Itthon senkinek nem kell a megállítható tévéadás

Szinte senki nem néz rögzített tévéműsort ma hazánkban, hiába állnak ehhez rendelkezésre évek, vagy évtizedek óta felvételi technológiák - derül ki a Nielsen Közönségmérés legfrissebb, az időeltolásos tévézés használatát vizsgáló statisztikáiból. A társaság idén októberben saját, UNITAM nézőmérő rendszerével gyűjtött statisztikákat a lineáris és nem lineáris tévézésről. Ez a rendszer lehetővé teszi az időeltolásos nézés azonosítását és mérését a pár perces késleltetéstől kezdve az akár egy héttel későbbi megnézésig.

Egy hónapban 3,5 percnyi timeshift

A Nielsen adatai a nem lineáris, vagy más néven időeltolásos (Time Shifted Viewing, vagyis TSV) tévézés magyarországi népszerűségéről lesújtó képet festenek. A cég szerint 2012 októberében a teljes népesség naponta átlagosan 3,4 percet fordított nem valós idejű televíziós tartalom fogyasztására; ez az idő a teljes tévéhasználat 1,2 százalékát teszi ki. A visszanézés időpontja szerinti megoszlásra jellemző, hogy a nem valós időben nézett tartalom legjelentősebb részét, 42 százalékát a sugárzás napján egy későbbi időpontban nézik vissza a TSV-zők, 27 százalékát a következő napon, 19 százalékát 2-4 napon belül, 12 százalékát pedig 5-7 napon belül.

^{Forrás: Nielsen Közönségmérés}

A TSV felhasználási mód korcsoporttól függően is eltérő népszerűségnek örvend, de az arány egyik korosztályban sem lépi túl a 2,1 százalékot. Abszolút értékben a legtöbb időeltolásos tartalmat a 18-49 éves korosztály fogyasztotta (4,1 playback perc), de mivel általában véve ez a korosztály tévézik a legtöbbet, ezért arányaiban a 4-17 korcsoport többet tévézik időeltolással (a tévézéssel töltött idő egyébként ebben a korcsoportban messze a legalacsonyabb, míg az 50 éves, vagy annál idősebb csoportban a legnagyobb).

A Nielsen Közönségmérés szerint októberben nem túl meglepő módon elsősorban azok éltek a TSV lehetőségével, akik merevlemezes beltéri egységgel vagy merevlemezes tévével rendelkeznek. Ez a nézői csoport a televíziózással töltött idő 9,4 százalékát fordította korábban sugárzott tartalom vissza, vagy újranézésére. Azok, akik digitális kábeltévével vagy IPTV-s vételi lehetőséggel rendelkeznek (de nincs merevlemezes rögzítési lehetőség a szolgáltató által kihelyezett beltéri egységben) a tévézéssel töltött percek 4,2 százalékát fordították nem lineáris tartalomfogyasztásra.

Ezek az arányok egyébként még a tévézési kultúrájukat tekintve több szempontból Magyarország előtt járó nyugat-európai országokban sem számottevőek, ugyanakkor ezekben az országokban sokkal népszerűbb a nem lineáris tartalomfogyasztás. Nagy-Britanniában például tavaly a teljes tévés tartalomfogyasztáson belül 9,4 százaléka volt TSV-arány, ami 2 százalékpontos növekedés a 2010-es arányokhoz viszonyítva. Ma egyébként több mint 50 százalékos azoknak a brit háztartásoknak az aránya, melyek fel vannak szerelve olyan digitális tartalomrögzítő rendszerrel, mely az időeltolásos tévézést támogatja (hazánkban nem érhető el erre vonatkozó adat).

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Magyarországon a legnagyobb kábeltévé-szolgáltatók (leszámítva a DIGI-t) kivétel nélkül kínálnak olyan digitális tévévételi módot ügyfeleiknek, mellyel az eredeti sugárzási időponthoz képest visszanézhetők egyes adások (on-demand, vagy catch-up tv), illetve rögzíthetők is a műsorok (PVR-rendszerű set-top boxokkal). A nem lineáris tévézési módok közé sorolhatók a különféle over the top tartalmak is, vagy a szolgáltatók online videotékájában található filmek letöltése, streamelése.

Itthon a Magyar Telekom elsők közt hozott kereskedelmi forgalomba TSV-t támogató tévés szolgáltatást. Emlékezetes, hogy a 2006-ban indult IPTV népszerűsítése során a szolgáltató eleinte éppen a PVR-funkcióra helyezte a hangsúlyt. Később a stratégiaváltás részeként a cég már prémium szolgáltatásként pozicionálta a rögzítési lehetőséggel ellátott set-top boxot, ezzel együtt piacra kerültek az első olyan IPTV-vevők, melyekbe nem szereltek merevlemezt.

Üresen konganak a rögzítős beltérik merevelemezei

Az IPTV-szolgáltatást 2009-ben elindító Invitel is kínált a kezdetektől fogva rögzítési lehetőséget, de a szolgáltató más utat választott mint a Magyar Telekom, így az adásokat nem a beltéri egység, hanem a cég szereverei rögzítették, és szerzői jogi okok miatt kezdetben nem is lehetett minden tartalmat felvenni a rendszerrel. A tévépiacot jelenleg vezető UPC merevlemezes beltéri egységeket kínál ügyfeleinek, a Telekomhoz hasonlóan prémium összegért cserébe. Szűcs László, a szolgáltató kommunikációs igazgatója a HWSW-nek elmondta, hogy az előfizetői körön belül a beltéri egységek több mint fele merevlemezes, ennek ellenére a funkció kihasználtsága a Nielsen adatai szerint nagyon távol áll ettől az aránytól. A HWSW nem hivatalos forrásokból úgy tudja, hogy a Magyar Telekomnál hasonló a merevlemezes set-top boxok aránya.

A nem lineáris tartalomfogyasztás időszaki fellendülése többnyire rangos sporteseményekhez köthető. Így például a nyári olimpiai játékok idején mindegyik nagy kábelszolgáltató (ahol erre a rendszer fel lett készítve) kínált olyan lehetőséget, mellyel az m1 és az m2 olimpiai közvetítései rendszerint az élő adástól számított néhány napon belül visszanézhetők voltak. A Magyar Telekom a T-Home IPTV platformhoz egy többek közt ezt a nézési módot kiszolgáló interaktív felületet is fejlesztett. A UPC kommunikációs igazgatója lapunknak elmondta, hogy az olimpia idején a catch-up tv funkciót összesen 12 ezer előfizető használta, ami magyar viszonylatban kiemelkedő aránynak számít. A Magyar Telekom IPTV-platformján a London Interaktív alkalmazást az előfizetők 20 százaléka indította el, azt azonban nem tudni, hogy ezek közül hányan néztek vissza az archívumból tartalmat.