A jövő Itaniumjairól beszélt az Intel: Poulson 32 nanométeren
Az Intel Itanium processzorcsaládja évek óta a leghosszabb publikus terméktervvel rendelkezik a világon, ami a platformmal szemben az évek során felépült bizalmi deficitet jelzi. A chipgyártó vélhetően továbbra is fontosnak találja ezt, és egy konferenciahíváson további apró részleteket csöpögtetett a publikumnak, valamint közölte, hogy egy három generáció, tehát jó 5-6 év múlva megjelenő architektúra fejlesztései is megkezdődtek. Kevés érdemi információ hangzott el a Tukwilláról, ugyanakkor a Poulsonnal kapcsolatban napvilágra került legalább egy érdekes adat.
2x teljesítmény
Az Intel szerver platform részlegéért felelős alelnöke és igazgatója, Diane Bryant beszélt a sajtó előtt az Itanium terméktervéről. Bryant megerősítette, hogy a Tukwilla kódnéven ismert chip továbbra is 2008 végére van időzítve -- a processzornak eredetileg 2007 közepén kellett volna megjelennie, de a Montecito botrányos csúszása miatt a premier jócskán kitolódott. A Tukwillával kapcsolatban érdemben nem közölt új információt Bryant: az Intel 65 nanométeres gyártástechnológiájára implementált, monolitikus négymagos Itanium egy teljesen új infrastruktúrát fog alkalmazni, a CSI-t (Common System Interconnect), mely nagy sávszélességű és alacsony késleltetésű (processzor- és periféria) összeköttetésekkel, és integrált nyolccsatornás FB-DIMM memóriavezérlővel váltja le a jelenlegi buszrendszert, mely jelentősen korlátozza az Itaniumok teljesítményét. Az CSI nevét onnan kapta, hogy a Xeon MP-kkel közös lesz.
Bryant szerint a Tukwilla kétszeres teljesítményt fog hozni a Montecitóhoz képest, ami figyelembe véve a kétszeres magszámot, a 2,5 gigahertzre várt órajelet, valamint az új CSI infrastruktúrát kissé soványnak tűnik, persze kérdés, hogy milyen körülmények között érvényes ez a szám. Ha az Itanium számára kifejezetten releváns OLTP-feladatokra találjuk érvényesnek, akkor az ez év vége felétől hozzáférhető Power6 rendszerek potenciáljának fényében kevés lesz az üdvösséghez, igaz, a versenyképesség így is drasztikusan javulni fog. A másik nagy ősrivális, a Sun Microsystems Rock processzorának teljesítményéről egyelőre igen keveset tudni, megjelenése (2008 legvége) és ereje még képlékeny állapotban van, a mérnökök a hibákat gyomlálják, és finomhangolják. Masszívan párhuzamos felépítése mindenesetre erős tranzakciós szereplést vetít előre.
A sokat támadott Itaniumot az Intel az úgynevezett kritikus rendelkezésre állású rendszerek piacára pozícionálja, mely évente mintegy 25-28 milliárd dollárt tesz ki, és a processzorokon realizálható bruttó nyereség is 3-5 milliárd dollárra közé tehető. Ezek a kritikus rendszerek ma túlnyomó többségében az x86-os gépek által el nem foglalt RISC és CISC, valamint az Itaniummal immár az EPIC (IA-64) is. Bryant elmondta, hogy tavaly mintegy 3,4 milliárd dollár értékben forgalmaztak világszerte itaniumos rendszereket, ami nagyából 40 százalékos növekedés az előző évihez képest. Eddig összesen 8,4 milliárd dollár értékben szállítottak le több mint 140 ezer Itanium-szervert a platform megszületése óta.
Poulson 32 nanométeren
Bár a Tukwillát követő chipről, a Poulsonról továbbra sem lehet praktikusan semmit sem tudni azon kívül, hogy egy alapvetően új mikroarchitektúra alapul (a Tukwilla is a 2002-ben debütált McKinley-re alapoz), és sok magot integrál majd, Bryant elárulta, hogy 32 nanométeren kerül implementálásra, átlépve a 45 nanométeres csíkszélességet. Tekintve az Itanium család kompetitív szempontból igen kedvezőtlen gyártástechnológiai hátrányát (a 90 nanométeres Montecito közel 2,5 évvel később jelent meg a Prescottnál, és közel 1 évvel a Power5+-nál, a Tukwilla is hasonló mértékben lesz elmaradva), egy ésszerű magyarázat lenne, ha az Intel megpróbálná "berántani" a megcsúszott Itanium terméktervet.
Tekintve az Intel 32 nanométeres eljárásának 2009 második felére tervezett bevezetését, valamint a Tukwilla várható megjelenését, elképzelhető, hogy a Poulsonnal az Intel 2010 második felét célozza meg, ami drasztikus ugrást jelentene a versenyképesség szempontjából. A 32 nanométeres eljárás akár 16 nagyteljesítményű mag számára is elegendő helyet tudna biztosítani, ami 32 utasításszálat jelentene chipenként, 64-96 megabájt integrált gyorsítótár társaságában, de az Intel dönthet úgy is, hogy kevesebb maggal az órajelet emeli meg. Bryant elárulta, hogy megkezdődött a Poulsont követő design körvonalazódása is. A következő évtizedben, vélhetően 2012 után megjelenő processzorról mindössze a nevét lehet tudni: Kittson.