Szerző: Koi Tamás

2009. március 26. 09:42

Kipróbáltuk: Apple Mac mini és Time Capsule

Március elején hosszú idő óta először frissítette asztali számítógépeit az Apple, így korszerűbb, erősebb konfigurációk jelentek meg az iMac és Mac mini termékcsaládban, ezzel együtt megújult a cég vezeték nélküli routere, az Airport Extreme, valamint a routert és hálózati adattárolót egybe integráló Time Capsule is. A frissített termékek közül kettő, a drágábbik Mac mini és az új Time Capsule látogatott el hozzánk egy rövid bemutatkozásra.

[HWSW] Március elején hosszú idő óta először frissítette asztali számítógépeit az Apple, így korszerűbb, erősebb konfigurációk jelentek meg az iMac és Mac mini termékcsaládban, ezzel együtt megújult a cég vezeték nélküli routere, az Airport Extreme, valamint a routert és hálózati adattárolót egybe integráló Time Capsule is. A frissített termékek közül kettő, a drágábbik Mac mini és az új Time Capsule látogatott el hozzánk egy rövid bemutatkozásra.

Az Apple hazai PR-ügynökségétől érkező dizájnos dobozok két, meglehetősen hasonló külsejű eszközt rejtettek magukban. A vaskosabb csomagolásból elsőként előkerülő új Mac mini első ránézésre alig különbözik a 2007 augusztusában bemutatott elődjétől, az Apple azonban több olyan apró változást is eszközölt a nagyjából kéttenyérnyi méretű dobozba zsúfolt, többnyire noteszgépalkatrészekből álló hardveren melyek az elődmodellhez viszonyítva jelentősen növelik a gép ár/érték arányát.

Szépségesen egyszerű

Először is érdemes leszögezni a Mac minivel kapcsolatban -- melyből az első, még G4-alapú példányt 2005 elején dobták piacra --, hogy kevés ennyire ízlésesen megalkotott, végtelenségig letisztult asztali számítógépet látni a boltok polcain. Nem véletlen, hogy az Apple által sikerre vitt koncepciót azóta többen is próbálják magukévá tenni, több-kevesebb sikerrel. A Mac mini egyszerűségéből, nem utolsósorban apró méreteiből fakadóan éppúgy lehet része az irodának, dolgozószobának, mint a nappalinak -- mi utóbbiba tudjuk leginkább elképzelni.

A gép fizimiskája elölről mit sem változott, egyedül a slot-in mechanikájú DVD-író nyílása van bevágva az alumínium előlapba, bármennyire is praktikus lenne, az Apple nem rak sem ajtó alá rejtett csatlakozókat, sem nyomógombokat (bekapcsológomb, lemezkiadó-gomb) a homlokzatra. Apropó DVD-író. Ez az egyik pont, ahol az új Mac mini (pontosabban annak az alapkonfigurációja) előrelépést hoz az elődmodellhez képest: bármennyire is ósdi megoldásnak tűnik, a gyártó a 2009 márciusában megjelenő modellfrissítésig csak CD-íróval látta el az olcsóbb változatokat.

A kis dobozka hátulja már érdekesebb, az avatott szemek számára könnyebben felfedezhető változásokat mutat. Így az Apple lecserélte a széles, nagy helyet elfoglaló DVI-portot, pontosabban helyettesítette egy sokkal kisebb mini-DVI porttal (ehhez egy átalakítókábelt is ad a gyártó az alapcsomagban). A gépen jutott hely még egy további digitális képkimenetnek, egy mini DisplayPort csatlakozónak, mely mostanra az újabb Macintoshok mindegyikén megtalálható (a két kimenet párhuzamosan is üzemelhet). A több helynek köszönhetően a hátlapra eggyel több USB kapu is kerülhetett, így az USB-portok száma ötre emelkedett.

A FireWire port továbbra is jelen van, de megduplázódott az átviteli sebessége (az új Mac minikben már FireWire 800 szabványú vezérlő dolgozik), a hátlapon emellett egy gigabites hálózati csatlakozó, tápcsatlakozó és két 3,5 milliméteres jack csatlakozó található a szokásos helyen. A Mac mini dobozába a gép mellé már említett DVI-átalakítókábelen kívül a tápegységet pakolták be a leírások és két telepítőlemez társaságában, a gép távirányítására szolgáló Apple Remote azonban nem része többé az alapcsomagnak.

Noteszgép a tégladobozban

Az új Mac minik a külsejüket nézve kevesebb, a doboz belsejében annál több változást hoznak. Az új alkatrészeknek köszönhetően a gépek teljesítménye -- különösen a grafikus feldolgozást tekintve -- jelentősen nőtt, miközben az áramfogyasztást sikerült visszafogni. Az Apple szerint a Mac mini a 13 wattos üresjárati átlagfogyasztásának nincs párja a világon az asztali gépek mezőnyében – persze valójában könnyű találni ennél jóval energiatakarékosabb rendszereket (például egyes VIA C7-M vagy Intel Atom-alapú megoldások), igaz, azok számítási teljesítménye is elmarad a Mac miniétől.

A gép lelkét egy Penryn-alapú, tehát 45 nanométeres gyártástechnológiával készülő, eredetileg noteszgépekbe szánt Core 2 Duo P7350-es processzor adja, mely 2 GHz-es órajelével, 3 megabájtnyi másodszintű gyorsítótárával komoly számítási teljesítményt képvisel -- mindezt teszi 25 wattos TDP mellett (az elődmodellbe szerelt Core 2 Duo T5600 és T7200 típusok TDP-je 34 watt). A processzorhoz az Intel mobil lapkakészletén keresztül 1 (az alapmodellben) vagy 2 gigabájt memória csatlakozik, mely jelen esetben már nem 667 MHz-es DDR2-es, hanem 1066 MHz-en ketyegő DDR3-as chipekből áll. Gyorsabb lett az új Mac mini WLAN-adaptere is, mely immár a draft-802.11n szabványnak is megfelel.

Az Apple beláthatta, hogy a manapság oly divatos HD-videózás sokkal gördülékenyebb lehet egy diszkért grafikus processzor közbeiktatásával, így a Mac mini talán leglényegesebb átalakításával szakítottak a korábbi, lapkakészletbe integrált grafikus vezérlővel, helyette az NVIDIA GeForce 9400M típusú, amúgy szintén mobil felhasználásra tervezett grafikus chipjével látták el a kis gépet. A HD-videóknak kell a hely, éppen ezért a merevlemez kapacitását is megnövelte a gyártó: a Mac mini legalább 120 gigabájtos, 5400 fordulat/perces motorral ellátott, 2,5 hüvelykes merevlemezzel érkezik, a nagyobbik modellbe szerelt HDD kapacitása háromszor ekkora.

Drága az alma

Az új Mac mini a hardvert érintő, elsőre nem feltétlenül szembeötlő változtatásoknak köszönhetően véleményünk szerint sokkal jobb, de legalábbis időtállóbb vétel lett elődjénél, bár 599 dolláros induló ára miatt ár/teljesítmény mutatója továbbra is az egyik legrosszabb a mezőnyben. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a gép otthoni multimédiás központnak kitűnően beválik, így meg sem kottyant neki a HD-videók lejátszása, legyen szó bármilyen formátumról, illetve igény esetén egy kis 3D-s játszadozástól sem jön zavarba a rendszer. Mindezt teszi a legnagyobb csöndben, miközben a noteszgépalkatrészek miatt alig melegszik a ház és a tápegység sem süti meg a környezetét.

A gép Mac OS X (v10.5.6) operációs rendszerrel érkezik alapkiépítésben, melynek működését most most nem részletezzük -- aki ismeri, aligha válik meg tőle, akit pedig elijeszt a Leopard, az Intel-alapú konfiguráció lévén akár Windowst is telepíthet a Mac minire.

Időutazás márpedig létezik!

A Mac OS X egyik beépített szolgáltatásához, a Time Machine rendszermentő szoftverhez fejlesztett hardver az először tavaly januárban bemutatott Time Capsule. Az egység lényegében egy hálózati útválasztó és egy hálózati adattár kereszteződéséből létrejövő hasznos kiegészítő, mely amellett, hogy megosztja az internetet, a hozzá csatlakozó számítógépeken tárolt adatok lementésére is használható, függetlenül attól, hogy a kliensen Mac OS X vagy Windows (XP vagy Vista) fut.

A Mac minire kissé hasonlító, annál valamivel nagyobb területet foglaló, de jóval vékonyabb Time Capsule mostanra a második generációját éli, az Apple az új Mac-ekkel egy időben dobta piacra a megújult változatot, melyet az elődökhöz hasonlóan 500 gigabájtos és 1 terabájtos tárkapacitással forgalmaz most is.

Az új Time Capsule külsőre semmit nem változott elődjéhez képest, így a lapos dobozka hátulján három gigabites LAN- és egy WAN-csatlakozó és egy USB kapu (nyomtatók és további háttértárak részére fenntartva) sorakozik. Az eszköz beépítve tartalmazza a tápegységet, ezért közvetlen 230 voltos bemenettel rendelkezik, a tápkábel a telepítőlemez és a leírások mellett része az alapcsomagnak.

Két sávon, párhuzamosan

A megújult eszköz egyik legfontosabb újdonsága, hogy a WLAN-vezérlő immár képes párhuzamos működésre a 2,4 és az 5 GHz-es frekvenciasávokban, így egyszerre tud csatlakozni a rendszerhez egy vagy több 802.11b/g/n és 802.11a szabványú kliens. Nem az Apple találmánya ugyan, de rendkívül hasznos a vendégkliensek számára fenntartott "guest network" létrehozásának lehetősége. Ezzel kvázi egy második, tetszőleges azonosítóval ellátott vezeték nélküli hozzáférési pontot nyújt a router, melyen keresztül csak az internetet érik el a csatlakoztatott eszközök, a helyi hálóra nincs bejárásuk.

A Time Capsule konfigurálása és elindítása gyerekjáték, az Apple egyszerű, a lehetséges buktatókra mindig figyelmeztető varázslójával hamar megteremthető az internetkapcsolat, a Time Machine alkalmazással pedig beállíthatók mentések különböző paraméterei. A Time Capsule inkrementális mentést végez, azaz csak az utolsó mentés óta megváltozott, vagy létrehozott állományokról készít biztonsági másolatot. Az első rendszermentés jellegéből fakadóan ezért órákig is eltarthat, az Apple ezért azt javasolja, hogy hagyjuk magára éjszakára a rendszert az első alkalommal. A hálózati adattár a mentések mellett természetesen hagyományos tárterületnek is befogható, és mint írtuk, windowsos backup-alkalmazás is jár hozzá.

Az eszköz leginkább WLAN-kapcsolaton keresztül hajlamos a komótos másolásra, így hiába a 802.11n szabványtervezetnek megfelelő kapcsolat, az adatátvitel sebessége méréseink szerint még akkor sem haladta meg lényegesen a 20 megabájtot másodpercenként, ha a Time Capsule a kliens közvetlen közelében helyezkedett el. A leggyorsabb adatátvitel az eszköz Gigabit Ethernet csatlakozójával lehet elérni, de ekkor is csak 80-90 megabájt/másodperces átviteli tempót mértünk -- a szűk keresztmetszetet itt már nyilvánvalóan a merevlemez jelentette.

Vissza a jelenbe

Az Apple időkapszulája kétségtelenül hasznos, könnyen kezelhető hálózati kiegészítő, mely amellett, hogy megosztja az internetet egy lakóház vagy egy kisebb iroda kliensei közt, az adatok lementésére is befogható. A Time Capsule ráadásul távolról is elérhető, igaz, ehhez szükség van egy MobileMe előfizetésre is, mely évente 99 dollárért igényelhető. A berendezés ettől eltekintve sem olcsó, bár a modellfrissítés után (melynek valljuk be, itt vajmi kevés jelentősége van) az Apple szokásához híven változatlanok maradtak az árak: az 500 GB-os modell 299, az 1 TB-s változat 499 dollárba kerül.

Különösen utóbbi tűnhet igazán szíven ütő ajánlatnak, pláne a hazai jövedelmi viszonyokat és a jelenleg meglehetősen gyenge lábakon álló forintot alapul véve. Ennyi pénzért véleményünk szerint beférhetett volna a dobozba egy modem, hiányoljuk továbbá a UPnP/DLNA-támogatást is a Time Capsule-ből.

Nagyon széles az a skála, amin a állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról

fab

5

Chipgyártó nagyhatalommá válna India

2024. március 18. 12:39

A helyi politikai vezetés szerint van rá esély, hogy a következő néhány évben az ország bekerüljön az öt vezető ország közé.