Érzik a papagájok, ha valós időben videochatelnek egy másik papagájjal
Miközben zajlanak a felhasználók mentális egészsége és a közösségi média kapcsolatáról folyó kutatások, a Glasgow-i és a Northeastern Egyetem kutatói a nagyon szociális lénynek számító papagájok és digitális eszközök kapcsolatát vették célba egy kis mintán végzett kísérlettel. A kutatás az elmúlt években végzett kisebb tanulmányok alapjain építkezik tovább, melyek során a kutatók a papagájokat már megtanították arra, hogyan kommunikálhatnak videóhívásban egy fajtársukkal.
Egy korábbi kísérletben 18 különböző fajt vizsgáltak, köztük jákópapagájokat, nimfapapagájokat és arákat, akiknek megtanították, hogy egy csengő megszólaltatásával, valamint a felhívni kívánt papagáj képének megérintésével tudnak videóhívást kezdeményezni (természetesen némi emberi segítséggel).
Promptolsz-e már padawan? Januári, juniorokkal foglalkozó adásunk a téma felsőoktatási aspektusait nem érintette. Ezen most változtatunk.
A friss kísérletben kilenc papagájtulajdonos kapott egy tabletet kedvence számára, majd hat hónapon keresztül zajlott a madarak videóhívásainak megfigyelése. Az összesen 12 alkalom során akár három órán át is „csevegtek” az állatok. Míg a hívások fele egy előre rögzített videót mutatott egy valós időben nem jelenlévő partnerrel, addig a másik fele valós időben zajó Messenger-hívás volt, valódi madárpartnerrel a másik oldalon.
A másik élő madárral folytatott interakció során tanúsított viselkedés gyakran azt a viselkedést tükrözte, ami a való életben is megfigyelhető más papagájok társaságában, ám ez nem volt így az előre felvett videók esetében.
A gondozók szerint a madarak a valós, élőben zajló interakciók során elkötelezettebben és aktívabban vették ki részüket a „beszélgetésből”, hosszabb ideig tartott a vonal másik felén lévő madárral zajló társalgás.
A madarak összesen 561 percet töltöttek videocsevegéssel a Messengeren, míg az előre felvett videók esetében mindössze 142 perc volt a mért idő. A korábbi kísérletek során már arra is megtanították a madarakat és gondozóikat, hogy amint a papagáj stressz vagy diszkomfort jeleit mutatja, a hívást be kell fejezni.
A gondozók többnyire arról számoltak be, hogy az élő és az előre rögzített hívások egyaránt pozitív hatással voltak a madarakra, akik meglehetősen szociális lények, és társaság híján elmagányosodhatnak a háztartásokban. A közösség és a stimuláció hiánya akár odáig is vezethet, hogy az állatok kárt tesznek magukban.
A tudósok a megfigyelésekből arra következtetnek, hogy a papagájok képesek érzékelni, ha a képernyőn keresztül élő kommunikáció zajlik, és ez megváltoztatta a képernyővel való kapcsolatukat, az előtte töltött idő hosszát is – bár mielőtt ezt egyértelműen ki lehet jelenteni, további vizsgálatokra lesz szükség, nagyobb mintán.