Szinte golyóállónak bizonyult a Samsung egyik SSD-je
A garanciális írási terhelhetőség hatvanszorosát bírta ki a 850 Pro meghajtó.
Kiugróan nagy írási terhelést bírt ki a Samsung egyik 850 Pro SSD-je a német c't magazin tesztjében. A 256 gigabájtos modell a garanciában foglalt írási terhelhetőség nagyjából hatvanszorosáig bírta a strapát, a számláló egészen 9,1 petabájt magasságába kúszott fel. A konzumer meghajtók kínálatában kiugrónak számító érték valószínűleg a második generációs 3D NAND számlájára írható. Ettől függetlenül a teszt ismét alátámasztotta, hogy az SSD-k jellemzően a gyárilag megadott terhelhetőségük többszörösét is elviselik, a meghajtók esetleges meghibásodása nem a rendeltetésszerű használatból eredő elfáradásra vezethető vissza.
A szóban forgó, nagyjából két és fél éve a piacon lévő 850 Pro sorozatra 10 év garanciát vállal a Samsung, ám ehhez a szokatlanul hosszú időtartamhoz kapacitástól függő "kilométer garancia" társul, amit TBW-ben (Total Bytes Written) határoz meg a gyártó. Az érték az írási terhelhetőséget jelenti, a küszöb túllépését követően pedig a gyártó különösebb indoklás nélkül megtagadhatja a garanciális cserét, bár nem hivatalos források szerint ez sem automatikus. A német magazin tesztjében a Samsung sorozatának 256 gigabájtos tagja szerepelt, amelyre 150 terabájtos terhelhetőséget vállal a gyártó, azaz a teljes meghajtót hatszázszor lehetne újraírni, mielőtt a szavatosság hivatalosan érvényét veszítené.
Néhány petabájt után már megugrik a munkába állított tartalékszektorok száma
Az AI és a nagy full-full-stack trend Az AI farvizén számos új informatikai munkakör születik, vagy már ismert munkák kapnak új nevet és vele extra elvárásokat is.
Ehhez képest az első helyen végző darabot nagyjából 36 000-szer írták újra, igaz a teljes képhez hozzátartozik, hogy a párja "csak" ennek alig negyedét, 2200 terabájtot, azaz körülbelül 8500 újraírást bírt ki, ám ez még mindig a gyártói vállalás nagyjából tizennégyszerese. Holtversenyben a második helyen végzett a SanDisk Extreme Pro, az ugyancsak inkább munkaállomásokba szánt SSD a gyengébb Samsunggal közel azonos eredményt ért el. A drágább meghajtók mellé belépőszintű modellt is tett a magazin a Crucial BX 200 sorozat tagjainak személyében, ezek az SSD-k a Micron 16 nanométeres planáris TLC NAND-jaira épülnek. Az elért eredmények itt is bőven átlépték a garanciában foglalat 80 TBW-s küszöböt, az egyik 187, a másik pedig 280 terabájtig bírta a strapát.
A különbség meglehetősen nagy, az emögött húzódó ok pedig relatíve egyszerű. A processzorokhoz hasonlóan a NAND lapkák is szilíciumból készülnek, a gyártás során pedig az kör alakú ostyából kinyert apró szeletek minősége számottevően eltérhet. Ez a CPU-k esetében elsősorban változó maximális órajelében és/vagy disszipációjában, a NAND flasheknél pedig a cellák élettartamában nyilvánul meg. Minden cella konfigurálástól függően 1-2-3 bitet tárol elektronok formájában, a szélesebb körben elterjedt lebegőkapus (floating gate) NAND tranzisztor esetében pedig az ehhez szükséges a töltést egy izolált vezetőréteg tartalmazza, melyben az elektronok szabadon mozoghatnak. Ezzel szemben a Samsung által alkalmazott CTF-nél (Charge Trap Flash) egy SiN (szilícium-nitrid) szigetelőanyagban van a töltés, ami kvázi elektroncsapdaként funkcionál. A SiN anyagú filmréteg alapvetően sokkal ellenállóbb az elektronok folyamatos ki-be vándorlásával (tehát a programozási műveletekkel) szemben, többek között emiatt állja olyan jól a sarat a Samsung 3D NAND-ja.
Nem kell félni!
A hagyományos merevlemezekhez képest tetemes sebességnövekedést kínáló SSD-k az utóbbi években hamar népszerűvé váltak, de sokan máig szkeptikusak azok megbízhatóságát illetően. Ennek egyik oka, hogy az SSD-knél a gyártók jellemzően publikálják az említett TBW értéket, illetve az számláló szoftveresen nyomon követhető. Ezt a (konzumer) merevlemezeknél inkább elhallgatják, márpedig a HDD-k sem képesek végtelen írási műveletre, sőt! Például a vállalati, adatközpontos környezethez tervezett Seagate Enterprise Capacity v7 sorozat 10 és 12 terabájtos tagjaira (jól elrejtve) 550 TBW-s értéket adott meg a gyártó, ami 55 teljes újraírást jelent. Egyszóval a sokak által hímes tojásként babusgatott SSD valószínűleg nem az elfáradás miatt fog az örök vadászmezőkre utazni, nagyobb esély van valamilyen triviálisabb okra, például egy egyszerű kondenzátor, vagy akár a központi vezérlőchip meghibásodására.