előnézeti kép hasznos és kellemes.

Fájlmegnyitás

A kép balklikkre megjelenő menüjében, ahonnan az összes képre vonatkozó funkciót elérhetjük, eleinte kicsit bizonytalanul mozog az ember, néhány dolog mélyebbre került a menüben, mások pedig új almenüt kaptak, ezt minden program új verziójánál meg kell szokni. A menükkel kapcsolatban újdonság a GIMP-ben a más *nix-os programokban már régóta alkalmazott tear-off-ok megjelenése. A menüket, almenüket kiszakíthatjuk, ekkor új ablakot kapnak és lebegő "eszköztárként" funkcionálnak. Ha már nincs szükségünk rá, akkor a bal felső sarokban lévő kis háromszögre kattintva eltűnik a letépett menü. Ha már ennyit változott a menürendszer, talán érdemes egy kicsit gyakrabban menteni. A GIMP eddig is sok formátumot ismert és bevallom, nem számoltam meg mennyit tud az új, az átlagos igényeket messze kielégíti, sőt például a PostScript/Encapsulated PostScript mentés lehetősége már azt hiszem nem is az átlagos igények körébe tartozik. A legtöbb formátum mentési ablaka változott, több opciót állíthatunk be mint az 1.0-ban. A webgrafikusok értékelni fogják a JPEG mentés változásait, ugyanis mostmár előnézeti képet is képes adni a program arról, hogy mennyire torzítja el a tömörítés a képet. A TODO-t olvasgatva kiderül, hogy ez egy borzalmas hack a jpeg-mentő plugin-ben, de a következő verziókban szeretnének valamilyen egységes API-t, hogy a többi képformátumra is kiterjeszthessék e megoldást.

Ilyen a túltömörített Kolosszeum

[oldal:Munka a képekkel II.]

Nemcsak a JPEG mentése körüli változásokkal szimpatizálhatnak a webre fejlesztők, hiszen van egy új plugin, amely kifejezetten nekik készült. Ez az ImageMap Editor. Szerver- és kliensoldali képtérképek megszerkesztéséhez nyújt nagyon kellemes felületet ez a kiegészítő.

Mit is linkeljek a Holdra?

Amint eljutunk odáig, hogy rétegezni kellene egy képet és előszedjük a Layer ablakot, furcsa érzésünk lehet. Az ablak tetején egész korrekt kis képváltó menü van, kicsinyítve mutatja a megnyitott képeket, de ezen túl is, valahogy zsúfolt az ablak. Hiába, itt egy füllel több van. Mi ez a Paths? Súgó elő, natessék: ez egy módja a vektoros görbék tárolásának. Pont úgy kell ezzel is dolgozni mint a Bézier-görbékkel, tulajdonképpen ugyanaz, csak a Paths-t el is lehet menteni a GIMP saját, XCF formátumába. De nemcsak elmenteni lehet, hanem oda-vissza alakítani kijelölés (selection) és Bézier-görbe között, igazán klassz.

A vektorok felé vezető ösvény

Sokan szeretik a Script-Fu scriptekkel megvalósított logókészítő programkákat (Főablak > Xtns > Script-Fu > Logos). Jelentős fejlődés történt e téren is. Az 1.0-ban ezek a Script-Fu-k mindenféle, a rendszerre véletlenül se telepített fontokat szerettek volna használni alapértelmezésként, kellemetlen volt mindig kézzel átírni a fontneveket a dialógusablakokban. Erre többé szerencsére nem lesz szükségünk: az 1.2-es logókészítőiben a fontnév egy gomb, amelyet megnyomva a Font dialógusablakból klikkelve választhatunk betűtípust, és a beállítást a kilépésig meg is jegyzi a program.

Helvetica-val írnám körül...

Végül, ha már a feliratoknál tartunk, nagyon-nagyon hiányzott az előző GIMP-ekből a dinamikus szövegréteg lehetősége, a fejlesztők ellátták az 1.2-est ezzel is. A képmenü > Filters > Render > Dynamic Text menüpont hozza elő a plugint, amelyben betűméretet, típust, színt, szövegigazítást, dőlésszöget állíthatunk; akár szövegfájlból is betölthetjük a dinamikus szövegréteg szövegét. Hab a tortán, hogy a billentyűzetről be nem gépelhető karakterekhez egy karaktertáblát is biztosít a nagyszerű plugin. És ha elrontottunk valamit, bármikor változtathatunk rajta később.

Munkában a GDynText

[oldal:Összegzés]

Sokmindent lehetne még felsorolni, például hogy az 1.2-es GIMP-hez Perl kiegészítés is csatolható vagy hogy megváltoztak, sokkal precízebbek lettek a kurzorok vagy akár azt, hogy egészen terjedelmes lett a videó menü... Érdemes váltani. A cikk miatt föltettem húsz percre a régi 1.0.4-est, másfél évig használtam ezt a verziót, de most egészen visszahőköltem mennyire fapadosnak tűnik a friss GIMP-hez képest, nagyon jó munkát végzett a GIMP Team. Ami a stabilitást illeti, nos, az elmúlt hetekben lefagyott egyszer a program (előfordulhat hogy ez a Mandrake 7.2-eshez adott GTK lib-re kenhető, az xmms is furán viselkedett, ám egy teljes gkt+ és glib csere után megjavult, azóta a GIMP se fagyott le) és ahogy már utaltam rá, vannak benne néhol apróbb szépséghibák, sőt olykor egészen zavaró kellemetlenségek is. Bizonyos körülmények között például teljesen bután méretezi az ablakokat, az elmúlt másfél évben nem volt annyi problémám az 1.0.4-es verzióval mint az utóbbi egy hónapban az 1.2.0-val, de az apróságoktól eltekintve tényleg nagyon kellemes az új GIMP, csak ajánlani tudom. Az 1.2.1-est.