Szerző: Bizó Dániel

2006. augusztus 29. 13:54

Megjelent az utolsó NetBurst-alapú Intel chip, a Tulsa

A HWSW által ismert időpontnál korábban, ma jelent meg a Tulsa kódnéven ismert Xeon MP, amely az Intel utolsó, még a NetBurst mikroarchitektútára épülő terméke. A Tulsa a vállalat várakozásai szerint felveszi a teljesítménybeli versenyt a rivális AMD Opteronjaival, és akár kétszer erősebb rendszerek építhetőek segítségével, mint az eddig is elérhető Paxville-magos Xeon 7000 sorozattal.

[HWSW] A HWSW által ismert időpontnál korábban, ma jelent meg a Tulsa kódnéven ismert Xeon MP, amely az Intel utolsó, még a NetBurst mikroarchitektútára épülő terméke. A Tulsa a vállalat várakozásai szerint felveszi a teljesítménybeli versenyt a rivális AMD Opteronjaival, és akár kétszer erősebb rendszerek építhetőek segítségével, mint az eddig is elérhető Paxville-magos Xeon 7000 sorozattal.

A 65 nanométeres csíkszélességgel gyártott, 1,3 milliárd tranzisztort integráló kétmagos chip nyolc változatban jelenik meg: az órajel mellett változik a buszsebesség, és a harmadszintű gyorsítótár (L3 cache) mérete is. A legerősebb változat 3,4 gigahertzen ketyeg, 800 megahertzes buszt, és 16 megabájt L3 cache-t alkalmaz, miközben akár 150 wattal is fűthet tartósan. A lassabb modellek között találhatunk majd kisebb energiaigényűt is, amely tartósan legfeljebb 95 watt hőt bocsát ki. A Tulsa támogatja a párhuzamos többszálúságot, azaz a HpyerThreading technológiát, amivel egy chip 4 processzornak látszik a szoftverek felé, így egy teljesen kiépített négyutas Xeon MP-rendszerben 16 logikai processzort kapunk.

A Xeon MP 7100-as sorozat tagjai

Modell Órajel Buszsebesség L3 cache mérete
7140M 3,4 GHz 800 MHz 16 MB
7140N 3,33 GHz 667 MHz 16 MB
7130M 3,2 GHz 800 MHz 8 MB
7130N 3,16 GHz 667 MHz 8 MB
7120M 3 GHz 800 MHz 4 MB
7120N 3 GHz 667 MHz 4 MB
7110M 2,6 GHz 800 MHz 4 MB
7110N 2,5 GHz 667 MHz 4 MB
Forrás: Intel

A processzor piacra dobásával együtt kerültek bejelentésre a 7100-as sorozatú Xeon MP-kkel szerelt rendszerek, köztük az IBM, a HP, a Dell és a Fujitsu-Siemens négyutas szerverei. A listából egyedül a Sun Microsystems hiányzik, amely vállalat kizárólag Opteron-alapú rendszerekre koncentrál, már ami az x86-os világot illeti. Az Intel váltig állítja, hogy az Opteron sikere nem befolyásolja a Tulsa támogatottságát, ugyanakkor éppen ez az a terület, ahol a vállalat a legnagyobb teret veszítette el az AMD-vel szemben: az Észak-Amerikai a leszállított négyutas x86-os szerverek fele már Opteronon alapul.

A processzor virtualizációs technológiájával, és a Truland platform rendelkezésre állási, megbízhatósági képességeivel az Intel szerint a Tulsa-alapú konfigurációk vonzó lehetőséget nyújtanak a szerverkonszolidációra, amivel a vállalatok gépeik számának csökkentésével növelhetik informatikai tevékenységük költséghatékonyságát. A sztenderd négyutas modelleken kívül akár 32 foglalatig skálázódó konfigurációk is hozzáférhetőek lesznek, többek között az IBM kínálatában.

A Tulsa utódja már az Intel következő generációs mikroarchitektúrájára épül, melyet a Woodcresttel, a kétutas rendszerekbe szánt Xeonnal ismertünk meg júniusban. A következő Xeon MP, a Tigerton már négymagos lesz, és valamikor jövő év közepére várható, az új MP-platformmal, a Canelanddel egyetemben. A Caneland talán legjelentősebb újítása, hogy már minden foglalathoz dedikált buszt rendel, míg a jelenlegi platformoknál több chip osztozik egy buszon. Ehhez megnövekedett rendszer-sávszélességhez már FB-DIMM memória fog társulni, amely magas terhelés mellett (megfelelően populált memóriafoglalatokkal) drasztikusan jobb sávszélesség- és késleltetésbeli karakterszitikákkal rendelkezik, mint a DDR2, ráadásul kevesebb vezetéket is igényel a fizikai implementációja.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról