A Yahoo ügy: folytatás
Akik a múlt heti Yahoo-elleni bírósági döntés nyomán arról beszéltek, hogy ez az ítélet lényeges és precedens-értékű lehet, azoknak úgy néz ki, hogy igazuk lesz.
A múlt héten jelentős felzúdulást váltott ki egy francia bíróság azon ítélete, amelyben a Yahoo Internet-szolgáltatót arra kötelezte, hogy tegye lehetetlenné a hozzáférést Internet aukciós oldalának azon részéhez, amelyen náci kegytárgyakra lehet licitálni. Amennyiben ennek a cég nem tesz eleget, akkor naponta 100.000.- francia frankot kell büntetésként fizetnie. A tisztelt bíróság ítéletéről most nem érdemes bővebben elmélkedni, annak helyességéről vagy helytelenségéről már a múlt heti cikkben esett szó - választ pedig sem akkor, sem pedig most nem lehet egyértelműen adni arra, hogy mi is lenne a helyes.
Egy dolog azonban biztos - akik akkor arról beszéltek, hogy ez az ítélet lényeges és precedens-értékű lehet, azoknak úgy néz ki, hogy igazuk lesz. Az Internet esetében ugyanis az egyes országok bíróságai - tekintettel arra, hogy általában nincs hazai törvény vagy ítélet egy-egy vitás kérdésben - előszeretettel nézik, hogy más ország törvényhozása vagy bíróságai miképpen döntenek. Akik pedig ezek előtt a bíróságok előtt érdekeiket akarják érvényesíteni, szintén folyamatosan figyelik az ítéleteket, hiszen ezek szinte az egyetlen érvet képezik egy-egy perben. Egy bíróságot meggyőzni egy a jogtól annyira távol eső területen, mint a számítástechnika vagy az Internet, arról, hogy nekünk van igazunk, szinte szélmalomharc abban az esetben, ha nem lehet valamilyen jogi vonatkozású érvet is felhozni.
A francia bírósági ítélet pedig már jogi érv. Ezt felismerve Michel Friedman, a Német Zsidók Központi Tanácsának alelnöke azt nyilatkozta, hogy jelenleg éppen vizsgálják, hogy milyen módon lehetne német bíróság előtt is hasonló ítélet elérése érdekében eljárást indítani. Magyarul a német Yahoo-t is ugyanúgy köteleztetni akarják, mint a francia leányvállalatot.
[oldal:A példa ragadós]
Véleményem szerint most a Yahoo és a hasonló, világszerte jelen levő cégek azzal a kényelmetlen lehetőséggel találják magukat szembe, hogy a nagyon "hiperaktív" bíróságokkal, illetve államigazgatással rendelkező államok területén felelőssé tehetőek minden tevékenységükért, amelyet a világ bármely országának web-szerverén végeznek. Ez ténylegesen azt fogja jelenteni, hogy ezek a cégek vagy kénytelenek lesznek valamilyen módon alkalmazkodni minden lényegesebb ország törvényeihez - ami szerintem valószínűtlen, mert többet fognak jogászra, mint informatikusra költeni, mellesleg pedig gazdasági érdekeiknek sem mindig felelnek meg az európai vagy ázsiai országok korlátozó törvényei -, vagy pedig olyan, tulajdonosi struktúrában független vállalatokban működtetni az egyes országokban levő leányvállalataikat, amelyeket nem lehet megbüntetni azért, amit az anyavállalat csinál. A harmadik lehetőség pedig - amit azért a közel 80 milliós német piac esetében például nehezen tudok elképzelni -, hogy a cég kivonul a piacról, mert nem éri meg neki a sok nehézség. A magyar piac azonban már nem az a nagyságrend, ami a nagyon "aktivista" jogászokat elviselné. Persze nálunk egyelőre még nem merül fel ilyen erővel ez a probléma. Egyelőre.A bíróságok azonban nem az egyetlen "veszély", ami az Interneten szereplő végeket fenyegeti. A Központi Tanács által vizsgált perlési lehetőségek mellett ugyanis politikai vonalon is megindult az Interneten fellelhető náci tartalommal kapcsolatos vita. ÉszakRajna-Vesztfália igazságügy-minisztere, Jochen Dieckmann a "Welt am Sonntag"-nak adott nyilatkozatában felszólította az Internet szereplőit, hogy önkorlátozással akadályozzák meg a szélsőséges nézetek terjedését. Természetesen a kedves felszólítás nem egyedül hangzott el, a miniszter ugyanis hozzátette még, hogy addig kellene ezt megtenniük, amíg a kormány nem alkalmaz kényszerítő intézkedéseket - a miniszter kifejezésével élve "amíg a hüvelykszorítót fel nem teszik".
Ezek a fejlemények egyszerre hirtelen jöttek és várhatóak voltak. Az Internet ugyanis egy eddig nagyrészt ellenőrizetlen terület - ahol pedig lyuk tátong, azt be kell tömni. Nem maradhat sehol légüres tér, már csak az a kérdés, hogy ki is legyen az, aki ezt a területet kitöltheti. A nemzeti kormányok mindenképpen erre fognak törekedni - ami nem is olyan szörnyű, hiszen kell egyfajta ellenőrzés, ami megtartja a rendet. Elvégre tényleg nem lehet megengedni, hogy szélsőséges nézetek széles teret kapjanak - anélkül, hogy a tényleg értelmes tartalom is megfelelően támogatva lenne. (Szerintem egyébként a szélsőségek sikeresen és gyorsan le tudják magukat járatni egy olyan környezetben, ahol értelmes emberek közé kerülnek. A Net pedig kifejezetten ilyen - és remélem, ilyen is marad.)
Hogy mi is lesz a fejlemények vége, azt nem lehet előre megmondani. A törvényjavaslatok csak keringenek és addig a bíróságok dolga lesz a véleményük szerint valamennyire megfelelni a jogérzéküknek és a jelenlegi törvényeknek. Ez nagyon sokszor sután sikerül, de a gyermekbetegségeket a Net még technikailag sem nőtte ki teljesen, nemhogy jogilag. Azt hiszem, hogy az Magyarországon még csak most kezdődik.
Üdvözlettel:
dr. Mura
dr.mura@hwsw.hu