Hatvanöt éve indult az első kereskedelmi mobilszolgáltatás
Noha a modern mobil rádiótelefon szolgáltatások születése a nyolcvanas évek végére datálható, a hordozható telefonkészülék elképzelése már sokkal előbb megszületett, sőt működött is évtizedekig a tengerentúlon. Hatvanöt évvel ezelőtt indult az első hálózat, ahol még a mobilhívásokat is kézzel kapcsolták a központokban.
Az első kereskedelmi mobil rádiótelefon szolgáltatás 1946. június 17-én indult a Missouri államban található St. Louisban. Az akkor elképesztő modernnek számító rendszer számos aspektusából különbözött a mai mobiltelefonos technológiáktól: Így például nem a ma kizárólagosan elterjedt cellás megoldást alkalmazta a szolgáltatást az AT&T-vel közösen üzemeltető Southwestern Bell, hanem az egész várost egyetlen adóállomással sugározták be.
A mobilszolgáltatás akkortájt nem a GSM és NMT rendszerek által később használt 450-900+ MHz-es frekvenciasávban működött, hanem a 150 MHz-es sávban, lényegében VHF-alapokon. A rendszer voltaképpen az analóg kapcsolóközpontoknak adott egy rádiós kimenetet, így a rádiótelefonnal fel lehetett hívni más mobilos előfizetőket, valamint vezetékes számokat - a kapcsolás természetesen visszafelé is működött. Az előfizetésért havi 30 dollárt kellett fizetni, a hívás pedig egységáras volt, mivel még nem álltak rendelkezésre olyan rendszerek, mellyel megfelelő hatékonysággal lehetett volna az időt mérni.
Az első MTS mobiltelefon: 40 kilónyi formatervezési gyönyör
A hívás felépítése a technológia sajátosságai miatt egészen máshogy történt, mint manapság: az előfizető a mikrofongomb benyomásával a kapcsolóközpontot érte el, ahol először azonosítania kellett magát, majd az operátor kapcsolta a hívott felet. Később a visszaélések elkerülése végett biztonsági kódot is kértek az ügyféltől, a rendszer azonban ezzel együtt is gyenge lábakon állt adatbiztonság terén, hiszen a beszélgetésbe kis túlzással bárki belehallgathatott, akinek a megfelelő frekvencián üzemelő rádiókészüléke volt.
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
Az egyzónás mobilrendszer további érdekessége volt, hogy adó- és vételi oldalon a rádiókészülékek korlátozott teljesítménye miatt más-más antennát alkalmazott, így a központi antenna csak adóirányban működött, a vételt a város öt pontján elhelyezett vevőantenna biztosította. A rádiótelefon arra az antennára csatlakozott, mely a legjobb jel-zaj viszonyt kínálta.
A Mobile Telephony Service (MTS) névre hallgató rádiótelefon-rendszert valójában csak nagy jóindulattal lehetett mobilnak nevezni. A fél-duplex rendszerben működő adó-vevő berendezések tömege megközelítette a 40 kilogrammot, így kizárólag gépkocsikba szerelve lehetett használni egy-egy példányt. Az MTS-t végül a 80-as években teljesen felváltották a modern, cellás rendszerek, Észak-Amerikában azonban máig nem szűnt meg teljesen az időközben több fejlődési lépcsőfokon átment szolgáltatás - egyes, félreeső területeken Kanada északnyugati részén továbbra is használják.