IBM: 4-5 gigahertz között fog érkezni a Power6
[CNET News/HWSW] Az IBM egyik magas rangú vezetője, Ross Mauri, aki a System p (korábban pSeries) szerverekért felelős igazgató, a CNET számára adott interjújában hivatalosan is megerősítette, hogy a Power6 chipek 4-5 gigahertzes órajelen fognak üzemelni.
Jó formában
Mauri elmondta, hogy a Power6 processzorok az elvárt frekvenciákon működnek az IBM laborjaiban, és a kihozatalt is jónak nevezte, pontosabb megjelenési időszakot azonban nem határozott meg. Az IBM által használt gyártástechnológia ütemtervéből arra lehet következtetni, hogy 2007 második felében fognak megjelenni az első példányok. A magas órajel felveti a fogyasztás kérdését, amire Mauri úgy felelt, hogy "érdekes" megoldásokon dolgoznak, amelyek révén az ügyfelek jobban felügyelhetik majd rendszereik fogyasztását.
A Power6-tal kapcsolatban lábra kelt eddigi információk összességében elég zavarosak, sok esetben ellentmondóak. A chip 65 nanométeres csíkszélességgel készül és két processzormagot tartalmaz, és összesen 750 millió tranzisztorból áll, ami háromszor több a Power5-nél. Az egyes magok valószínűleg kevésbé agresszív out-of-order (utasítások soron kívüli végrehajtása) logikát tartalmaznak és némileg "keskenyebbek" mint a Power5 magjai, hogy az extrém magas órajelet a fogyasztás elszabadulása nélkül tudják teljesíteni. Valószínűnek látszik ugyanakkor a szimmetrikus többszálúság megmaradása, azaz egy Power6 chip 4 utasításszálat kezel majd.
Figyelemre méltó, hogy a különféle processzortervezők mennyire más megközelítéseket alkalmaznak. Míg a Power6 még 65 nanométeren is kétmagos marad, és az extrém órajelet választja, addig a következő generációs Intel Itanium, a "Tukwila" már négymagos felépítésű lesz, a Sun Rock pedig 16 magnak ad majd helyet, négyszer négyes felépítésben. Igaz, közülük minden jel szerint a Power6 fog a legkorábban megjelenni, míg a Rock és a Tukwila állapota ismeretlen, 2008 közepe-vége felé várhatóak.
Mire való ez a sok tranzisztor?
Nem teljesen világos ugyanakkor, hogy a tranzisztorszám drasztikus növekedése minek tudható be: redundáns áramkörök extrém megbízhatóságra és hibatűrésre, rendszerfunkciók vagy nagyméretű gyorsítótárak integrálása -- valószínűleg ezek valamilyen kombinációja. A nagy, integrált gyorsítótár ellen szól, hogy az IBM szerint a Power6 az előző generációhoz hasonló cache-hierarchiával rendelkezik majd, azaz a nagyméretű harmadszintű gyorsítótár külön chipen foglal majd helyet.
Frank Soltis, az IBM System i (korábban AS/400, majd iSeries) gépekért felelős egyik vezető mérnöke úgy fogalmazott egy amerikai konferencián, hogy a Power6 chipek "félelmetes mennyiségű redundanciát" kapnak azáltal, hogy egyes áramköri blokkok háromszoros biztosítással kerülnek megvalósításra. Háromszoros biztosításkor minden számítás három független áramkörön, párhuzamosan kerül elvégzésre, majd az eredmények összevetésre kerülnek. Amennyiben az egyik áramkör meghibásodna, úgy a másik kettő egyszerűen "leszavazza". Két áramkör egyidejű meghibásodásának valószínűsége elfogadhatóan alacsony még a legkritikusabb alkalmazási területeken is.
Elképzelhető, hogy az ún. "lockstep" technika kerül valamilyen formában megvalósításra egy chipre integráltan. A lockstep nem mást jelent, minthogy egy rendszerben a processzorok ugyanazt a számítást végzik párhuzamosan, biztosítva azt, hogy ne kerüljön hiba (például a kozmikus háttérsugárzás miatt megváltozó bit miatt) a számításokba. A lockstep az angol katonai nyelvből származik, és a szoros együtt lépést takarja.
Vijay Lund, a szerverek és tárolórendszerek fejlesztéseiért felelős alelnök még tavaly mondta el, hogy a Power6 rengeteg rendszerfunkciót is tartalmazni fog, amelyek egyébként külön chipeken foglalnának helyet a gépekben. Szintén megújul a processzor-összeköttetések technológiája, amely a C4 nevet nyerte el, bár erről további részleteket nem tudni, viszont Lund szerint a zSeries mainframe-technológia ihlette.
eClipz-e vagy
A mainframe-eknél maradva, az IBM bár hivatalosan nem erősítette meg, de kategorikusan nem is cáfolta, hogy a Power6 az eClipz tervezet részeként magában foglalja a System z (S/390, zSeries) mainframe-ek migrációját is. Ez megmagyarázná az olyan furcsaságokat, mint például a tizes számrendszerben való natív számolás képessége, a rengeteg redundancia, vagy a magas órajel. Utóbbit a valós idejű bináris fordítás magyarázná, ugyanis ilyen kódok futtatásakor nagyon nehéz utasításszintű párhuzamosságot találnia a processzornak, így a magas órajel szükséges a nagy teljesítményhez.