Piacon az Intel PC-kbe szánt Optane SSD-je
A magas árért és fogyasztásért cserébe villámgyors háttértár jár, de még így sem biztos, hogy megéri.
Piacra dobta PC-kbe szánt első Optane SSD-jét az Intel. A 900P típusjelzésű termék a parányi kapacitású Optane Memory gyorsítótárakat leszámítva az első, 3D XPoint technológiára épülő konzumer meghajtó. A (szintetikus) tesztek alapján az SSD villámgyors, az szinte minden esetben egyértelműen maga mögé utasítja a különféle NAND-alapú modelleket. A szélsebes tempóért cserébe ugyanakkor igen mélyen a zsebbe kell nyúlni, hisz azonos kapacitást tekintve a többi SSD-nél akár több mint háromszor is drágább lehet az Optane.
A csúcskategóriás PC-kbe és munkaállomásokba szánt Optane SSD 900P nem új fejlesztés, a HHHL formátumú PCI Express kártyát alaposabban szemügyre véve könnyen feltűnhet a hasonlóság az év elején bemutatott, kiszolgálókba szánt DC P4800X-hez képest. Utóbbihoz viszonyítva csak néhány apróbb változtatást eszközölt az Intel, például csökkent a tartalékterület kapacitása, így a meghajtók 280 vagy 480 gigabájt nettó tárkapacitást kínálnak. A NAND-alapú SSD-k gomba mód növekvő tárkapacitásának fényében ez igencsak szerény, amelynek oka, hogy a 3D Xpoint lapkák kapacitássűrűsége meglehetősen szerény, az egyes lapkák egyelőre csupán 128 gigabitesek (16 gigabájt). NAND-ok esetében már nem elérhetetlen az 512 gigabites típus, utóbbiakból ráadásul akár már 16 darab is egybetokozható, amely egészen magas, tokonként 1 terabájtos tárhelyet eredményezhet.
Az Intel ennek kevesebb mint felét 28 darab chipből legózta össze a szóban forgó SSD-n, tehát a lapkánkénti bitsűrűségnél még gyengébb a chipenkénti érték. Arról csak találgatni lehet, hogy az Intel miért választott ennyire konzervatív gyártási megközelítést, az esetleges magyarázatban pedig a vezérlő sem segít, amely csupán hét csatornás, így azt elvileg negyed ennyi chippel is teljesen meg lehetne etetni. A sok chipes dizájnnak ugyanakkor van egy nyilvánvaló előnye, ily módon ugyanis jobban kezelhető a specifikáció szerinti 13-14 wattos disszipáció, amely elvezetéséhez még méretes bordát és vastag fémlemezt helyezett kártya formátumú meghajtójára az Intel.
Mint a villám!
Utóbbi ugyanakkor optimális esetben nem befolyásolja a teljesítményt, amely az Optane 900P kétség kívül legnagyobb erőssége. Az AnandTech mérései alapján az Intel új SSD-je szinte minden tesztben egyértelműen maga mögé utasítja NAND-alapú konkurenseit. Utcahossznyi előny különösen késleltetés, illetve az alacsony QD (Queue Depth, azaz a várakozó parancsok száma) értékek esetében mutatkozik. Az SSD teljesítményének maximuma pedig már QD8-16 környékén elérhető, szemben a NAND-alapú modellekkel, amelyeknél ehhez jellemezően QD32 szükséges, ergo a teljesítménypotenciál sokkal nehezebben aknázható ki, ahhoz minden esetben magas értékekre kell törekedni, amely jellemzően csak kiszolgálók esetében állítható elő. Ennek legfőbb oka a 3D XPoint alapvető felépítésében keresendő, a rendszer ugyanis bájtonként címezhető, szemben a NAND-dal, ahol az írás csak blokkonként, nagy lapmérettel, azaz lényegesen nagyobb adatmennyiséggel, lassabban történhet.
A magas számok ugyanakkor még nem feltétlenül mutatkoznak meg valós felhasználás során, hiszen ahogy konklúziójában az AnandTech is taglalja, az Optane 900P célközönsége vélhetően nehezen tudja majd kiaknázni a meghajtóban rejlő potenciált. Ennek egyik oka, hogy az alkalmazások többséget még nem hogy 3D Xpointra, de NAND-ra sem optimalizálták rá, köszönhetően a csak igen lassan fakuló merevlemezes PC-knek. Ennek tükrében csak speciális esetekben érheti meg az Optane 900P beszerzése, például akkor, ha fontos a strapabírás. A meghajtókat ugyanis öt éves garanciájuk során naponta tízszer újra lehet írni, amely a nagyobbik modell esetében nagyjából 8500 terabájtot jelent összesen.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
Utóbbi átlagosan 20-40-szerese a NAND-os konzumer meghajtók értékének, ugyanakkor ezekre jellemzően nagyon konzervatív értékeket adnak meg a gyártók. Ezt a Samsung egyik modelljének tesztje is alátámasztotta, a mesterséges "koptatás" során ugyanis 9,1 petabájtnál adta be a kulcsot a 256 gigabájtos modell. Érdekes lesz látni, hogy az Optane hogyan állja majd a sarat az ilyen tesztekben, a NAND-os SSD-khez hasonló eléri-e gyári értékének sokszorosát.
Végül, de nem utolsó sorban az árazás: A kisebbik, 280 gigabájtos modellért nettó 389 dollárt kér az Intel, a nagyobbik, 480 gigásért pedig 599-et, amelyből bőven kijöhet három hasonló kapacitású NAND-os modell. Mindez további erősíti a fentieket, amelyek szerint egyelőre csak speciális igényeknél lehet létjogosultsága az első generációs Optane SSD-knek.