Szerző: Bizó Dániel

2006. március 29. 13:27

Az AMD-hez igazolt az Itanium egyik tervezője

[Real World Technologies/HWSW] A tűzhöz közel lévő Real World Technologies értesülései szerint az Intel legalább egy magas rangú mérnöke a rivális AMD kötelékéhez csatlakozott, ahol a vállalat új, Fort Collinsban létrehozandó fejlesztési központ beindításán dolgozik kezdetben. Fort Collins pedig nem más, mint a már leállított HP PA-RISC és az Intel Itanium fejlesztéseinek egyik nagy központja.

[Real World Technologies/HWSW] A tűzhöz közel lévő Real World Technologies értesülései szerint az Intel legalább egy magas rangú mérnöke a rivális AMD kötelékéhez csatlakozott, ahol a vállalat új, Fort Collinsban létrehozandó fejlesztési központ beindításán dolgozik kezdetben. Fort Collins pedig nem más, mint a már leállított HP PA-RISC és az Intel Itanium fejlesztéseinek egyik nagy központja.

Agytröszt: Fort Collins

Sam Naffziger az Itanium-projekt egyik vezető mérnökeként hagyta el a chipgyáró óriást, és február végén vagy március elején állt az AMD alkalmazásába. David Kanter, az RWT szerkesztője úgy tudja, AMD kezdetben 30, a nagy teljesítményű processzorok megalkotásában járatos mérnököt tervez alkalmazni, de amennyiben elegendő embert talál, akár 200 főre is duzzadhat a csapat.

Tekintve a Fort Collinsban fellelhető mérnökök szakterületét, valószínűsíthető, hogy az AMD új központja szerverprocesszorok, illetve azok számára fontos processzor-technológiák fejlesztésére fog összpontosítani. Az AMD vezetői nemrég elárulták, hogy a K8 folyamatos továbbfejlesztésein kívül két merőben új mikroarchitektúrán dolgoznak, melyek közül az egyik a szerver-, a másik a mobilpiacot célozza, és valamelyik átszabásából jön majd létre egy asztali változat.

A vállalat magas rangú képviselői azt is elárulták, hogy a projektek még a magas szintű, koncepcionális tervezés szakaszában tartanak, ezért termékként való megjelenésük legkorábban 2007-2008 magasságában várható. Elképzelhető, hogy az AMD igyekszik ebbe a projektbe bekapcsolni a Fort Collinsban található, tapasztalt mérnököket. A vállalat az Opteron sikerére alapozva rendkívül agresszíven igyekszik terjeszkedni a szerverpiacon, és túl akar lépni a 2-4 utas volumenszerverek szegmensén, akár közvetlen tűz alá venni a RISC- és Itanium-alapú gépeket.

A Montecito-projekt

Belsős források szerint Naffziger azután hagyta ott az Intelt, hogy az jelentős változtatásokat eszközölt a Fort Collins-i központ belső felépítésében, amivel Naffziger végül nem tudott megbarátkozni. Az vállalati vezetés azért döntött a beavatkozás mellett, mivel az Montecito ütemterve teljesen elszabadult, így a Montecito-magos Itanium-processzorok nem tudtak időben megjelenni.

A Montecito eredetileg 2005 nyarán, később év végén jelent volna meg, ősszel azonban kiderült, hogy még ezt sem tudja a csapat tartani. Az Intel tűzoltásként visszavette a chip órajelét és deaktiválták egy merőben újszerű technológiáját, a Foxtont, hogy végül idén áprilisban megkezdhessék majd a tömeges szállításokat.

A Montecito az Itanium processzorcsalád következő jelentős mérföldköve. A 90 nanométeres gyártástechnológiával készülő processzor már két magot tartalmaz, magonként két utasításszálat kezel, így egy chip összesen 4 processzorként funkcionál. A továbbfejlesztett, a kereskedelmi, adatbázis-alapú alkalmazásokat szem előtt tartó magok ezen túlmenően virtualizációs technológiát, fejlettebb RAS-képességeket, és még nagyobb harmadszintű gyorsítótárat is felvonultat.

A Foxton lenne a késés oka?

A deaktivált Foxton képezte volna a legizgalmasabb részét a chipnek, az Intel ígérete szerint azonban későbbi Itanium-chipekben felbukkan majd, sőt a Xeonok is megkaphatják. A Foxton célja, hogy adott fogyasztási keretből a lehető legtöbb teljesítmény csikarja ki egy chip. A mai processzorok órajelét a fogyasztási plafon korlátozza (emlékezzünk a Prescott magos Pentium 4-re, amelyet 4-5 GHz feletti tartományra terveztek), ezt a fogyasztási keretet azonban csak néhány igen agresszív kód alatt tölti ki, a legtöbb alkalmazás teljes terhelés mellett is kisebb tranzisztor-aktivitást eredményez, így a fogyasztás is elmarad a maximumtól.

Ez pedig nem jelent mást, mint elpazarolt teljesítményt. A Foxton nem tesz mást, mint ezt érzékelve elkezdi addig növelni a chip órajelét, míg ki nem tölti az energiakeretet. Ezen túlmenően adott órajelen is valamivel kevesebbet fogyaszthat egy Foxton-képes chip, mivel nem gyárilag előre belőtt feszültségeken működteti a chipet, amelyek kivédhetetlenül "biztonsági tartalékot" rejtenek, hanem monitorozása alapján valós időben az adott órajlehez szükséges feszültséget. Az Intel ezzel a technikával nagyjából 10 százalékkal magasabb órajeleket vár például üzleti alkalmazások futtatása alatt.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról