Szerző: Bizó Dániel

2006. november 14. 14:41

Erőltetett menetben érkeztek meg a négymagos Intel processzorok

Az Intel hivatalosan is megkezdte négymagos termékeinek forgalmazását, melyekkel megkérdőjelezhetetlen fölénybe kerül a teljesítménycentrikus felhasználási területeken. Négy szerver- és egy asztali presztízsprocesszor került bemutatásra, melyek mostantól az év végéig válnak hozzáférhetővé a nagyobb számítógépgyártók kínálatában.

[HWSW] Az Intel hivatalosan is megkezdte négymagos termékeinek forgalmazását, melyekkel megkérdőjelezhetetlen fölénybe kerül a teljesítménycentrikus felhasználási területeken. Négy szerver- és egy asztali presztízsprocesszor került bemutatásra, melyek mostantól az év végéig válnak hozzáférhetővé a nagyobb számítógépgyártók kínálatában.

Négy processzor egy processzor

A kétutas szerverekbe szánt Xeon 5300-as sorozat (kódnéven Clovertown vagy Cloverton) négyféle kivitelben jelent meg, melyeket a jövő év elején újabb változatok követnek majd. A teljesítményre éhes felhasználóknak szánt, legerősebb mindenkori modell számára az Intel egy 120 wattos thermális keretet szabott meg, amit a Xeon modellszámozásában található X-szel jelöl. Ebben a kategóriában a a Xeon X5355 jelent meg, melynek órajele 2,66 gigahertz, az adatokról pedig a Bensley platformon elérhető 1333 megahertzes busz gondoskodik.

A mainstream, azaz 80 wattos kategóriában az E5345 képviseli a csúcsot, valamivel alacsonyabb fogyasztásán kívül kizárólag órajelében tér el az extrém változattól: a 2,33 gigahertzes chip szintén 1333 megahertzes adatbuszt és összesen 8 megabájtnyi másodszintű gyorsítótárat (L2 cache) tartalmaz. A két lassabb négymagos Xeon, az E5320 és E5310 rendre 1,86 és 1,6 gigahertzen üzemelnek, 1066 megahertzes buszon ülve.

A közvetlen üzleti vagy praktikus hasznot hozó termék helyett presztízsprocesszorként értékelhető négymagos, Kentsfield kódnéven ismert Core 2 Extreme QX6700 lapka 130 wattos thermális büdzsével rendelkezik 2,66 gigahertzes órajelen, miközben lassabb, 1066 megahertzes buszon ül. A Kentsfield elméletileg gond nélkül beépíthető a jelenleg is kapható, a nagyteljesítményű Pentium D, Core 2 Duo és Extreme chipeket támogató alaplapokba. A HWSW tesztje szerint kevés asztali alkalmazás található, mely képes profitálni a négy magból.

Az idén megjelent kétmagos Xeonokkal (3000, 5000, 5100 sorozatok) teljesen platform-kompatibilis, négymagos szerverprocesszorok 1066 megahertzes buszt használó változatainak szállításai már hetek óta csendben zajlanak, míg a gyorsabb verziók a következő hetek során válnak hozzáférhetővé -- árulta el az Intel szerverplatformokért felelős vezetője, Kirk Skaugen. Ez megmagyarázza, hogy a Dell kínálatában miért érhetőek el már napok óta a lassabb négymagos Xeonokkal szerelt PowerEdge szerverek, míg a gyorsabb változatokkal egyelőre előrendelni sem lehet. A HP kínálatában február elsejét jelölik meg, mint a legerősebb négymagossal szerelt ProLiant ML370 G5 elérhetőségét, így gyanítható, hogy néhány kiemelt ügyfelen kívül inkább csak a jövő év eleje a reális lehetőség a beszerzéshez.

A Clovertown jövő év elején további kivitelekben is piacra kerül, így az egyutas szerverekbe szánt Xeon 3200-as sorozat, valamint egy alacsony-feszültségű, 50 Wattos thermális kerettel rendelkező változat formájában is. Utóbbi órajele 1,6 gigahertz lesz, segítségével viszont ultramagas számítási sűrűséget és energiahatékonyságot lehet lehet elérni blade szerverekbe szerelve.

Extra teljesítmény olcsón

Kijelenthető, hogy az Intel, tovább folytatva idei előrenyomulását, agresszívan árazza négymagos termékeit. A 77 százalékkal nagyobb nyers számítási kapacitást kínáló X5355 mindössze 37 százalékkal kerül többe (nettó 1172 dollár, ezer darabos rendelés esetén a gyártótól), mint a legerősebb kétmagos Xeon, az 5160-as Woodcrest. Az azonos thermális kerettel rendelkező E5345 másfélszer nagyobb kapacitást nyújt ugyanazért az árért (nettó 851 dollár), mint az Opteronokat rengeteg alkalmazási területen leverő 5160-as. Az azonos árazás a lassabb modelleknél is megfigyelhető, 37-40 százalékos nyers erőtöbblet, illetve magasabb energiakeret mellett.

Az utasításszálak emelkedésével jól skálázódó, vagyis megfelelően többszálúsított alkalmazások futtatása számára a négymagos Xeonok drasztikus előrelépést jelenthetnek, kifejezetten a memória késleltetésére érzékeny kódok esetében, köszönhetően az extra memóriaszintű párhuzamosságnak (például web- és adatbázisszerver). A rossz szálkezeléssel , vagy rosszul párhuzamosítható kóddal bíró szoftverek ezzel szemben inkább a magas órajellel járnak jól, így nem feltétlenül érdemes váltani -- ugyanakkor a szerveralkalmazások jó része ma már jól skálázható 4-8 szálig. Az Intel szerint a Woodcresthez képest 40-60 százalékos teljesítménynövekedés érhető el adatbázisok, vállalatirányítási szoftverek esetén.

Erőltetettt menet

Skaugen ígérete alapján az Intel 1 millió négymagos Xeont fog leszállítani, mielőtt az AMD akár egyet is. Az AMD 2007 második negyedévét jelölte meg következő generációs, négymagos Opteronjainak bemutatására, az ipari konszenzus az év közepe felé húz, vagyis jó fél évvel az Intelt követően. Ez hatalmas fordulatnak tekinthető a tavalyi helyzethez képest, mikor az Intel féléves lemaradással loholt az AMD után, kényszermegoldások erőltetésével. Az Intel ráadásul egy negyedévvel "behúzta" a négymagos termékek megjelenését, korábban 2007 elejére ígérte csak ezeket a processzorokat.

A pálfordulás egyik titka -- az Intel hatalmas erőforrásainak megfelelő mozgósítása mellett -- az alapvető különbség az Intel most kapható, és az AMD jövőre megjelenő négymagos termékei között. Az Intel nem négymagos chipeket fejlesztett ki, hanem két kétmagos chip egybetokozását oldotta meg, míg az AMD valóban négymagos (monolitikus) lapkákkal fog előrukkolni. Az AMD ígéretei szerint fölénybe is kerülhet teljesítmény terén emiatt, hiszen teljesítményoldalról utóbbi sokkal előnyösebb lehet, ugyanis a chipen folyó kommunikáció nagyságrendekkel gyorsabb, mint a két chip közötti, amely az adatbuszon zajlik.


Nincs rajta sapka

Gyártási variancia
A félvezetőgyártás a legnagyobb, néhány tíz nanométeres precizitás ellenére is számottevő változékonyságot hordoz magában, ami a miniatürizációval csak növekedni fog. Az egyes szilíciumostyák megmunkálása közötti rendkívül apró eltérések különböző órajel-fogyasztási görbét mutató lapkákat eredményeznek. Két chip kombinálásával lehetővé válik például, hogy a rosszabbul sikerült példányokat párosítjuk a jobbakkal, így elérve a megfelelő termékspecifikációkat.

A rugalmas kínálat mellett javul a defekciós kihozatal is, vagyis a chipek mekkora hányada mentes megmunkálási hibáktól. A monolitikus chipeknél a nagyobb méretből fakadóan sokkal magasabb a defekciós ráta, hiszen nagyobb arra az esély, hogy a szilíciumostya felületén sérülés keletkezik a gyártási eljárás több száz lépésének folyamán. Egy-egy ilyen hiba kétszer akkora szilíciumterületet pazarol el a moduláris felépítéshez képest, ahol csak az egyik chip veszik el. Az Intel szerint több mint 20 százalékkal magasabb kihozatal és 12 százalékkal alacsonyabb termelési költség érhető el a moduláris a megoldással.
Az előnyök ugyanakkor messze ellensúlyozzák ezt a hátrányt. Ezek közül a legfontosabb, hogy kevesebb erőfeszítés mellett jóval előbb kerülhet piacra egy ilyen moduláris termék, mint egy monolitikus designú. A moduláris felépítés révén az Intel számára lehetővé válik, hogy a megfelelő kétmagos chipeket válogassa és kombinálja, attól függően, hogy azok "hogyan sikerültek" (milyen órajel-fogyasztás karakterisztikát mutatnak), és hogy milyen terméket akar előállítani, miközben a termelés is olcsóbb, és a volumen is nagyobb (bővebben lásd a keretes részt).

A magok és utasításszálak számának növekedése felveti a kereskedelmi szoftverlicencek kérdését is. A magok számának növelése a legtöbb szállító esetében a licenc drágulását is magával vonja. A Microsoft esetében például csak a fizikai processzorokat kell figyelembe venni, így egy négymagos Xeon, azzal együtt, hogy kétszer két chipet tartalmaz, egy processzornak számít a licenc szempontjából.

A négymagos x86-os szerverek egyelőre kétutas (foglalatos) rendszerekben hozzáférhetőek, melyek a szállítási volumen igen jelentős részét teszik ki. Négymagos Xeon MP jövő év közepéig nem válik elérhetővé, ugyanis az MP-platform súlyosan adatbusz-limitált, amit az Intel a Tulsa kódnéven megismert Xeon 7100-as sorozatú, 150 wattos szörnyeteg által használt, akár 16 megabájt méretű harmadszintű gyorsítótárral kíván orvosolni, mely az utolsó NetBurst-alapú fejlesztés. Ezen a minden foglalathoz dedikált sínt rendelő Caneland platform fog változtatni, mely a Tigertonnak ad majd otthont, a Clovertown MP-változatának.

Az AMD részéről az év közepe felé várható négymagos Opteron a magok számán kívül jelentős mikroarchitekturális (K8L, vagyis K8.5) fejlesztéseket is felvonultat majd, mellyel jelentősen javítja versenyképességét majd az Intel nyáron megjelent Core architektúrájával szemben. Az újdonságokat az AMD több hullámban vezeti be, ugyanis a platformszintű fejlesztések, a processzorok közti interkommunikációt végző HyperTransport felturbózása a többutas szerverek terén a pletykák szerint 2007 második felében, 2008 elején történik majd meg, aminek okaként a tesztelés és validáció jelölhető meg. Addig a négymagos Opteronokkal szerelt rendszerek megfelelő skálázódását az AMD esetében (a chipen) elsőként alkalmazott harmadszintű cache hivatott segíteni.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról