HP, Sun: az IBM csak a hangulatot kelti az Itanium és az UltraSPARC körül
Alapvető tényeket nem vesz figyelembe az IBM, mikor a Power riválisainak életképességét támadja -- így lehetne összefoglalni a HP és a Sun Microsystems reakcióját a Kék Óriás egyik alelnökének múlt heti kijelentésére. Az Itanium és UltraSPARC processzorcsalád fejlesztései egyaránt több generációra előretekintve folynak, erősítették meg a cégek, így a vezető bizonytalanságkeltése nem megalapozott.
Az Intel Itaniumnak legfeljebb öt éve van hátra, a Rock pedig a Sun utolsó elszánt próbálkozása, adott hangot véleményének Scott Handy, a néhány éve még itaniumos gépeket is forgalmazó IBM egyik veterán alelnöke, aki jelenleg a vállalat nyílt forráskódú tevékenyésgeiért felel. Handy szerint a rivális architektúrák mögött nincs meg a kellő gazdaságossági alap, így mindkét cég kihátrálni kényszerül majd belőlük. Ezzel szemben az IBM Power-architektúra használata kiterjedt, például az összes új játékkonzol PowerPC-alapokra épít. Handy nem az első az IBM rangos alkalmazottai közül, aki hasonló módon megtámadta egyik riválisát: Frank Soltis vezető mérnök két éve már pedzegette a nyilvánosság előtt, hogy a Sunnak fel kell hagynia a processzorfejlesztéssel.
Itanium: öt generáció előre
"A termékterven jelenleg öt generációt látunk előre Itanium processzorokból" -- közölte lapunkkal Birnbauer Péter, a HP Magyarország üzletkritikus szerverekért felelős termékigazgatója. Hozzátette, hogy a befektetések védelme kiemelt szempont a HP fejlesztéseiben. A publikusan ismert terméktervek alapján az Intel az idén év végére ígért négymagos, teljesen új infrastruktúrát igénylő Tukwila mellett Poulson kódnéven fejleszti a már új mikroarchitektúrát implementáló következő generációt, valamint már az azt követő Itanium chip is körvonalazódik. A Poulsonnal az Intel igyekszik felzárkóztatni az Itanium processzorcsaládot, így a 45 nanométeres gyártástechnológia átugrásával 32 nanométeren kerül megvalósításra. A Poulson "ultrapárhuzamos" mikroarchitektúraként szerepel a termékterveken, mely kompatibilis lesz a Tukwila-szerverekkel.
Az igazgató elmondta, hogy a hazai piacon például egyáltalán nem tapasztalják a Power5- és Power6-alapú rendszerek fölényét. "Nem érezzük a p5 és a p6 átütő előnyét, mert a jelenlegi [Itanium-alapú] eszközök rugalmassága és ereje tökéletesen megfelel az igényeknek. "Az Integrity kétszámjegyű piacrészesedésbeli növekedést mutat fel itthon is, tökéletesen ellensúlyozva a klasszikus RISC-rendszerek (PA-RISC, Alpha) migrációját."
Birnbauer rámutatott arra is, hogy a HP Integrity szerverei a piac sokkal nagyobb szeletét lefedik, mint az IBM System p rendszerei, ugyanis a HP-UX 11i és OpenVMS mellett teljesértékű Windows és Linux-környezeteket is képesek futtatni. Integritykre tavaly már több mint 13 ezer alkalmazást minősítettek a különféle operációs rendszereken. A HP mellett ráadásul világszerte számos szervergyártó szállít Itanium-alapú gépeket, köztük a Fujitsu Siemens, az SGI, a Bull, NEC, Hitachi vagy a Unisys is. Az Itanium-alapú gépek forgalma az IDC adatai szerint a tavalyi harmadik negyedévben megközelítette a Power-rendszerek értékének kétharmadát, ami nagyjából 20 százalékponttal magasabb az egy évvel korábbinál.
Rock solid
A Sun részéről szintén megerősítették, hogy gőzerővel folynak a jövőbeni rendszerek fejlesztései. A HWSW egy magát megnevezni nem kívánó forrása elmondta, hogy a jelenleg validáció alatt álló Rock utódja, a Rock+ elektronikai tervezése már megkezdődött 45 nanométeres csíkszélességű gyártástechnológia alkalmazásával, az ezt követő generáció alapjainak lefektetése pedig már folyik, vagyis a következő évtizedbe átnyúlnak a Sun jelenlegi fejlesztései. Az IBM publikus termékterve kapcsán érdemes megjegyezni, hogy azon egyelőre a következő évtized elejére várható Power7 szerepel csak.
A "nagygépes" fejlesztési irány mellett a Sun a Niagarával létrehozott vonalat sem hanyagolja -- erősítette meg forrásunk. A hamarosan debütáló, SMP-képes UltraSPARC T2 (kódnéven Victoria Falls) utódjának is folyik már az elektronikai implementációja, valamint az azt követő design magasszintű tervezése is elkezdődött. A Niagara-vonallal a Sun célja az x86-os rendszerekkel által veszélyeztetett vagy már nagyrészt elvett területek megtartása, és részben visszaszerzése. A masszívan párhuzamos architektúra leginkább tranzakcionális környezetben remekel, ahol nagyszámú, egyidejű kérést kell kiszolgálni, egyenként alacsony számítási igénnyel.
Az IBM sem kivétel
Handy bár szándékosan bizonytalanságot akart kelteni riválisainak ügyfelei körében, felvetése a gazdaságossági nyomásról messze nem alaptalan. A nagyteljesítményű processzorok tervezésének fokozódó komplexitása következtében a fejelsztési büdzsék is meredeken emelkednek, és ma már a több százmillió dolláros szinten járnak -- és ez még csak a processzor. A chipsetek, szerverek tervezése és kitesztelése további százmilliókat emészthet el, miközben a megcélzott piac az elmúlt években folyamatosan olvad, és előrejelzések szerint ez tovább folytatódik. A Gartner becslése szerint a UNIX-rendszerek globális forgalma tavaly 16-17 milliárd dollár közé esett, és ezt a szintet nagyjából tartja a következő évek során.
Az Itanium, Power és UltraSPARC processzorcsalád az úgynevezett kritikus rendelkezésre állású rendszerek piacát célozzák, mely évente mintegy 25-28 milliárd dollárt tesz ki. A teljesítmény mellett a megbízhatóságra, vagyis az adatkorrupció elkerülésére is nagy hangsúlyt fektető prémium processzorokon realizálható bruttó nyereség 3-5 milliárd dollárra közé tehető, tekintve, hogy a gyártási költség 100-200 dollár közé esik, miközben az átlagos eladási ár több ezer dollár. A kritikus feladatokat ellátó rendszerek ma túlnyomó többségében az x86-os gépek által el nem foglalt RISC- és CISC-konfigurációkból, valamint az Itaniummal immár az EPIC-ből (IA-64) állnak.
A gazdaságossági erők természetesen az IBM-et sem kerülhetik el. A vállalat láthatóan egyre több technológiát oszt meg a különböző szervercsaládok között, a System i már Power-alapokra tért át, míg a System z mainframe-ek következő processzora hasonló megoldásokat alkalmaz, mint a Power6. Az Apple elkerülhetetlen x86-osra váltásával az IBM ráadásul nem rég elvesztette legnagyobb Power-ügyfelét, melyet nem kompenzálhat a PlayStation 3, Xbox 360 és Wii processzorainak megtervezése -- mely megbízásokat kétségtelenül kutatás-fejlesztési költségeinek terítése érdekében nyert el.