Piacra dobta szerverchipsetjét az AMD

Bár a szerverchipsetek ismételt megjelenése jelentős mérföldkőt képvisel a vállalat történetében, közvetlen piaci hatásuk várhatóan nem válik jelentőssé. A Fiorano kódnéven ismert platformot a cég egy beágyazott rendszerekről szóló konferencián tette, és várhatóan a vezető szervergyártók a rövid termékéletciklus miatt nem is fogják már alkalmazni a platformot, inkább a Maranellóra és San Marinóra várnak.

Talán emiatt döntött úgy az AMD, hogy új, Socket F foglalatú Opteronjait támogató SR5600/SP5100 jelölésű chipsetjeit kizárólag beágyazott termékként tünteti fel, és partnereire bízza, hogy milyen alaplapokat vagy rendszereket építenek belőle. A chipset képes alkalmas arra is, hogy négy processzorfoglalatos rendszert szolgáljon ki, mikoris kettő darab SR56x0 I/O híd kapcsolódik egy-egy processzorhoz, valamint egymáshoz, és egyikükön egy SP5100-as dél híd lóg.

Az SR5600 sorozatból három modell készül, melyek a PCI Express kapacitást jelölik. A felső modell az SR5690, mely 42 PCI Express sávot kezel 11 motorral, míg a középső SR5670 30 sávot 9 motorral, míg a legkisebb, az SR5650 22 sávot 8 motorral támogat. Ez azt jelenti, hogy két I/O chippel 8 darab PCI Express x8 bővítőkártyát használhatunk a rendszerben.

A chipek egymással, beleértve a processzorokat és a déli hidat is, HyperTransport 3.0 linkeken keresztül kommunikálnak. A déli híd akár 6 PCI eszközt is képes fogadni, 6 SATA 2.5 porttal rendelkezik, eSATA-át is támogat, RAID-elhető, és TPM chipet is képes fogadni, ahogyan SMBus 2.0 kompatibilis. A chipek TDP-je az SR5690/5670/5650 chipek esetében rendre 18, 15,4 és 12,6 watt, míg az SP5100 beéri 4 wattal is. Hálózati vezérlőt nem integrált az AMD. A tajvani alaplapgyártók várhatóan a következő hónapok során jelennek meg termékeikkel, AMD márkájú alaplapok továbbra sem lesznek.

Nincs sok létjogosultsága

A nagy szerverszállítók valószínűleg már nem alkalmazzák a Fioranót, hanem a jövő év elejére ígért, és már csendben a tesztlaborokban üzemelő következő generációs Opteron platformokra koncentrálnak. Mindez nem is csoda, hisze nemcsak kevés idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy megérje váltani, de a chipset nem is kínál semmi olyat, ami nagyon megmozgatná a piacot.

A Marenello viszont már egy új, úgynevezett G34 foglalatot, foglalatonként 4 csatornás DDR3-memóriaalrendszert vezet be, és elsősorban a teljesítményigényesebb, 2-4 utas kiszolgálókba érkezik. A platform az Opteron 6000-es családként piacra kerülő Magny-Cours multi-chip processzoroknak ad majd otthont, melyek két szilíciumot tokoznak össze, és így 8- vagy 12 maggal rendelkezhetnek.

A Maranello és Magny-Cours páros már második generációs Direct Connect architektúrát valósít meg, azaz egy egy processzor 4 külső HyperTransport linkkel bír, aminek eredményeként egy négyutas rendszerben minden processzorfoglalat közvetlenül, teljes szélességű koherens linken kommunikálhat a másik hárommal, miközben saját I/O-linkkel is bír. Ezt az optimális topológiát a jelenleg Opteron-rendszerekkel nem lehet elérni, ami teljesítményveszteséget okozhat. A DCA 2.0 továbbá lehetőséget ad olyan 8-foglalatos konfigurációk kialakítására is, ahol fele szélességű HT-linkeken ugyan, de az összes processzor közvetlen kommunikál a többivel, ami nagy előrelépést jelent, mivel kiszámíthatóbbakká válnak a memóriakésleltetések.

A kisebb terhelésű vagy klaszterizált gépeknek az AMD a San Marino platformot mutatja majd be. A C32 foglalatú, 1-2 utas platform igyekszik kölséghatékony maradni, így 2 csatornás DDR3-memóriát támogat, csatornánként legfeljebb 2 DIMM-mel. A San Marinót a 4 vagy 6 magos Lisbonok, 4000-es Opteronok töltik majd fel. A processzor kódnevek minden esetben 45 nanométeres, a jelenleg ismert 10h mikroarchitektúrára épülő chipeket jelent, minimális továbbfejlesztésekkel. Az új mikroarchitektúra, a Bulldozer, 2011-ben érkezik, 32 nanométeres eljáráson, és egyelőre lényegében semmi bizonyosat nem tudni róla azon kívül, hogy 8 magos lesz (16 magos MCP), és a lebegőpontos végrehajtásra nagy hangsúlyt helyez az AMD.