Felrúgta szerverpiaci terméktervét az AMD, új mikroarchitektúra sehol sincs
Az alig néhány hónappal ezelőtt prezentáltakhoz képest felrúgta szerverpiaci terméktervét az AMD, mely lépéssel egyszerre ismerte el baklövéseit, és próbált egy kiszámíthatóbb, hitelesebb jövőt felrajzolni -- a vállalat ennek érdekében láthatóan feláldozott rövidtávú versenyképességéből.
2009: Shanghai és Instanbul
A decemberi elemzői konferencián bemutatott AMD-termékterven még 2009 elejére időzítve szerepelt egy nyolcmagos Opteron processzor, Montreal kódnéven. A Montreal vélhetően két négymagos chipből épült volna fel, tekintve a 45 nanométeres csíkszélességű gyártástechnológia alkalmazását, mellyel a monolitikus felépítés tömegtermelésre gazdaságtalanul nagy lapkaméretet eredményezne, valamint az AMD mérnöki erőforrásainak korlátoltságát. A Montreal egyúttal új infrastruktúrát és platformot is jelentett, a Socket F foglalatot a G3 váltotta volna, melynek főbb jellemzői a DDR3 memória és akár 4 koherens HyperTransport 3 link támogatása. A törölt Piranha kódnéven ismert platform az Opteron processzorok mellett AMD chipseteket és Radeon grafikus chipeket is felölelt.
A Montreal és a Piranha azonban eltűnt a legfrissebb terméktervekről, helyette 2009 második felében érkezik a monolitikus hatmagos Istanbul, 45 nanométeres gyártástechnológiával. A Barcelonával megismert 10h mikroarchitektúra egy revíziójának tekinthető hatmagos, 6 megabájt L3 cache-t implementáló Istanbul a jelenlegi Socket F infrastruktúrába egy egyszerű BIOS-frissítéssel beilleszthető, ami nemcsak az ügyfelek számára teszi lehetővé meglévő szervereik továbbfejlesztését, hanem az AMD alaplapgyártó és szerverszállító partnerei is minimális befektetéssel, ráadásul gyorsan tudják majd új termékeiket piacra vinni. Istanbulból kizárólag két- és négyutas szerverekbe szánt Opteronok készülnek.
2010: Sao Paulo és Magny-Cours
Randy Allen, szerver- és munkaállomás termékekért felelős alelnök elmondása alapján a 2009 második felében termelésbe kerülő Istanbul egyértelműen egy alacsony kockázatú, költséghatékony "sebtapasz", mielőtt 2010-ben megérkeznek az új platformra épülő Opteronok. A G34 jelölésű foglalatot alkalmazó Maranello platform valószínűleg a törölt Piranha egy közeli leszármazottja, ugyanazokat a chipseteket és fő képességeket foglalja majd magába. Allen elmondta, hogy a 2010 első felére időzített Maranello már az I/O virtualizációját és PCI Express 2.0 bővítősíneket is támogat majd.
A Maranellóban helyet foglaló, Magny-Cours kódnéven ismert Opteron 12 processzormagot hoz magával, melyek minden jel szerint továbbra is a Barcelonával megismert mikroarchitektúra kissé csiszolt továbbfejlesztett változatára épülnek. A 45 nanométeres gyártástechnológia okán a Magny-Cours szinte biztosan moduláris felépítésű, vagyis a 12 magos processzort két darab hatmagos chip teszi ki, melyek Sao Paulo kódnéven önállóan is piacra kerülnek. A Sao Paulo és a Magny-Cours 4 koherens HT3 összeköttetést, DDR3 memóriát, az adatkoherencia forgalmát csökkentő, és ezzel a rendszer teljesítményét növelő fejlesztést is felvonultat néhány további apró finomítás mellett.
Némi, ugyanakkor egyértelműen pozitív változás történt a közeljövőre vonatkozó termékterven is. A jelenleg felfutás alatt álló Barcelona, és az ebben a negyedévben az Opteron 1300-as sorozatban megjelenő Budapestet követő, már 45 nanométeres Shanghai az eredeti terveknek megfelelően mégis kap koherens HT3 linkeket, ami javít a többutas rendszerek teljesítményén azt ezt kiaknázni képes alaplapokon. A Shanghai 2 helyett 6 megabájt L3 cache-t alkalmaz, így a Barcelonához képest kétszer annyi gyorsítótárral rendelkezik összesen.
A teljesítményéhes területekre immár DDR2-800 memóriát is támogat a Shanghai, így 10 százalékkal növekszik nagyjából az effektív sávszélesség, míg a fejlettebb gyártástechnológiának köszönhetően magasabb órajelek érhetőek el, és akár 20 százalékkal is csökkenhet a processzorok fogyasztása üresjáratban. A Barcelona C-revíziójának tekinthető Shanghai érkezése év végére várható kettő- és négyutas rendszerekbe, míg az egyutas Suzuka felbukkanása 2009 második negyedévében esedékes.
Ordító hallgatás
Nem csak az beszédes azonban, milyen termékek kerültek fel a terméktervre a korábbiakhoz képest, hanem az is, hogy mi hiányzik onnan. Annak ellenére, hogy immár 2010-ig tekintünk ki, továbbra sem látható jelentős mikroarchitekturális fejlesztéseket megvalósító új mag. Ez nem jelent mást, minthogy az AMD lényegében a 2010-ben is az 1999-ben debütált K7 mikroarchitektúra egy erőteljesen kibővített és felturbózott változatát használja majd, és a K8 2003-as megjelenése óta nem tudott jelentős előrelépést felmutatni, ami a chipfejlesztések menedzselésének súlyos problémájára mutat rá -- a jelenlegi változtatásokat is az új fejlesztések elmaradása magyarázza.
Az AMD hároméves előnye, mire az Intel érdemben reagálni tudott a fenyegetésre, lényegében mára ugyanekkora hátránnyá dagadt ennek eredményeként -- a dicstelen utat halkan törölt fejlesztési projektek sorozata kövezi. A szerverpiacon az AMD jelenleg rendszerarchitekturális előnyével képes ellensúlyozni az Intel nyilvánvaló mikroarchitekturális fölényét, így a tipikusan memóriaintenzív szerverfeladatok nagy része alatt kettő- és négyutas rendszerekben az Opteronok felveszik a versenyt -- a Allen a konferenciahívás nagy részét a Barcelona versenyképességének bizonygatásával töltötte, állítása szerint a virtualizáció terén egyértelmű fölényt élveznek.
Ez a status quo azonban már fél évig sem tart ki, ugyanis az év vége felé érkezik az Intel elmúlt évtizedének legjelentősebb fejlesztése -- lecseréli a már kiszolgált buszrendszerét, és az AMD Direct Connect Architecture-höz hasonló pont-pont processzor-összeköttetéseket és integrált memóriavezérlőt vezet be. A Nehalem kódnéven ismert projekt alatt ráadásul a Core mikroarchitektúrát is tovább erősítette az Intel, aminek fókuszában a szerverfeladatok álltak, kiemelten a szimultán többszálú végrehajtás, ennek is köszönhető a HyperThreading ismételt megjelenése.
[+] Kíméletlenül erős processzornak ígérkezik az Intel Nehalem
Az új mag mellett hiányoznak 2010-ből a 32 nanométeres eljárással készült chipek is az AMD terméktervéből, igaz itt felmerül annak a lehetősége, hogy azok nem a szervereknél bukkannak fel először, ez ugyanakkor szokatlan lenne a cég eddigi gyakorlatához képest -- gazdasági és műszaki oldalról azonban ésszerű magyarázat lehet. Az AMD 2008 második felében vezeti be a 45 nanométeres gyártástechnológiáját, és az így készült Shanghai és Deneb processzorok várhatóan a negyedik negyedévben válnak elérhetővé, egy évvel az Intel 45 nanométeres termékeit követően -- ezzel pedig nem sikerül az AMD eredeti elképzelése a gyártástechnológiai lépéshátrány csökkentéséről.
Az AMD tehát továbbra sem tud válaszolni az Intel kíméletlen ütemű fejlesztéseire, ezért a rövidtávú versenyképesség (Montreal) rovására inkább középtávon igyekszik az Intel elé ugrani hat- és tizenkétmagos processzoraival. A kisebbik processzorgyártó számításai valószínűleg arra épülnek, hogy az Intel az Istanbul és a Sao Paulo/Magny-Cours magasságában négy-nyolcmagos termékekkel rendelkezik majd, így a másfélszer több processzormag elegendő lehet az Intel mikroarchitekturális fölényének és a HyperThreading ellensúlyozására. Bárhogy is legyen, az elkövetkező egy év rendkívül kritikus lesz a stratégiai transzformáció alatt álló AMD, így az egész számítástechnikai ipar hosszútávú jövője szempontjából.