Kinek lehet jó az informatikai ipar válsága?

Befolyásos elemzők szerint az informatikai, információ-technológiai (IT) iparnak a közeljövőben súlyos válsággal kell szembenéznie. Az éremnek szerintem ebben az esetben is van egy másik oldala, noha természetesen az ipari szereplők számára a válság valódi veszélynek tűnik és ha az bekövetkezik, arra sokan rá fognak fázni. Azt ugyan senki nem tudja pontosan, hogy mikor következik be ez a visszaesés, de azt senki nem vitatja, hogy előbb-utóbb ez a terület is újabb válságon megy keresztül. A piacon alapuló, szabadversenyes kapitalizmus már csak ilyen rendszer.

Azt azonban a 90-es évek elején a saját bőrömön tapasztalhattam a "nagy vízen túl", hogy a gazdasági válság/visszaesés/hanyatlás nincs egyértelműen negatív hatással a gazdaság összes szereplőjére: a fogyasztók oldaláról nézve egy hullámvölgy leginkább alacsonyabb árakat jelent -- ami egyértelműen jó hír, feltéve, hogy az illetőket nem éppen ekkortájt teszik utcára a vállalatok, ekkor az átlagos halandó többnyire csökkenti kiadásait. A mi esetünkben az elemzők szerint is hangsúlyozottan "iparági" válság közeledtéről van szó és bár természetesen ez jár(hat) elbocsátásokkal, az valószínűleg nem terjed ki a gazdaság egészére.

Kinek jó tehát egy kiadós IT-ipari válság? Szerintem sok mindenkinek, konkrétan az IT-szektor szinte összes ügyfelének:

• a fejlett országbeli kis-/közép-/nagyvállalatoknak, amelyek a jelentősen csökkenő árak miatt olyan megoldásokat vagy beszerzéseket engedhetnek meg maguknak, amilyenről korábban még csak nem is álmodhattak. Ennek szinte közvetlen pozitív hatása lehet az adott országok egészére.
• a fejlett világ vásárlói számára is egyértelműen pozitívum lehet az IT-termékek árcsökkenése, az ő jólétüket egyértelműen növeli az a tényező, hogy akár olcsóbban juthatnak olyan eszközökhöz, amelyekhez korábban nem tudtak vagy nem annyiért tudtak hozzájutni. Egyértelmű a pozitív hatás az életszínvonalra.
• a fejlődő piacok azon országai, amelyekben úgy néz ki, hogy visszafordíthatatlanul elindult a gazdasági felemelkedés. Jó példa erre a világ két legnépesebb országa, Kína és India, az utóbbi büszkélkedhet a világ legnagyobb, közel 400 milliós középosztályával, de természetesen reményeink szerint ide lehet sorolni az EU-hoz most csatlakozott országokat is. Ezen országokban a vállalati és a fogyasztói szféra számára is lényegében egyértelműen pozitív fordulat lenne az IT-ipari termékek jelentős árcsökkentése. Természetesen az IT-szektor kínálati szereplői ebben az országokban is nehéz idők elé nézhetnek.
• voltaképpen még a világ legszegényebb harmada számára is örömhír lenne az IT-eszközök árainak mérséklődése, itt inkább csak az a kérdés, hogy mekkora árcsökkenésnek van érzékelhető hatása az ő keresletükre.

Ad absurdum még az is előfordulhat, hogy a csökkenő árak következtében megnőtt globális kereslet igen jelentős lehet és az életben maradó gyártók eladásainak volumene határozottan emelkedhet. Hazai szemmel nézve a kereslet emelkedése egyértelmű pozitív hír lehet: egyre több emberhez juthat el a számítástechnika, az internet, és ennek tiszta szívvel csak örülni lehet.

Sok esetben egyébként még az IT-szektor kínálati oldalának szereplői számára sem egyértelműen rossz hír az esetleges visszaesés, itt leginkább arra gondolok, hogy a nehéz időben "vérteződnek fel" a vállalatok azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket azután a jobb időkben kiválóan lehet kamatoztatni. Azaz, a nehézségek megedzik a szereplőket és ez egyáltalán nem negatívum. Természetesen kívülállóként -- és itt, Magyarországon mi nagyjából ezek vagyunk -- ízlés szerint lehet drukkolni ennek vagy annak a résztvevőnek és lehet sajnálni a küzdelem esetleges áldozatait, de az összhatás ránk nézve véleményem szerint lényegében csak pozitív lehet.

Az pedig, ha az iparági válság oda vezet, hogy esetleg nagy nevek is elhullanak az egyre keményebb versenyben, az engem mint vásárlót vagy ügyfelet egyáltalán nem tud meghatni: ha mondjuk a kínai SMIC félvezetőgyártó 10-15 év múlva, a szabályokat legalább nagyjából betartva lekörözi az Intelt és annak le kell húznia a rolót, mert nem bírta a versenyt, nem tudott kellőképpen újítani, és ennek következtében az Intelnél vélhetően jóval alacsonyabb haszonréssel dolgozó kínai cég győz, abból mi kívülállók csak nyerhetünk.

A jelenséget tisztán követni lehet például az autóiparban is: a japán gyártók a 60-as és 70-es évek mosolyt fakasztó kísérletei után a 80-as évek végére már világosan megelőzték a három nagy amerikai gyártót, luxusmárkáik (Lexus, Infiniti, Acura) pedig a 90-es évek elejétől egyenesen a német luxustriót fenyegetik közvetlenül, legalábbis a "legszabadabbnak" számító amerikai piacon. Ezzel párhuzamosan elindult az a folyamat, hogy a gyártás egy részét szép lassan elköltöztették Japánból, részben az USA-ba és Európába, részben pedig Ázsiába.

Ma már ott tartunk, hogy Japán (és később Dél-Korea) példáját követve olyan országok is gyártónak autókat, mint Kína, Thaiföld, Malajzia vagy Indonézia. A fejlődésnek valószínűleg lesz egy nem is olyan távoli pontja, amikor az autógyártás lényegében teljesen eltűnik a felkelő nap országából, illetve ott csak a legeslegfejlettebb gyárak maradnak meg. Az IT-iparban számtalan példát lehetne felhozni erre a "japán exodusra" -- érdekes persze emellett azt is megfigyelni, hogy mely területek maradnak továbbra is Japánban.

Ami az informatikát illeti, a processzoroknál szerintem kifejezetten élvezetes a csata: miután az Intel több területen nem képes tartani a korábbi fejlődési ütemet, így egyre közelebb jutnak a riválisok, élen az AMD-vel, bár én azért a VIA-t sem írnám le egyhamar, a Transmeta nagyobb ígéretnek tűnt először, de azért talán ők sem fogják bedobni törülközőt egy-két éven belül. A riválisokkal szemben egyre több ütközetet veszít el az Intel, de azért egyelőre korai lenne túlságosan félteni őket. Most egy kicsit rá lesznek kényszerítve arra, hogy a korábban megszokottnál hatékonyabbak és összeszedettebbek legyenek, ebből pedig akár még ők is nyerhetnek, nem is említve a potenciális ügyfeleket, például minket. Ha meg nem tudják összeszedni magukat, akkor éljenek sokáig az -- esetleg ma még alig ismert -- versenytársak.