Verziószámok helyett élményt adna a Google

A Google I/O-n már érezni lehetett, hogy idén komoly ugrásokra nem lehet számítani a mára globálisan is piacvezető mobilos operációs rendszertől. Az Android négy év alatt félévenként jött ki fontosabb verziókkal, mondhatni szuperszonikus sebességgel tört az élre a semmiből. Ma már vezeti, húzza az innovációt, ahhoz képest, hogy az Android megalkotásakor az iOS volt a másolandó minta, ma már az Apple operációs rendszere lopja le a jobb újításokat.

A tegnap bejelentett, 4.3-as kódnevű Android-kiadásnak nem véletlenül maradt továbbra is Jelly Bean a neve, szinte semmilyen érdemi változtatást nem tartalmaz elődjéhez képest. A lassítás nem feltétlenül rossz hír, hiszen a platform gyengesége még mindig az, hogy a gyártók képtelenek vagy nem akarják követni a fejlődést és a felhasználók nagy része régebbi verziókban ragadt. Az API level 18-at hozó frissítés lényeges pontjairól már a Google I/O-n értesülhettünk, így a meglepetés elmaradt, viszont mindenki fellélegezhet, a két hónapja vásárolt Samsung, LG, Sony vagy HTC készüléke, ha nem is frissül majd, nem lesz lemaradva.

OpenGL 3.0 és Bluetooth 4.0

Az újdonságok közül a legfontosabb az OpenGL ES 3.0 támogatása, illetve az ezzel párhuzamosan megérkező 2D rendering fejlesztések. A bemutatón jól látszott, hogy a 4.3-as tableteken gyakorlatilag az aktuális konzolokkal egyenértékű grafikai megoldások futnak. Egy tévére kötve, illetve egy kontrollert a tablethez csatlakoztatva egy Nexus 7 a legtöbb felhasználó számára helyettesíthet egy Xbox-ot akár. A 2D-s képességek javulása pedig minden alkalmazásnál, menüknél, általános kezelőfelületeknél tettenérhető lesz.

A másik kritikus dolog, ami eddig hiányzott az Androidból, az a rendszerszintű Bluetooth 4.0 Low Energy támogatás. Ugyan a gyártók saját maguk bebarkácsolták ezt a képességet, de a fejlesztők nem támaszkodhattak a nem egységes megoldásokra. Az iOS-ben már jó ideje megtalálható képesség fontos a hordható kiegészítők esetében, legyen szó vezetéknélküli headsetről vagy egészségügyi szenzorokról akár. Az új verzióban végre OS-szintű támogatást kap a Bluetooth LE vagy ahogy újabban nevezik BT Smart, amivel megszűnik az API töredezettség, amit az eddigi helyzet okozott. Sok kisebb fejlesztő azért nem támogatott Androidot eddig Bluetooth eszközeivel, mert nem volt erőforrása minden márkához lefejleszteni a vezérlést. A jövőben így valószínűbb, hogy az okosizzók, külső szenzorok, időjárásállomások vagy riasztóberendezések nem csak iOS-t támogatnak majd. Ezzel együtt egyébként javult a Bluetooth-on keresztüli mediastreming esetén átküldhető metadatok területe, illetve a távirányítási képességek. Valószínű, hogy a One-ban és az S4-ben visszatérő infravörös port csak egy félrelépés lesz ennek tükrében.

Érdekes apróság, hogy a Google továbbfejlesztette a Wi-Fi alapú helymeghatározást, elvileg a körülöttünk lévő hotspotok monitorozása hatékonyabb lett, de az igazi előrelépés, hogy mindezt szintén OS szinten végzi immár a rendszer. Így elsősorban az adatbázis pontossága fejlődik majd, hiszen a jövőben minden eszköz, amin nem kapcsolja ki ezt a funkciót a felhasználó, részt vesz a felderítésben is.

Korlátozott profilok, korlátozott in-app vásárlás

A felhasználói felület viszont nem változott semmit, az egyetlen érdemi csavar, hogy az eddig is létező felhasználói profilok alaposabban szétválaszthatóak egymástól. Eddig is lehetett külön fiókokat létrehozni, amivel kivédhető volt, hogy az alkalmazásokba belépett felhasználóhoz hozzáférjenek mások, de mostantól az alkalmazásokat külön-külön is le lehet tiltani egyes felhasználók fiókjából. Ez nyilván a szülő-gyerek kapcsolatban érdekes, nem feltétlenül szerencsés, ha a striptease poker app a gyerek listájában is megjelenik. Egy másik változtatás, hogy a fejlesztők létrehozhatnak különböző UI-verziókat, így a szülő letilthatja például az alkalmazáson belüli vásárlási opciókat egy-egy alkalmazásban, a jövőben már véletlenül sem fogja a gyerek megvenni az extra 1000 kristályt 15 dollárért.

Az “új” Android lényegében mindössze ennyi, az egyetlen jó hír a Nexus tulajdonosoknak, hogy legalább gyorsan hozzájutnak majd a frissítéshez. Minden Nexus 4, Nexus 10, Nexus 7 és Galaxy Nexus számára készen áll az OTA-frissítés, néhány napon belül minden eszköz sorra kerül majd.

Retina Nexus 7

A szoftveren kívül a Google nem remekelt a hardveres bejelentések frontján sem, mindössze két érdekességgel rukkoltak elő, az egyik a Nexus 7 ráncfelvarrt változata, a másik pedig egy HDMI-s eszköz az okostévék még okosabbá tételére. Az új 2013-as Nexus 7 nevéhez méltóan maradt a 7 hüvelykes kijelzőnél, viszont a korábbi 1280x800-as felbontás helyett már 1920x1200 pixelt sűrítettek ekkora területre, ezzel kategóriájában a legmagasabb 323 ppi képpontsűrűséggel büszkélkedhet a készülék. A káva valamivel keskenyebb lett, illetve az egész készülék vékonyabb is és 50 grammal könnyebb, valamivel jobban kézre állhat, mint elődje.

Itt is megjelenik a sztereó hangszóró, a készülék mindkét végén találunk egy hangsugárzót, így mostantól bármelyik irányból fogjuk, nem tapasztjuk le kezünkkel a hang forrását. Belül érdemi változás nem történt, csak a téteket emelte a Google: A Snapdragon S4 Pro 1,5GHz-es processzormagokkal 1,8-szor erősebb elődjénél, az Adreno 320 grafikus teljesítménye pedig négyszerese az előző Nexus 7-ének. Ez utóbbi az OpenGL 3.0 támogatással együtt jelent igazán ütős kombinációt a játékoknál. Van a készülékben NFC és vezetéknélküli töltés is, illetve használható elő- és hátlapi kamera is van a tableten. Az amerikaiak számára jövő héttől megvásárolható az eszköz nettó 229 dollárért, amennyiben megelégszenek a 16 gigabájtos verzióval. A 32 gigás csak Wi-Fi-s modell 269, az LTE-képes, SIM-et is fogadni tudó verzió pedig 349 dollárba kerül majd.

Chromecast

A Nexus 7 mellett talán az egyetlen igazi meglepetés a Chromecast nevű apró kütyü, amit jelképes 35 dollárért szór majd a Google. Mivel láthatóan nem sikerült az iparágra ráerőltetni az Androidot, mint tévés operációs rendszert, a cég új stratégiájának részeként egy kiskaput építtetne be a felhasználókkal, megnyerve ezzel a nappalikat. Az USA-ban ráadásul a 35 dolláros kütyühöz jár 3 hónap Netflix előfizetés, a meglévő ügyfeleknek is, így valójában csak 11 dollárba kerül.

A Chromecast egy egyszerű eszköz, amit az okostévék HDMI-portjára kell csatlakoztatni, másik oldalról viszont a lakás Wi-Fi hálózatára is felcsatlakozik. Ezután csak össze kell párosítani saját Google-fiókunkkal és akár okostelefonról, akár tabletről, akár PC-ről egyszerűen küldhetünk tartalmat a tévére. Elsődlegesen itt videós tartalmakról van szó, például YouTube vagy Netflix videókról, de a Google kiadott egy Googlecast nevű SDK-t, így alkalmazás szinten bármelyik fejlesztő beépítheti cross-platform programjaiba a “cast” funkciót.

Nyerd meg az 5 darab, 1000 eurós Craft konferenciajegy egyikét! A kétnapos, nemzetközi fejlesztői konferencia apropójából a HWSW kraftie nyereményjátékot indít.

A tényleges adatforgalmazásban a vezérlő eszköz nem vesz részt, tehát az okostelefonon kiválasztott videót nem az okostelefon streameli a tévére, csak kiadja az utasítást annak elindítására, a letöltést már a tévé végzi. Egyelőre a YouTube a leglátványosabb app, ami támogatja ezt, de a Chrome-ból is átküldhető bármilyen weboldal a tévére, aminek a böngészője megjeleníti azt minden extra kezelőfelület nélkül. A Chromecast-on keresztül a távirányítás is megoldható, s végre sikerült az egyik legnagyobb hiányosságon is túllépni: az okostelefonról be lehet kapcsolni a tévét. Az eddigi távirányító appok egyszerűen a tévé Wi-Fi képességeire támaszkodtak, de ez lehetetlenné tette a bekapcsolást. Itt a HDMI-n keresztül érkeznek a parancsok, így a ki-bekapcsolás is lehetséges, illetve lehet hangerőt állítani is.

Eddig is volt szoftveres cast funkció

A Chromecast funkciói ugyanakkor szoftveresen eddig is elérhetők volt az újabb okostévé platformokon, a YouTube kliensben eddig is lehetett eszközt párosítani és az okostelefonról videókat elindítani. A Chromecast eszköz valójában ugyanezt ismétli meg, felülkerekedve a szoftveres megoldás korlátain. A lejátszás elindítása után a mobilt ki is kapcsolhatjuk akár, illetve tovább böngészve további videókat lehet a lejátszási listába tenni. A folyamatos és problémamentes működéshez viszont stabil Wi-Fi hálózat szükséges, hiszen nem csak a streamnek, de a vezérlőjelnek is akadálymentesen kell közlekednie az eszközök között. A Chromecast egyébként működik nem csak Android, de iOS alatt is, hiszen az iPhone YouTube kliense is ugyanúgy rendelkezik erre támogatással.

A bejelentések sora ezzel ki is fújt, néhány apróságot leszámítva a Google mindössze ennyit tudott felmutatni idén nyárra. Bizonyára sokan csalódottak amiért nem volt átütő erejű bejelentés, de valójában a mainstream rétegeket kiszolgálni akaró Google számára egyre fontosabb, hogy a rohamtempójú fejlesztés helyett elkezdjen odafigyelni a finomításra, csiszolásra. A tegnapi bemutató jelszava az volt, hogy mindennek csak úgy egyszerűen működnie kell. Nem új Androidra van szükség, hanem arra, hogy a felhasználói élethelyzeteknek megfelelő átmenetek létrejöjjenek. A Google nem érdekelt abban, hogy több tabletet adjon el vagy több okostelefont, mivel a Google egy médiavállalat és nem hardvercég, ezért egyetlen célja van: ő adja a hálózaton a legjobb felhasználói élményt és ott legyen minden kijelzőn.