Óriási chipgyártó-bázist építhet a háttérben a Huawei

Lényegében egy félvezetőgyártó-háttérhatalmat épít ki a tavalyi évtől kezdődően magának a Huawei Technologies Kínában, mely tervei megvalósításához elképesztő mértékű állami dotációt is kap - figyelmeztet a félvezetőgyártó cégeket tömörítő legnagyobb iparági lobbicsoport, a Semiconductor Industry Association, azaz a SIA.

A washingtoni székhelyű, részben amerikai és szövetséges országok félvezetőgyártóiból, illetve azok főbb beszállítóiból álló szövetség erről szóló, a Bloomberg által szemlézett prezentációja többek között arról tájékoztatja a szövetség tagjait, hogy a legnagyobb kínai technológiai multi Kínától és cég főhadiszállásának otthont adó Sencsen városától összesen nagyjából 30 milliárd dollárnyi állami támogatást kap, amit részben akvizíciók és újabb gyáregységek felépítésére költ a társaság.

A SIA szerint a saját gyártótevékenységet csupán tavaly elindító Huawei ennek köszönhetően rendkívül rövid idő alatt legalább két kínai chipgyártót felvásárolt illetve legalább öt új üzem építésébe kezdett a sencseni régióban.

A különböző amerikai exporttilalmi korlátozások és embargók ugyanakkor rendkívül nehézzé tennék a Huawei számára - melyet 2019 óta gyakorlatilag elvágtak minden amerikai, majd szövetséges ország (gyártás)technológiájától - a termelés beindítását ezekben az üzemekben, a SIA szerint ugyanakkor ezt úgy kerüli meg a kínai multi, hogy a gyárakat egy szövevényes céghálózaton keresztül üzemelteti és építi, így a gyártóberendézek nyugati exportőrei előtt láthatatlan, hogy a háttérben valójában a Huaweinél futnak össze a szálak.

Szoftvertesztelés: ütött az óra A tesztelői szakmát rengeteg friss hatás éri, kifejezetten nehezített pálya ez mostanság.

A Huawei mellett ugyanakkor tavaly október óta a kínai chipgyártás gyakorlatilag összes szereplőjét szankcionálja az Egyesült Államok, így kínai cég ma nem juthat hozzá olyan gyártóberendezésekhez (pl. litográfiai eszközök), melyek 28 nm-es vagy annál fejlettebb gyártástechnológiájú chipek előállítására képesek. A Huaweihez hasonló, feketelistán lévő cégek ugyanakkor még ezekhez a gépekhez vagy technológiákhoz sem férhetnek hozzá, legfeljebb egyedi elbírálás alapján, külön licenc fejében, az ilyen licenceket azonban nem osztogatja bőkezűen az illetékes amerikai minisztérium.

A SIA a fentiek mellett egyben arra is igyekszik felhívni az amerikai politikai döntéshozók figyelmét, hogy Kína mindeközben félelmetes ütemben fejleszti saját félvezetőiparát. A szervezet információi szerint jelenleg legalább 23 épülőfélben lévő, félvezetőket gyártó üzemről lehet tudni az országban, melyek mintegy százmilliárd dollárnyi beruházással épülnek fel 2030-ig. A szövetség kalkulációi szerint Kína addigra a 28 nm-es vagy annál elavultabb technológiákkal készülő félvezetők globális termelésének több mint a felét adhatja majd.

A fenti összeg jórészt állami dotáció (hogy annak pontosan milyen formája, arról nem szól a prezentáció), az arányokat pedig jól érzékelteti, hogy ezzel Kína csaknem annyit költ saját félvezetőiparának felépítésére, megerősítésére, mint a világ összes többi régiója együttvéve.

Bár a legmodernebb, legfejlettebb gyártást igénylő, okostelefonokban vagy számítógépekben megtalálható komplex rendszerprocesszorok előállítására az ázsiai országban működő gyárak ma még képtelenek, az iparági szereplők a saját példájukon levezetve okkal tarthatnak attól, hogy hosszútávon a kínai gyártás minden fronton veszélyt jelent majd.

A Huawei és a hozzá hasonló cégek ugyanis a régebbi gyártástechnológiákkal szerzett know&how-t felhasználva és a felfutó termelési volumeneknek köszönhetően fokozatosan szert tehetnek a fejlettebb chipek gyártásához szükséges tudásra és technológiákra.

Lényegében ugyanezt a stratégiát követte évtizedekkel ezelőtt a TSMC és a Samsung, melyek ma a világ legnagyobb félvezetőgyártóiként látják el termékeikkel a technológiai ipart, és akiket a '80-as, '90-es években leírtak azzal, hogy esélyük sincs az olyan nagyágyúkat behozni, mint az Intel.