Szerző: Hlács Ferenc

2015. július 15. 10:13

Kipróbáltuk: Huawei P8

A Huawei idei csúcsmodellje az azonos generációs zászlóshajóknál jelentősen alacsonyabb árat kínál - ezért azonban szerényebb teljesítménnyel fizetünk. Bár az eszköz nyers erő terén nincs az élen, a prémium felépítés, a kamera és a fényes kijelző így is sokaknak vonzó lehet.

Új nomenklatúrára vált a Huawei legújabb csúcstelefonjával: a tavaly kiadott Huawei Ascend P7-et követő P8 elhagyja az Ascend előtagot. Az okostelefon formatervezésben érezhetően kölcsönöz az új generációs iPhone-októl: a telefon apró műanyag betétekkel megszakított alumínium oldalai és hátlapja az Apple telefonjára hajaz. Szerencsére nem csak a formaterv, hanem a minőségérzet is Apple-koppintás: a felhasznált anyagok igényesek, az egyetlen alumíniumdarabból mart ház és az illesztési hézagok (illetve ezek hiánya) abszolút megfelel a felső kategóriás pozicionálásnak.

A készülék 5,2 hüvelykes kijelzőjével mai mércével nézve már nem mondható túlméretezettnek. A Huaweinek pedig sikerült az oldalsó peremeket egészen vékonyra szabni, így a telefon kézbe véve még kisebbnek is érződik, mint amit a nyers adat indokolna. Megszokni a méretet amúgy egyáltalán nem nehéz, ebben nagy segítség, hogy ma már az Android rendszer és az alkalmazások is figyelembe veszik a nagyobb kijelzőt, a gombok pedig jellemzően könnyen elérhető helyre kerülnek (ellentétben mondjuk az iPhone 6 Plus-szal).

Toxikus vezetők szivárványa

Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

Toxikus vezetők szivárványa Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

A kijelzőnél a vállalat nem ment el a manapság divatos, ugyanakkor földi halandók számára fölöslegesen nagy QuadHD felbontás irányába, a P8-ban egy 1920x1080 pixeles IPS panel dolgozik, amely 424 PPI-s pixelsűrűséget produkál - élesség tekintetében tehát kifogástalan képet kapunk, illetve ahogy azt a kijelzőtechnológiától megszoktuk, a betekintési szögekkel sincs probléma. A képernyő fényereje különösen jó, azt maximumra tekerve napsütésben is jól olvashatók marad a megjelenített tartalom.

Ismerős kezelőfelület

Az okostelefonon Android 5.0 rendszert találunk, a gyártó EMUI névre keresztelt felhasználói felületével, amelynek dizájnja ugyancsak az Apple-től lehet ismerős. Az Androidon megszokott alkalmazáslista (app drawer) eltűnt, minden app a kezdőképernyő valamelyik lapjára kerül ki, a csoportosításról mappákkal gondoskodhatunk. A hasonlóságok a homályosan "áttetsző", lehúzható értesítési sávon is folytatódnak. Itt két külön lapra osztva érhetők el a gyorsbeállítások, valamint az értesítések. Az iOS-érzéstől a zárképrenyőn sem kell elbúcsúzni, ott alulról felhúzva hívhatunk elő, egy a legördülő értesítési panelhez hasonló, kisebb, néhány beállítást tartalmazó modult.

Előre telepített appokból sajnos jó néhányat találunk a készüléken, azon a Todoist feladatlista, a Twitter, a WPS Office, a Zinio digitális magazinolvasó, illetve a Highlights alkalmazásajánló is helyet kapott. De a Huawei saját fejlesztésű alkalmazásai terén sem fogta vissza magát, ezek jórészt alapvető funkciókat céloznak, mint a számológép, hangrögzítő, zseblámpa, FM rádió, fájlkezelő vagy a jegyzetapp. A vállalat fejlesztői továbbá, vélhetően egy gyengébb pillanatukban, egy tükör és egy nagyító alkalmazást is mellékeltek a telefonhoz: előbbi értelemszerűen az előlapi kamerát használja, különlegessége, hogy a kép a mikrofonba fújva virtuálisan "be is párásodik", a valakinek az alkalmazás rózsaszín kerete önmagában nem lenne elég giccses. A nagyítóapp a hátlapi kamerán állítja maximumra a digitális zoomot, a fókuszt pedig egy csúszkával manuálisan szabályozhatjuk. Sajnos a telefonon hat előre telepített játék is gyarapítja a bloatware-listát, ezek azonban szerencsére gond nélkül törölhetők.

Mindezek mellett már a vállalat is kínál saját "Phone Manager" szoftvert, amely telefon teljesítményét hivatott optimalizálni. A hasonló appoktól ismert, ám teljességgel felesleges, sőt, ártalmas funkciók, például a RAM kipucolása mellett értelmes képességeket is mutat, például a különböző energiatakarékos üzemmódok beállítására is ad lehetőséget. Ezek közül alapértelmezett a Smart, amely az aktuális igénybevételnek megfelelően szabályozza a processzor órajelét, ugyanakkor lehetőség van a teljesítményt maximalizáló Performance, vagy épp az azt minimálisra visszahúzó Endurance módokat is használni. Ha az akku már nagyon a végét járja, az Ultra energiatakarékos üzemmód is rendelkezésre áll, ez a kijelzőt fekete-fehérre kapcsolja, és csak a hívás, illetve SMS funkciókat hagyja meg, így akár órákra elegendő lehet néhány százaléknyi akkufeszültség is.

Nem csúcsvas, de teszi a dolgát

A Huawei nem csak telefont gyárt - igazából ez a tevékenység a bevételnek csupán viszonylag kis töredékét adja. A cég emellett számos más területen is aktív, elsősorban adatközponti termékek és hírközlési berendezések gyártására fókuszál. Ezek mellett azonban saját alkalmazásprocesszorokat is fejleszt Hisilicon márkanév alatt, egy ilyen lapka dolgozik a P8-ban is. Ezzel egészen különleges helyzetben van a Huawei, a világon ugyanis csak nagyon kevés telefongyártónak van processzorgyártói tevékenysége - az Apple és a Samsung mellé kerül ezzel fel a kínai nagyvállalat.

A P8-ban tehát Hisilicon Kirin 930/935 processzort találhatunk, ez 64 bites, ARMv8 utasításkészletet támogató lapka, köszönhetően az ARM-tól licencelt modern magoknak. Az elrendezés a szokásos big.LITTLE konfigurációt követi, négy gyors plusz négy lassú mag alkot egészet, a két klaszter között pedig a futtatott appok teljesítményigénye alapján vált a chip. A problémát az jelenti, hogy a gyorsabb csoportot is Cortex-A53-as magokból építette fel a cég, így a maximális teljesítmény nyomába sem ér a gyorsabb Cortex-A57-es magokat használó versenytársaknak. Némi öröm, hogy a Huawei állítása szerint a licencelt magokat némileg továbbfejlesztette (ez indokolja a Cortex-A53e jelölést), ebben a tekintetben azonban erősen szkeptikusak vagyunk, a "gyors" négyes magasabb (1,5 helyett 2 GHz) órajelén túl valószínűleg érdemben nem különbözik a "lassú" klasztertől.

A processzorhoz szerencsére bőséges, 3 gigabájt RAM tartozik, vagyis a telefont belátható időn belül, két-három év múlva sem a memória mennyisége fogja majd visszafogni. A belső tárhely 16 vagy 64 gigabájt lehet, ez microSD kártyával bővíthető, akár további 128 gigabájttal is. A memóriakártyának a SIM foglalat mellett egy hasonló, tűvel nyitható tálca ad otthont.

A Cortex-A53 magok erőgépnek nem igazán mondhatók, a mindennapi feladatok során azonban a telefon teljesen gördülékenyen, akadás nélkül teszi a dolgát. Legalábbis ma ez a helyzet, nagy kérdés, hogy az eszköz használható élettartamát hogyan befolyásolja majd a Huawei döntése. Ma még a komolyabb grafikával rendelkező játékok is gond nélkül, teljesen élvezhetően futnak az eszközön, azt sem az Asphalt 8, sem pedig a Modern Combat 5 nem izzasztotta meg érezhetően - a felhasználó tenyerét azonban igen, a készülék ugyanis nagyobb igénybevételnél hajlamos a melegedésre, szerencsére azonban jórészt tolerálható keretek között. Az alumínium ház viszonylag jól eloszlatja a hőt, inkább az előlap üvege forrósodik fel észrevehetően egy-egy ponton.

A teljesítmény tehát éppen kielégítő, a benchmarkos erőfitogtatásra a telefon nyilván nem a legjobb választás. A szintetikus Antutu Benchmarkban a készülék 49750-es pontszámot gyűjtött be, ezzel inkább a tavalyi csúcsmodellekhez illeszkedik, hajszálnyival megelőzve a Samsung Galaxy Note 4-et. A Sunspider JavaScript benchmark 1087 milliszekundumos eredményt produkált, ez már inkább közelít az idei sztenderdhez.

Akárcsak sok más modellen, a hangszórók itt is a készülék alsó élén, a microUSB port két oldalán kaptak helyet. Ahogy erre már több korábbi tesztben is kitértünk, ez nem túl szerencsés elhelyezés, miután játék vagy videónézés közben az okostelefont fektetve tartva, a legtöbben épp letakarják majd tenyerükkel a hangszórókat. Nagyobb hiányosság, hogy a készülékben található Wi-Fi modul nem támogatja az 5 gigahertzes hálózatokat, így a felhasználók kénytelenek lesznek a beérni zajos, interferenciával terhelt 2,4 gigahertzes csatornákkal.

Kamera

A P8 hátoldalán egy 13 megapixeles kamerát találunk, optikai képstabilizációval, előlapjára pedig egy ugyancsak nagy, 8 megapixel felbontású szenzor került. A Huawei kameraalkalmazása hozza a kötelező köröket, beleértve egy sor funkciót, amelyeket valószínűleg senki nem használ majd, illetve néhány valóban érdekes képességet is. A listáról ma már nem hiányozhat a rengetegféle színfilter, ebből a P8-ban is jó néhányat találunk, illetve a rettegett "Beauty" gomb sem, amelyet aktiválva, egy csúszkával állíthatjuk, hogy a képek - jobbára valószínűleg szelfik - szereplőit mennyivel szeretnénk "szebbé" tenni. Miután ez ebben az esetben a bőr kisimítását, jobban mondva elmosását takarja, jobb ha csúszkát nullán hagyjuk. Az appból az előzőeknél jóval hasznosabb éjszakai mód, panoráma, "Time-lapse" sorozatkép, illetve HDR funkciók sem hiányoznak, sőt, vízjelet is nyomhatunk az ellőtt fotókra, amely tartalmazza a fénykép készítésének földrajzi helyét, időpontját, sőt az aktuális időjárást is.

A telefon egyik erősségét, ahogy azt a Huawei kapcsolódó marketingkampányában sem felejti el hangsúlyozni, az éjszakai fotózás jelenti. Ehhez három különböző üzemmód is található az appban, ezek közül az első, a csillagok által, hosszú expozíciós idő esetén húzott "fénycsíkok" megörökítésére használható funkció, ezt követi a hasonló, ám valamivel rövidebb záridővel dolgozó, a kamera előtt elhúzó autók fotózására szánt üzemmód, a harmadik pedig a "fénygraffiti". A vonatkozó menüpontban egy negyedik opció is található, ezt a vállalat hasonló, ám nappal készített képekhez, például mozgó víztömegek, vízesések fotózására szánja.

A készülékkel tehát kifejezetten látványos képek készíthetők éjszaka is, ehhez azonban érdemes állványt használni, miután a képen már kis kézremegés is jól látható nyomot hagy. A kamera nappal is teljesen jól használható, gyorsan fókuszt talál, szép képeket készít.

Sovány akku, jó fogyasztásoptimalizáció

Az akkumulátor 2680 mAh-s kapacitása első pillantásra ijesztő lehet ekkora kijelző mellett, hiszen hasonló paneleknél a 3000 mAh-nál nagyobb telepek sem mennek ritkaságszámba. A telefon üzemideje azonban a kis akku dacára nem múlja észrevehetően alul a konkurenciát, közepes használat, és minimális játék mellett gond nélkül kibír egy-másfél hosszabb munkanapot, a Smart üzemmód elég jól gazdálkodik a teleppel - ugyanakkor aki munkába menet, illetve hazafele szereti a metrón vagy buszon egy-egy komolyabb hardverigényű játékkal tölteni az időt, jobb ha délután már inkább konnektorközelben marad. Vész esetén egyébként az Endurance mód rá tud tenni egy-két órát az üzemidőre, a létfontosságú funkciókon kívül mindent lekapcsoló Ultra energiatakarékos üzemmód pedig ennek többszörösére is képes, igaz ilyenkor az okos- előtagot elfelejthetjük a telefon mellől.

A Huawei P8 ára 150 ezer forint környékén mozog, de a "VarázsGSM" típusú üzletekben a bátrabbak akár 130 ezer forintért is hozzájuthatnak. Jól látszik, hogy bár az okostelefon teljesítményben elmarad az idei csúcsmodellek mögött, ára is jóval alacsonyabb a jellemzően 200 ezer forint fölé pozicionált eszközökénél. Ennyi pénzért egy prémium felépítésű eszközt kapunk, kifejezetten jó kamerával és kijelzővel - ha nem szempont a csúcsteljesítmény, a P8 bizony nagyon jó választás lehet.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról