Szerző: Bodnár Ádám

2002. május 17. 10:39

Intel vagy AMD? Kinek nagyobb a ...

... magmérete? A két legnagyobb processzorgyártó vezetői valóságos nyilatkozatháborút indítottak egymás ellen annak érdekében, hogy meggyőzék az ügyfeleket és az elemzőket arról, hogy a lehető legalacsonyabb költségekkel képesek a processzoraikat gyártani.

... magmérete? A két legnagyobb processzorgyártó vezetői valóságos nyilatkozatháborút indítottak egymás ellen annak érdekében, hogy meggyőzék az ügyfeleket és az elemzőket arról, hogy a lehető legalacsonyabb költségekkel képesek a processzoraikat gyártani.

Mint ismeretes, az Intel egyes Pentium 4 és Xeon chipjeit már 300 mm átmérőjű szilíciumszeleteken (wafereken) gyártja, míg az AMD 200 mm átmérőjű lemezeket használ. Elemzők számításai szerint a nagyobb waferek alkalmazásával akár 30 százalékos költségcsökkenés is elérhető, amely az Intel javára döntheti el az olcsóbb gyártásért folytatott harc kimenetelét.

Jerry Sanders, az AMD igazgatótanácsának elnöke azonban rámutatott, hogy a 300 mm átmérőjű waferek megmunkálásához új gyárakat vagy legalábbis gyártósorokat kell építeni, amelyek dollármilliárdokba kerülnek. Az AMD legkorábban 2005-ben állhat át a 300 mm-es waferek használatára, ekkor indul be a termelés a tajvani UMC-vel közösen felépítendő gyárában.

Az AMD azzal próbálja megtartani költségelőnyét, hogy processzorait kisebb maggal -- vagyis alacsonyabb tranzisztorszámmal -- tervezi. Míg egy 0,13 mikronos csíkszélességgel legyártott, 37,5 millió tranzisztorból álló Athlon Thoroughbred magja 80 mm2, az azonos technológiával készülő, 55 millió tranzisztort tartalmazó Pentium 4 Northwood magja 131 mm2. Azonban az Intel 300 mm-es waferek használatával egy szilíciumlemezre 497 Pentium 4 magot tud "zsúfolni", az AMD ezzel szemben waferenként csak 326 processzor előállítására képes.

Elemzők szerint az AMD részéről az egyetlen járható út a magméret alacsonyan tartása. A vállalatok várhatóan 2003-ban térnek át a 0,09 mikronos csíkszélességű gyártásta, a szakértők szerint ilyen technológia mellett az AMD csúcsprocesszorának számító Athlon ClawHammer magja 63 mm2 lesz, a Prescott magos Pentium 4 magmérete viszont eléri a 90 mm2-t.

Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy a kisebb magméret kompromisszumokkal is jár. Az AMD Athlon Thoroughbred például csak fele annyi másodszintű cache memóriát tartalmaz, mint az Intel Pentium 4. Az AMD az év második felében tervezi piacra dobni Barton magos Athlon chipjeit, amelyekben már 512 KByte lesz az L2 cache mérete, azonban ennek bevezetése mindenképpen a magméret növekedésével jár majd.

Fontos tényező ezen felül a gyártástechnológia minősége, amelyet a "hozammal" lehet jellemezni. A "hozam" (yield), a gyakorlatban azt mutatja meg, hogy egy adott szilíciumlemezen levő processzormagok hány százaléka használható és mennyi a selejt. A rivális vállalatok képviselői természetesen mélyen hallgatnak ezektől az adatokról, az elemzők szerint az Intel és az AMD közel azonos hozamot produkál.

Szakértői becslések szerint egy Pentium 4 vagy egy Athlon processzormag gyártási költségei 10-30 dollár közé esnek. Bár az elemzők véleménye a pontos adatokat illetően meglehetősen eltérő, abban mindannyian egyetértenek, hogy a 0,13 mikronos csíkszélességű gyártástechnológia és a 300 milliméter átmérőjű waferek használata miatt az Intel egy processzorra eső gyártási költségei pár dollárral alacsonyabbak. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az Intel egyelőre csak bizonyos Pentium 4 és Xeon chipjeit gyártja 300 mm-es szilíciumlemezek felhasználásával, a termelés jelentős része még 200 mm-es szeletek megmunkálásával történik.

A félvezetők megmunkálása csak egy töredékét teszi ki a gyártási költségeknek, ugyanis a lapkákat még tesztelni és tokozni is kell. Ezeken a területenek az Intel költségelőnyei nyilvánvalóak, hiszen a vállalat sokkal több processzort állít elő, mint a versenytársa, ezért nagyobb kedvezményekre számíthat a tokok vásárlásánál, emellett az egy chipre eső tesztelési költségek is alacsonyabbak. Ráadásul az AMD most tér át a kerámiatokozásról a műanyagra, amely egy költséges és nagy befektetést igénylő folyamat.

Elemzők egybehangzó véleménye szerint tehát az Intel egy processzorra eső gyártási költségei alacsonyabbak, miközben az árak jóval felülmúlják a konkurenciát. A Pentium 4 processzorok listaára kiviteltől függően 133 és 637 dollár között változik, az AMD Athlon chipeket ezzel szemben 130 és 330 dollár közötti listaáron értékesíti az AMD. Szakértők egyetértenek abban, hogy a piacon az árakat az Intel diktálja, az AMD csak igazodik hozzájuk.

És hogy mit hoz majd a második félév? Az Intel ígérete szerint még az év vége előtt piacra dobja 3 GHz-en működő Pentium 4 processzorait, miközben az alacsonyabb órajelű változatok ára minden bizonnyal erőteljesen csökkenni fog. Természetesen ekkor az AMD-nek is csökkentenie kell az árait, ezért a vállalat az idei évet is minden bizonnyal veszteséggel zárja majd.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról