324 milliót fizetnek kartellezésért amerikai techcégek
Megakadályozták egymás között a munkavállalók vándorlását, polgári per, végül pedig kártérítés lett a vége. Az eredetileg kért 9 milliárdból csak 325 millió dollár maradt a végére, ennek negyede pedig az ügyvédeket illeti - a maradékon osztozik 64 ezer alkalmazott.
Kiegyezett a perbe vont négy nagy amerikai cég a munkavállalók által indított kártérítési ügyben, összesen 325 millió dollárt fizetnek a dolgozók szabad mozgását akadályozó egyezmény miatt. A polgári perben a cégeket azzal vádolta egy dolgozó, hogy az egymás alkalmazottainak elcsábítására vonatkozó tilalom megkárosította a munkavállalókat, a titkos egyezmények nyomán a piacinál lényegesen alacsonyabb bért kaptak és fontos munkalehetőségektől estek el. A vád szerint a dolgozók összesen mintegy 3 milliárd dollárnyi bértől estek el a korlátozások miatt, az antitröszt-törvények értelmében a kártérítés ennek háromszorosa, vagyis akár 9 milliárd is lehetne - elméletben.
Inkább kiegyeztek
A felperesek a panaszt még még 2011-ben nyújtották be, a bíróság elé csak most, májusban került az ügy. A cégek nagy hajlandóságot mutattak a kiegyezésre, az ügyvédek és a károsultakat képviselők végül a 324 millió dolláros ajánlatot elfogadták, az ügyet lefolytató Lucy Koh bíró pedig most fogadta azt el hivatalosan. Az egyezség részletei egyébként egyelőre nem nyilvánosak, az összeget a Reuters belsős információkra hivatkozva közölte le.
Páronként megegyeztek.
A tech-cégek között viszonylag általánosnak (volt) mondható a fejvadászati tilalom, vagyis hogy egymás alkalmazottait nem igyekeznek magasabb bérekkel vagy jobb ajánlatokkal elcsábítani. Ennek végrehajtása önkéntes, a páronként kötött megnemtámadási szerződés értelmében a cégek nem vesznek fel olyan embert, akinek előző állása egy ilyen "baráti" cégnél volt. Hogy a kiskaput bezárják, a vállalatok még abban az esetben is elzárkóztak a jelölt felvételétől, ha az nem csábítás hatására, hanem önként váltott volna munkahelyet.
Az ilyen, általában hallgatólagos vagy szóbeli, de soha nem írásos, hivatalos szerződések célja elsősorban a munkaerő költségeinek leszorítása, nem pedig a céges titkok védelme. A verseny korlátozásával elkerülhető az egymásra licitálás, így az egyes területeken a bérek nem tartanak lépést az adott képességek iránti kereslettel, vagyis a szabad piachoz képest alacsonyabb lesz a bérköltség. Jó példa erre az okostelefonos forradalom előtti időszak, amikor az (egyezmény előtt) a Google az Android fejleszőti csapatának összegyűjtésekor igyekezett az Apple iPod-részlegéről elcsábítani dolgozókat. A perben nyilvánossá vált levelezés szerint amikor ez Steve Jobs fülébe jutott, megkereste Eric Schmidtet, a Google akkori vezérét és kérte a toborzás leállítását. A megkeresés eredménye az Apple-Google megnemtámadási szerződés lett, amelyet a két cég ezt követően évekig szigorúan betartott, egymás volt alkalmazottait akkor sem vették fel, ha azok önként jelentkeztek a másikhoz.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
Az eredetileg öt munkavállaló által indított polgári peres eljárás úgynevezett "class action", vagyis csoportos kereset, ami az összes károsult nevében egyszerre zajlott. A kiegyezés értelmében így a négy cég mintegy 64 613 érintett alkalmazottja egyenként mintegy 5000 dolláros kártérítésre jogosult. Amennyiben ezt a kártérítést egyesek elutasítják (például magasabb kártérítés reményében), akkor egyéni pert indíthatnak a cégek ellen - elfogadni tehát nem kötelező azt. Ahogy ilyenkor szokásos, a legjobban megint az ügyvédek jártak, akik a kártérítés összegének negyedét tartják meg maguknak a kiegyezés értelmében.
Van legális út
Az ilyen, a cégek között kötött titkos egyezmények törvénytelennek számítanak, az ilyen korlátozásoknak ugyanakkor van legális verziója, a versenytilalmi megállapodás. Ez azonban a fenti kartell célját, a fizetések alacsonyan tartását nem szolgálja, Az ilyen záradék a munkavállalónak megtiltja, hogy bizonyos rögzített időszakon belül versenytárshoz igazoljon, ez gátolja, hogy az üzleti titkokat az alkalmazottak új munkaadói kamatoztathassák. A megállapodás az alkalmazott munkaszerződésének opcionális része és értelemszerűen a munkavállaló is pontosan tisztában van vele. Ennek megfelelően az ilyen "hűségszerződés" aláírása jellentételezést is feltételez.