Szerző: Bodnár Ádám

2001. január 4. 00:37

Abit Siluro MX

1999-ben az ABIT az első Siluro TNT2 kártyákkal belekóstolt a videokártya-bizniszbe is, és azóta szinte az összes megjelent NVIDIA chipre épített kártyát a tajvani gyártó. Nem volt ez másképp a GeForce2 MX esetében sem.

Az ABIT neve a mára szine legendás BX6 alaplap kapcsán került be a köztudatba. Azóta a céget a tuningbarát alaplapok kapcsán emlegetik a számítógépjátékosok és megszállott overclockerek. 1999-ben az ABIT az első Siluro TNT2 kártyákkal belekóstolt a videokártya-bizniszbe is, és úgy látszik jól döntöttek, hiszen azóta szinte az összes megjelent NVIDIA chipre épített kártyát a tajvani gyártó. Nem volt ez másképp a GeForce2 MX esetében sem.

Az ABIT Siluro MX formatervezett dobozban érkezett a szerkesztőségünkbe. A design-os csomagolást kibontva a kártyán kívül egy kézikönyvet, egy S-video kábelt (merthogy a kártyán S-video csatlakozó is van) és 3 CD-t találtunk. A füzet angol nyelvű, nem olyan részletes, mint az ASUS termékeinek dokumentációja, de azért megjárja. A lemezeken a meghajtó- és segédprogramokon kívül az Intervideo WinDVD 2.3 DVD-lejátszót és két játékot találunk. A Shogo: MAD és a Test Drive 5 nem éppen a legfrissebb megjelenések, ennél azért többet vártunk így 2000 végén. Igazából nem is értem, miért kerültek bele a dobozba.

A Siluro MX kártya érdekessége, hogy a NYÁK-ja teljes méretű, ellentétben pl. az ASUS vagy a Hercules modelljével. A 32 MByte memória 6 ns elérési idejű Hyundai chipekből áll össze - ezeket az IC-ket a Voodoo3 sorozatról már ismerhetjük. Akkor és ott kitűnően vizsgáztak túlhajthatóságból és ez most sem volt másképp. Na de ne vágjunk a dolgok elébe!

A GeForce2 MX videochip specifikációinak ismertetésétől jelen esetben eltekintenék, hiszen egy hasonló kártya (ASUS V7100 Pure) leírásánál ezt kollegám, Erasmus már megtette.

[oldal:Mellékelt szoftverek és a teszt körülményei]

A kártyához mellékelt CD-t a meghajtóba helyezve aranyos animációt láthatunk és könnyedén elindíthatjuk az általunk kívánt segédprogramok telepítését. Hogy-hogy nem, a telepítő keretprogram kilépéskor nekem többször is kifagyott.

A lemezen az NVIDIA 5.32 verziójú meghajtóprogramjára épülő drivert találtam. Az ABIT igazából nem változtatott semmit rajta, egyszerűen kicserélte az NVIDIA logót a sajátjára és elhelyezett egy kis önreklámot a display properties panelben.

A lemezen ezen kívül a következő dolgokat leltem:

  • Intervideo WinDVD 2.3
  • Graphic Max túlhajtó segédprogram
  • DirectX 7A
  • ABIT képernyővédő
  • Adobe Acrobat Reader
  • a kézikönyv .pdf formátumban

A drivert és a Graphic Max szoftvert feltelepítve a taskbar-ban feltűnik az ABIT ikonja. A baloldali egérgomb megnyomása után a display properties menüben találjuk magunkat, míg a jobb gombbal való kattintás után a képernyő felbontását és a képfrissítést állíthatjuk be gyorsan és könnyen.

Mivel az 5.32 verziójú meghajtó már elég öregecske, a kártya sebességének méréséhez az NVIDIA legutolsó hivatalos meghajtóját, a 6.31-es Detonatort használtam.

A tesztgép:
  • ABIT BH6 Rev 1.01 alaplap
  • Intel Pentium III 450@558 MHz processzor
  • ABIT Siluro MX grafikus kártya
  • 192 MByte PC100 SDRAM

A sebességméréshez használt szoftverek:

  • Windows 98 ENG retail
  • NVIDIA Detonator 3 (6.31)
  • DirectX 8
  • Quake 3 Arena 1.17
  • 3D Mark 2000 1.1
  • MDK2
  • NVIDIA Treemark

[oldal:Quake 3 Arena és MDK2]

A Quake 3 Arena grafikai és geometriai beállításait a maximális értékre húztam, a hangot és a vsync-et pedig pedig kikapcsoltam. Így születtek a következő eredmények:

Az MDK2 demójában a geometriai részletesség maximumon volt és trilinear filtering-et használtam:

[oldal:3D Mark 2000 és Treemark]

A Madonion.com tesztprogramja a Direct3D API-t használja és erősen igénybeveszi a kártya T&L motorját:

Az NVIDIA által készített Treemark tesztprogram főként a T&L motort stresszeli, a "complex" tesztben minden képkocka kiszámításánál 128080 háromszögből álló geometriájával kellett megküzdenie az ABIT Siluro MX-nek:

Mint látható, a kártya teljesítménye alacsonyabb felbontásokban erõsen CPU limitált, azonban játékokhoz a 800x600 vagy az 1024x768 pixeles felbontás 32 bites színmélység mellett megfelelõ lehet bárki számára - na persze szoftvere és felhasználója válogatja. Mindenesetre az általam kedvelt játékok az utóbbi felbontásban teljesen élvezhetõek voltak.

[oldal:Túlhajtás és vélemény]

Mint azt a bevezetőben is említettem, az ABIT neve szinte egyet jelent a túlhajtással, felpörgetéssel, finomhangolással. Ezért kissé csalódott voltam, amikor megláttam a Graphic Max túlhajtóprogramot, ami meglehetősen fapadosra sikeredett. A dolgát mindenesetre elvégzi. Szintén a "masszív" túlhajtás útjába állhat, hogy a videochipen - valószínűleg költségcsökkentési okokból - nincsen ventillátor, csak egy egyszerű hűtőborda hivatott a GeForce2 MX chip által termelt hő elvezetésére.

Összességében ezért nem számítottam túl jó túlhajthatóságra, de kellemesen csalódtam: az ABIT Siluro MX ilyen szempontból minden várakozást felülmúlt, ugyanis akár 200/200 MHz-en is kiválóan működött. A memória órajelét 210 MHz-re emelve már zavaró villódzás vette kezdetét, a chipet pedig meg sem kíséreltem 200 MHz fölé húzni, hiszen úgyis a memória jelenti a szűk keresztmetszetet.

Természetesen túlhajtva is megmértem a kártya sebességét, a tesztekből a grafikus chipet leginkább igénybe vevő beállításokat figyelembe véve. Az órajel-emelés 18-19 százalékos emelkedést eredményezett az 1280x1024 pixeles felbontásban és 32 bites színmélységben elvégzett tesztekben (Quake 3 Arena demo001: 38,3 fps, 3D Mark 2000: 2300 pont, MDK2: 42,7 fps).

Végezetül mit is mondhatnék? Az ABIT kártyája tökéletes választás lehet azok számára, akik jókat szeretnének játszani, ám nincsenek abban a helyzetben, hogy megengedhessenek maguknak egy GeForce2 GTS vagy ATi Radeon kártyát. A felmerülő apró bosszúságokat (kifagyó keretprogram és felejthető szoftver-melléklet) pedig egycsapásra feledteti a kitűnő túlhajthatóság. A magam részéről tiszta szívvel tudom ajánlani a kártyát.

A kártyát az ABIT kelet-európai képviseletétől kaptuk. Köszönjük.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról