VMworld: Itt az NSX, a VMware hálózatvirtualizációja
Integrálta a Nicira-felvásárlást a VMware, megújítja portfóliójának hálózatvirtualizációs rétegét. Az új megoldás NSX névre hallgat, és hasonló hatású lehet, mint annak idején az ESX volt a kiszolgálók között.
Felveszi a kesztyűt az integrált, kiszolgáló-tároló-hálózat hármast egyszerre kezelő szoftverrendszerek ellen a VMware és e törekvés jegyében vadonatúj hálózatvirtualizációs eszközöket is bejelentett. Az NSX névre keresztelt új megoldással triviálissá egyszerűsíthető a fizikai hálózat, a komplex feladatokat pedig kizárólag a szoftveres hálózati eszközök végzik. A vállalat reményei szerint az NSX-szel kiegészülve a portfóliója már versenyképes alternatívát nyújt a divatos OpenStack ellenében és sikerül felugrani a "software defined data center" vonatjára. Az NSX nem számít egészen új terméknek, létrejöttéhez a VMware saját vCloud és Network Security (vCNS) termékeit integrálta a nemrég felvásárolt Nicira hálózatvirtualizációs megoldásával.
Buta fizikai eszközök, programozható logikai hálózat
Az NSX központi elemét a logikai switchek és routerek jelentik, amelyekkel hálózatba rendezhetőek a virtuális gépek. A logikai hálózati eszközök teljesen elválnak a hardveres, fizikai hálózattól, ezzel ez utóbbi gyakorlatilag minden hozzáadott értékét elveszti, csupán a fizikai gépek fizikai összekapcsolására szolgál. A fejlettebb hálózati funkciókat a virtuális hálózati eszközök végzik, ezek közé tartozik logikai tűzfal, terheléselosztó, QoS, biztonság, felügyelet és VPN is, amelyek API-kon keresztül a VMware saját rendszerfelügyeleti eszközveivel egységesen programozhatóak és automatizálhatóak.
A vállalat szerint az NSX "képes a teljes hálózati és biztonsági modellt Layer 2 és Layer 7 között teljesen szoftveresen megvalósítani, lekapcsolva azt a legalsó hardveres rétegről." Az NSX modelljében a fizikai hálózatot egyszer kell bekonfigurálni, utána a virtuális gépek mozgatása, virtuális IP-címek kiosztása, terheléselosztás, forgalomirányítás kizárólag a virtuális eszközök programozásával történik. A hálózati forgalom virtualizálása teljesen transzparens mind lefelé, a fizikai réteg felé, mind felfelé, a virtuális gépek felé - a fizikai eszközök teljesen normális hálózati forgalmat látnak, a virtuális gépek pedig szintén normálisan beszélnek hálózati eszközökkel.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
"A platform egy vezérlőfürt köré épül, amely igazgatja a logikai hálózati funkciók elosztását az adatközpontban található hypervisorok között." - mondja a VMware. A klasztert néhány redundáns, skálázódó x86-os gép alkotja, ezek felelnek a menedzsmenplatform API-hívásainak és fordítják azt le a hypervisoroknak kiküldött konkrét konfigurációra.
"Az alap NSX platform a Layer 2 és Layer 3 hálózatok virtualizációt végzi, a Layer 4-7 szolgáltatásokat (mint tűzfal) hozzáadott külön szoftverek végzik." Érdemes megjegyezni, hogy az NSX együttműködik a VMware vSphere és vCloud Director, illetve Automation Center felügyeleti szoftvereiv mellett más szoftverházak termékeivel is kompatibilis. Így a XenServer vagy KVM hypervisorok, valamint az OpenStack és CloudStack üzemeltetési rendszerek is tudják kezelni a VMware virtuális hálózati eszközeit.
A VMware NSX a negyedik negyedévben, tehát legkorábban októberben jelenik meg, a termék árazásáról egyelőre nem adott ki információkat a vállalat.
Tárolóvirtualizáció és új vSphere 5.5
Az idei év slágertémájának a hálózatok virtualizációja igérkezik, de a tárolóvirtualizáció hasonlóan fontos eleme a szoftveresen meghatározott adatközpontnak. A VMware tavaly már beszélt a Distributed Storage névre keresztelt virtuális SAN (storage area network) rendszeréről, az idei VMworldon pedig bemutatkozott a szoftver béta állapotú kiadása is. A VSAN használatával az üzemeltető viszonylag könnyen foghat össze egyetlen hálózati logikai tárolóvá fizikaialg amúgy különálló eszközöket. Ahogy a hálózatok esetében is, a szoftveres absztrakcióval teljesen el lehet törölni a fizikai korlátokat, így tetszőleges logikai rendszerek alakíthatóak ki.
A nagy bejelentések mellett kissé lábjegyzetté vált, de a felhasználó vállalatok számára jelenleg valószínűleg fontos, hogy megjelent a vSphere 5.5-ös kiadása is. Az 5.1-es verziót követő új rendszer új hypervisort is hoz, amely támogatja a hamarosan érkező Ivy Bridge-EP mikroarchitektúrát használó Xeonokat, valamint az Opteron x300-as sorozatú processzorokat is. A hypervisor néhány korábbi korlátozást megdupláz, immár maximum 320 logikai magig és 4 terabájt memóriáig skálázódik és 4096 virtuális magot kínálhat a vendégrendszerek számára. A logikai magok számának emelése néhány extrém esetben lehet hasznos, nyolcutas szervereknél a várható új 12 magos Xeonok bekapcsolt Hyper-Threadinggel már beleütköztek volna a korábbi limitbe.
A vSphere másik nagy újdonság a Flash Reach Cache, amely (nevének megfelelően) SSD-ket képes olvasási gyorsítótárként konfigurálni a VM-ek számára. Ez különösen olyan adatbázis és analitikai alkalmazások számára lesz értékes, amelyek esetében az olvasás viszonylag koncentrált az adatok egy részére. A rendszer teljesen integrált a vMotionnel, így ha fizikai gépek között mozgatunk egy virtuális gépet és mindkettőben található SSD, akkor a VM mellé rendelt gyorsítótár (adatokkal együtt) is mozogni fog.