Az internet 13 ellensége
Az önjelölt francia jogvédő szervezet, a Reporters Without Borders (RSF) immár hagyományosan minden évben közzéteszi azoknak az országoknak a nevét, melyekben meglátása szerint súlyosan akadályozzák a információ szabad áramlását, megsértve ezzel a szólásszabadsághoz fűződő, véleményük szerint egyetemes emberi jogokat. Az idei listáról három tavalyi ország is hiányzik, míg egy újnak sikerül beverekednie magát.
Változó mezőny
A 2006-os jelentés 13 ország nevét tartalmazza, szemben a tavalyi tizenöttel, ami bizakodásra adhat okot. Három állam, Nepál, Maldív-szigetek és Líbia lekerült az RSF szégyenfaláról, mivel a korábbi gyakorlattal ellentétben az internetes információáramlás már nem kerül cenzúrázásra. Ugyanakkor utóbbi két ország vezetése továbbra is korlátozza a helyi médiát, jegyzi meg a szervezet.
A három "megjavult" országgal szemben a listán egy új belépő is található, Egyiptom. Bár az RSF értékelése szerint az észak-afrikai államban gyakorlatilag nem cenzúrázzák az internetet, a szólásszabadságot azonban súlyosan megsértették idén több alkalommal is, mikor bloggereket tartóztattak le, valamint zárták be oldalaikat, mivel a kormányzatnak nem tetsző témákat feszegettek. Az egyiptomi bíróság kimondta, hogy a hatóságoknak joga van blokkolni vagy bezárni bármilyen weboldalt, amely veszélyezteti a nemzet biztonságát.
Egy európai versenyző
A túlnyomóan iszlám vagy távol-keleti országokat tartalmazó listán a 13 ország között egyetlen európai szerepel, Fehéroroszország. Az RSF szerint a kormány teljes ellenőrzést gyakorol a telekommunikációs piacon, és nem habozik az őt kritizáló weboldalakat blokkolni, főként választási időszakban. Idén tavasszal néhány, Alexander Lukashenko elnököt kritizáló weboldal tűnt el napokra.
A szokásos versenyzők (Kína, Kuba, Szaudi Arábia stb.) mellett érdemes megemlíteni még Észak-Koreát, ahol az internet korlátozása a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs internet. A paranoid totalitárius vezetés még a privilegizált és kormányzati körökben is rendkívül korlátozottan enged teret az online tevékenységnek, így például .nk tartomány a mai napig nem létezik, a világhálóhoz Kínától bérelnek vonalakat, a kormányzati szerverek pedig Japánban és Dél-Koreában üzemelnek. Észak-Koreában az internet mellett a mobiltelefon használata is tiltott az átlagember számára, az szintén a politikai elit kiváltsága.
Szintén figyelemre méltó a burmai (Mianmar) cenzúra: a nyilvános helyeken hozzáférhető számítógépeken olyan szoftver működik, amely ötpercenként felvételt készít a képernyőről (vagy screenshotot), naplózva a felhasználók tevékenységét. Az ellenzéki oldalak természetesen blokkolásra kerülnek, míg az azonnali kommunikációs formák, a chatelés vagy a VoIP szintén tiltott, egyszerre segítve a cenzúrát, és védve a telekommunikációs érdekeltséget.