Csepegteti a Poulson-információkat az Intel
Továbbra sincs hír arról, hogy hogyan oldja meg a a következő generációs Itanium processzorok többszálúsítását az Intel, a hatalmas szilíciumok fogyasztási és teljesítményadatairól azonban ejtett pár szót a kék chipgyártó.
A Tukwila sok tekintetben a késés szinonimájává vált a vállalati IT szférában - a lapka a terméktervekhez képes három évet csúszott, végül csak tavaly év elején kezdte szállítani az Intel. Nem csoda, ha sok tekintetben a Tukwila már megjelenésekor elavultnak számított, ideértve a processzor felépítését és gyártástechnológiáját is. A csorba kiköszörülésére azonban hamarosan érkezik a következő generáció, a Poulson, amely rögtön két gyártástechnológiai lépcsőfokot és egy architektúra-váltást ugrik - ez az asztali processzoroknál hároméves időtartamnak felel meg.
A várhatóan jövő év elején érkező Poulsonról már sok mindent tudunk a processzor felépítését és műszaki adatait tekintve, a legfontosabb adatokról, a fogyasztásról és a teljesítményről azonban eddig mélyen hallgatott a gyártó, pedig a gyártástechnológiai váltások és a processzorok újratervezése pontosan ezeket a változókat érintette a leginkább. A magok száma négyről nyolcra emelkedik, és a magok szélessége is megduplázódik, 6 helyett 12 utasítást képesek fogadni órajelenként. A processzorok csíkszélessége eközben 65 nanométerről 32 nanométerre csökken, így az Itaniumok átugorják a 45 nanométeres állomást.
Nyerd meg az 5 darab, 1000 eurós Craft konferenciajegy egyikét! A kétnapos, nemzetközi fejlesztői konferencia apropójából a HWSW kraftie nyereményjátékot indít.
Az energiafogyasztás legfontosabb mérőszámának sokan a TDP-t, vagyis a maximális hőkibocsátási keretet tartják, ez az új generáció esetében 175 watt lesz - az előd 185 wattos értékével szemben. A tipikus használat során azonban sokkal jelentősebb, hogy az elektronszivárgást az ötödére sikerült csökkenteni, a tétlen magok fogyasztása pedig még ennél is jelentősebben, mintegy 85 százalékkal csökkent, teljes terhelés mellett pedig 75 százalék fölötti a különbség az energiafelvételben. Az Intel mérnökei szerint ez nem csak a kétszeres csíkszélesség-váltásnak tudható be, a mikroarchitektúra finomításával is jelentősen csökkenteni lehetett az áramfelvételt. Az alábbi ábrán a kék a Tukwila energiafelvételét mutatja, a piros a szimulált, 65 nanométeres Tukwilát jelenti, a zöld pedig a Poulson eredményét jelzi.
A Poulson a teljesítmény tekintetében is megalázó vereséget mér a Tukwilára, az inteles mérnökök szerint az új generáció feladat jellemzőitől függően azonos órajel mellett magonként szinte megduplázza az előd teljesítményét. Ha ehhez hozzávesszük a magok számának megduplázását és a frekvencia várható növelését, a négyszeres teljesítménynövekedés kifejezetten reálisnak látszik. Természetesen a maximális teljesítményhez megfelelően optimalizált kódra is szükség lesz, amely kiaknázza a szélesebb magokat, de az Intel szerint a jelenlegi generációra optimalizált kódok esetében is jelentős sebességnövekedés lesz tapasztalható, a programok újrafordítása lehetőség, de nem kötelező.
Az érkező lapkákról így már gyakorlatilag mindent tudunk, a lassan mitikussá váló multithreading implementációt és az órajeleket leszámítva. Előbbit versenyelőnyének megőrzése végett az Intel titokban tartja még egy ideig, utóbbiról pedig valószínűleg csak a piaci premierhez közelebb kerülve tudunk meg részletesebb információkat.