Kipróbáltuk: LG Sound Bar, házimozi lustáknak

A kérdés persze az, hogy mindez nem megy-e a minőség rovására – például sikerül-e az LG-nek az, ami eddig szinte senkinek: hátsó hangfalak nélkül biztosítani a térhatású hangot. Ez minket is érdekelt, így szereztünk egy HLB54S-t, egy 1080p-s tévét, és nekiálltunk mozizni.

Kinézet

A “hangrúd” egy igazán méretes és nehéz dobozban érkezik – ebben találjuk a mélyládát és magát a HLB54S-t, ami valóban olyan, mint egy jó vaskos gerenda, közepén némi kidudorodással (ide került az elektronika és a Blu-ray lejátszó). A készülék maga nagyon elegánsan néz ki, előlapja a lejátszórész slot-in nyílását leszámítva gyakorlatilag teljesen le van fedve egy fekete ráccsal. E mögé kerültek az üzemállapotot jelző LED-ek (piros, ha ki van kapcsolva, és kék, ha be) illetve a hatalmas méretű kijelző is, ami akár a szoba túlsó végéből is jól olvasható. Szerencsére az LG nem követte el azt a hibát, hogy vakító kék LED-ekkel szereli fel a gépet. Ez a bemutatóteremben még jól néz ki, de otthon, a sötét szobában már nem.

A vezérlőgombok a lejátszó felső lapjára kerültek, és a divatnak megfelelően érintős megoldásúak; halk csippantással jelzik, hogy tudomásul vették a parancsot. Mindössze 9 gomb áll rendelkezésre, de ezekkel a legtöbb funkciót el tudjuk érni – bár az ilyen eszközöket amúgy is inkább a távvezérlővel szoktuk irányítani.

Bár egy komplett, mindent egyben készülékről van szó, azért kerültek rá ki- és bemenetek is. Ezek között megtalálható a mellékelt iPod-dokkoló csatlakozója, a rádió antennájának a helye, egy optikai és egy analóg (3,5 mm-es jack) hangbemenet külső eszközök számára, egy Ethernet port a hálózathoz való hozzáféréshez, kompozit videokimenet régebbi és HDMI az újabb megjelenítők felé, valamint két HDMI bemenet egyéb lejátszók, konzolok vagy digitális settop boxok csatlakoztatására.

Összeszerelés

Egyvalami biztos: a HLB54S verhetetlen, ha az egyszerű beállításról van szó: ki kell csomagolni dobozából, összekötni a tévével, találni helyet a basszreflex rendszerű, viszont rádiós, vezeték nélküli átvitellel működő mélynyomónak valamelyik sarokban, és meg is vagyunk. Mind a hátsó hangfalak helyének megtalálása, mind a vezetékek fal melletti rögzítése és szőnyeg alatt történő átbújtatása megspórolható. A készülék külalakja és formája olyan, hogy közvetlenül a tévé alá érdemes helyezni - például egy polccal lejjebb az állványon, feltéve, ha az állvány nem zárt, ekkor ugyanis képtelenek lesznek oldalirányban távozni azok a hangok, amiknek a falról visszaverődve a mélységérzést keltenék.

A lejátszó beállítása sem bonyolult, sőt, igazából nincs is rá szükség – egyedül a hálózati adatok (például IP-cím, a hálózati meghajtók hozzáférési adatai) megadása lehet szokatlan azoknak, akik még nem használtak ilyen eszközt.

Használat

Az eddigi jópontok után kezdjük most egy rosszal: sokszor úgy tűnt, hogy az LG-nél a HLB54S tervezésekor egyes részleteket csak összecsaptak. Nagyon érződik ez az iPod-támogatáson: hangot igen, de videót nem játszik le a készülék, csak akkor, ha külön csatlakoztatjuk az iPod analóg videokimenetét (ami a fülhallgató-csatlakozóban lapul) a tévéhez. Szerencsére legalább a navigációra használható az LG HLB54S távvezérlője, és az iPod kijelzőjén látottak is megjelennek az OSD-n.

Hálózati lejátszóként nagyjából azt kapjuk, amit az LG többi új Blu-ray lejátszója is tud. Van benne például YouTube-kliens, ami teljesen jól működött, és nem csalódtunk a hálózati tartalmakhoz való hozzáférésben sem (mind vezetékes, mint WiFi adapterrel rendelkezik). Tekintettel arra, hogy a készülék DLNA-képes, a hálózaton megosztott tartalmakhoz elég könnyen hozzáférhetünk, és az esetek nagy részében nem ütköztünk lejátszási problémákba sem – de sajnos csak a nagy részében. Többször előfordult ugyanis, hogy a hálózaton keresztül megnyitott fájlokat elkezdte lejátszani a berendezés, majd váratlanul kilépett belőlük. USB-porton keresztül is kipróbáltuk a lejátszást pár MKV-fájllal, ezekkel viszont gond nélkül boldogult, mint ahogy az XviD és DivX filmekkel is.

Normál Blu-ray lejátszóként maximálisan elégedettek lehetünk a HLB54S-sel, mert mindent tud, amit egy felsőkategóriás eszköztől elvárhatunk. Van benne például 1 gigabájt memória a BD-Live tartalmakhoz, ismeri a Dolby TrueHD és DTS-HD Master Audio hangot, valamint képes a 24p-s források helyes megjelenítésére is. Képminőségére sem panaszkodtunk – hangjával viszont már nem voltunk teljesen megbékélve.

Sajnos a helyzet az, hogy ahogy a sztereó felvételből fantom térhatást gyártó algoritmusok sem igazán működnek, ugyanúgy a két irányból térhatást gyártó rendszerek is csak speciális körülmények között tudnak működni. Tekintettel arra, hogy a HLB54S nem tartalmaz professzionális beállítómikrofonokat, amelyekkel be tudná mérni a szoba méretét és a hangot visszaverő felületeket, így arra sem képes, hogy ezen adatok birtokában úgy állítsa be saját hangsugárzóit, hogy a visszaverődő hullámok a megfelelő irányból és megfelelő késleltetéssel érjék el a fülünket. A végeredmény az, hogy a kapott élmény nagyban függ attól, hogy milyen szobában és hol helyezzük el a készüléket. A mi esetünkben például nem sikerült a térhatás előállítása, a végeredményen ugyan hallatszott, hogy nem sztereó hang szól, de mégsem volt az igazi.

Összefoglalás

Aki nem akar sok dobozt maga köré, és egy vásárlással le akarja tudni a teljes házimozi-rendszert (lejátszótól az erősítőn át a hangfalakig), az nem jár rosszul az LG HLB54S-sel: hálózatos Blu-ray lejátszóként nézve nagyon jó, kinézete is tetszik, kezelése is egyszerű. Ára valamivel 200 ezer forint alatt mozog, ami elsőre soknak tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy ezért a pénzért hangrendszert, felsőkategóriás Blu-ray lejátszót, HDMI-bemenettel is rendelkező rádióerősítőt és iPod-kihangosítót is kapunk, akkor már nem olyan vészes.