Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

A Sulinet Expressz sötét oldala

Bodnár Ádám, 2005. április 22. 09:01
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Nem újítják meg a Sulinet Expressz szállítói keretszerződéseit, hanem egy teljesen új pályázatot írnak ki , ami az eddigieknél lényegesen szigorúbb feltételeket szab a pályázó vállalatok számára. Optimistán azt mondhatjuk, a szigorúbb pályázati feltételek miatt javulni fog a lakossági kiszolgálás, egyszerűbb lesz a garanciális ügyintézés, a pesszimista megközelítés azonban azt súgja, a sulinetes termékek drágulni fognak. Lássuk, hogy is alakult a Sulinet Expressz eddigi története.

Nem újítják meg a Sulinet Expressz szállítói keretszerződéseit, hanem egy teljesen új pályázatot írnak ki, ami az eddigieknél lényegesen szigorúbb feltételeket szab a pályázó vállalatok számára. Optimistán azt mondhatjuk, a szigorúbb pályázati feltételek miatt javulni fog a lakossági kiszolgálás, egyszerűbb lesz a garanciális ügyintézés, a pesszimista megközelítés azonban azt súgja, a sulinetes termékek drágulni fognak. Lássuk, hogy is alakult a Sulinet Expressz eddigi története.

Kiszorítós

Szakmai körökben elterjedt nézet, hogy az egész Sulinet Expressz programot azon cégek nyomására hívták életre, amelyeknek a nagy államigazgatási megrendeléseik elapadóban voltak: a Sulinet Expressz 2003-ban jött létre, a választási év után, amikor a közbeszerzési értesítők fele olyan vastagok voltak, mint egy évvel korábban. Ezeknek a cégeknek -- amelyek addig az egyszeri fogyasztóval gyakorlatilag soha nem kerültek kapcsolatba -- a további növekedéshez szükségük volt arra, hogy a kiskereskedelemben is "nagyot dobjanak". A végfelhasználói piacon azonban már jól beállt erőviszonyok uralkodtak, ahol az új szereplőknek nem volt hely.

Mivel új boltokat nyitni ilyen környezetben nem lehetett gazdaságos, a "pályázatot kiírató" cégeknek logikus módon azt kellett elérni, hogy a meglevő kiskereskedők tőlük vásároljanak, mégpedig minél többet. Ez volt tehát a legfontosabb oka annak, hogy a Sulinet Expresszben a kezdetektől fogva szerepeltek számítógépalkatrészek, nem csak teljes konfigurációk, holott ez egyáltalán nem logikus! A programot eredetileg azért hirdették meg, hogy növekedjen a PC-penetráció és olyanok is hozzá tudjanak jutni személyi számítógépekhez, akik ezt egyébként nem engedhették meg maguknak. A PC-vel nem rendelkező háztartások aligha hasznosíthatnak önmagában egy videokártyát vagy egy memóriamodult.

Azt persze nem feltételezzük, hogy a Sulinet Expresszt koordináló társaságnál tisztességtelen emberek dolgoznak, ők valószínűleg -- piaci ismeretek híján -- a legjobb szándékkal szakértők segítségét kérték a pályázat kiírásához. Úgy tűnik azonban, az önzetlen segítségnyújtók valójában céges lobbysták voltak, akik a lehető legtöbbet szerettek volna nyerni a Sulineten. Kiírták tehát az első pályázatot, amely példátlan módon nem tette lehetővé az utólagos hiánypótlást, ezen később számos cég elbukott. Hallottunk olyan jelentős hazai nagykerről, akit a pályázati anyag oldalszámozásában vétett hiba miatt zártak ki. Lényeg a lényeg, az első pályázaton csak kevés -- összesen mintegy harminc -- kiváltságos cég nyerhetett.

A Sulinet Expressz kimondott célja a "digitális írástudatlanság" felszámolása volt, hogy ezt a célt mennyire lehet elérni a programban akkor még szereplő kézi számítógépekkel, prezentációs projektorokkal, vagy a szédületes sebességgel fogyó digitális fényképezőgépekkel, jó kérdés. Hogy ezek a termékek hogy kerülhettek az államilag támogatott körbe, arról korábban már esett szó. Személyes "kedvencem" egy közel másfélmillió forintba kerülő, professzionális mérnöki munkaállomás volt, ezt is meg lehetett vásárolni adókedvezménnyel, illetve a sulinetes DVD-író, amelyhez az egyik elektronikai nagyáruházban 2003 végén ajándékba asztali DVD-játszót adtak. Állítólag még tévét is lehetett Sulinet Expresszben venni.

Szürkeimport

Az adókedvezményes programban meglepő módon csak olyan termékek szerepelhettek, amelyek nem szürkeimport révén, hanem teljesen hivatalos disztribúciós csatornákon kerültek az országba. Hogy ez miért is furcsa, az akkor válik világossá, amikor valakinek feltűnik, hogy például az állami tendereken, közbeszerzési pályázatokon a mai napig nem számít a termékek eredete. Mindenesetre a szürkeimport elleni támadáson jól kerestek a hazai forgalmazók, akik -- kizárólagos helyzetükkel visszaélve -- magasan tarthatták az árakat.

Noha a vevők adókedvezménnyel nem csak teljes konfigurációkat, hanem részegységeket is megvehettek, a pályázó szállítók csak olyan cégek lehettek, amelyek mindenféle terméket tudtak kínálni. Így eshetett, hogy a pályázaton az egyik processzorgyártó hazai disztribútorai egyáltalán nem vettek részt. Aki mégis ilyen chipre épülő konfigurációt kívánt értékesíteni, annak a sulinetes -- és csak a sulinetes -- gépekbe szánt, valamint sulinetes alkatrészként eladott processzorokat a pályázaton befutó cégektől kellett megvásárolnia, természetesen megfizetve azok árrését is: gyakorlatilag láncértékesítés történt.

Többek között ez vezetett ahhoz, hogy a Sulinetben minden termék drágább volt, mint egyébként. Persze a kiírás szigorúan tiltotta a kettős árazást, ennek megkerülésére a cégek igen szofisztikált módszereket alkalmaztak, például bizonyos termékeket csak Sulinetben lehetett megvenni. A nagy elektronikai áruházláncok polcain feltűntek a sulinetes számítógépek, mellettük pedig ott álltak az erősebb hardverrel felszerelt konfigurációk -- Sulineten kívül, olcsóbban. Jogilag nem történt kettős árazás, és mégis...

A szürkeimport elleni küzdelem legnagyobb vesztesei persze a fogyasztók voltak. Hallottunk olyan esetről, hogy 2003 végén egy vevő öt hetet (!) várt a megrendelt számítógépére, mert a hivatalos sulinetes kereskedelmi csatornákban hiánycikk volt a szükséges processzor. A bolt, ahol ez megtörtént, egy környező ország hivatalos disztribútorától azonnal be tudta volna szerezni a szóban forgó alkatrészt, azonban az ilyen típusú beszerzés a Sulinet Expressz értelmezése szerint szürkeimportnak számított, így tilos volt.

A második Sulinet Expressz pályázat némileg rendet tett a piacon, sokan pályáztak, a több mint száz szállítónak köszönhetően az árak csökkentek. Érdekes módon a "Sulinet I." pályázaton jól szereplő cégek ekkor már nem domborítottak annyira, sőt, tavaly ősszel többüket szabálytalanságok -- például kettős árazás -- miatt végleg vagy átmenetileg ki is zártak a programból.

Három a magyar igazság!

A honi piacot jól ismerők szerint a napokban kiírt "Sulinet III." pályázat azoknak a nagyobb szállítóknak kedvez, amelyek az első Sulinet Expresszben is jól szerepeltek. Az új kiírás elvárja a szállítóktól, hogy országszerte legalább száz értékesítési ponttal rendelkezzenek, ezt csak kevesen mondhatják el magukról. Hogy miért kell egy pályázónak országos hálózattal rendelkeznie, az sem világos. Talán valaki a Nyíregyházán megvásárolt PC-jét direkt Pécsre vagy Sopronba viszi majd javíttatni? Életszerű ez?

A kisebb cégeknek végül nem lesz más választása, mint a konzorciumokba tömörülés. A száz értékesítési pont előírása gyakorlatilag kizárja a Sulinetből a legnagyobb hazai elektronikai áruházakat is, mint amilyen a Media Markt, a Saturn, az Electro World, noha ezek jelentős mennyiségű sulinetes terméket értékesítenek, nincs országszerte üzletük -- ha úgy tetszik, értékesítési pontjuk --, legfeljebb néhány tíz. Nekik is be kell szállniuk egy konzorciumba, ha nem akarnak lemaradni az Expresszről. A szállítók számának csökkenése végső soron ahhoz vezethet, hogy az árak emelkedni fognak.

A hivatalos álláspont szerint a szigorú szabályok elsősorban a jobb kiszolgálás és a könnyebb garanciális ügyintézés miatt születtek. Ennek némileg ellentmondani látszik az, hogy -- a piacot ismerők szerint -- a legnagyobb szállítóknál a legbonyolultabb a garanciális ügyintézés, mivel a nagy méret eredendően együtt jár a rugalmatlansággal és a lassúsággal.

A pályázat elvárja a szállítóktól, hogy a 10 kilogrammnál nehezebb termékeket -- jellemzően PC-ket, monitorokat -- a felhasználó otthonában javítsák vagy maguk szállítsák el a szervizbe. Kérdés, hogy ezt ki fogja elvégezni? Aligha az értékesítési pontok. A szállítóknak rendelkezniük kell saját vagy szerződéses szervizhálózattal, azonban ez csak kevesek kiváltsága. Nem beszélve arról, hogy a garanciális helyszíni javítás vagy a szállítás költségeit a kiskereskedelmi árrés nem fedezi, azt logikus módon be kell építeni az árba, vagyis drágulás várható.

Egyet előre, kettőt hátra

A "Sulinet III". kiírás kötelezően tartalmazza azt a kitételt, hogy a szállítóknak szerződést kell kötniük pénzintézetekkel hitellehetőség nyújtására. Ez korábban nem volt kifejezett előírás, ennek ellenére minden cégnél -- a saját jól felfogott érdekében -- lehetett hitelre vásárolni, nem is emlékszünk olyanra, ahol ne lett volna hitel. Ebben az esetben a "Sulinet III." kiírása tehát nyitott kapukat dönget, a lényeg az, hogy ebben is jobb legyen, mint a "Sulinet II.". Utóbbit a legtöbb cég dicséri, szerintük az új kiírás gyakorlatilag nem más, mint a "Sulinet I." szigorított változata, amely azoknak a cégeknek kedvez, amik már akkor is jól szerepeltek. Helyes oldalszámozású pályázatot beadni könnyű, száz értékesítési pontot találni sokkal nehezebb. Ezzel ismét visszakanyarodtunk a harmadik pályázat kiírásához.

A dokumentum szerint csak azok a szállítók vehetnek részt a "Sulinet III."-ban, amelyeket korábban nem zártak ki és egynél többször nem függesztettek fel. Hogy kizárt cégek nem pályázhatnak, az világos, de miért engedik, hogy a szabálytalanság miatt felfüggesztett vállalatok pályázzanak? Minden bizonnyal azért, mert egy olyan cég sietett a pályázatot kiírók segítségére, amelyik szerepelt az első Sulinetben, több mint száz értékesítési ponttal rendelkezik és egyszer -- de nem többször -- fel is függesztették a szállítói jogát. Hogy ki vagy kik lehetnek ezek, azt csak találgatni lehet...

Véleménye van?