Intel: messze még az új mikroarchitektúra
Immár hivatalos az Ice Lake, de az új processzorok legkorábban csak egy év múlva jöhetnek.
Rövid bejegyzés árulkodik az Intel következő mikroarchitektúrális frissítését hozó Ice Lake processzorról. A mindeddig iparági pletykák szintjén létező fejlesztés a vállalat honlapján található kódnév adatbázisban bukkant fel, amelyből az is kiderült, hogy a gyártó a 9000-es sorozat berkein belül dobja majd piacra a termékeket, legkorábban valamikor jövő év második felében. Konkrétumok egyelőre nincsenek, de az első processzorok várhatóan négytől nyolc (vagy akár tíz) magig skálázódnak majd.
A nyúlfarknyi bejegyzésből az is kiderült, hogy a cég a várhatóan jövő év elején, a Cannon Lake processzorokkal debütáló 10 nanométeres technológia második iterációjával képzeli el a gyártást. A nagyjából fél éven belül érkező Cannon Lake-nek így várhatóan csak az úgynevezett pipe-cleaner sorsa jut, amely általában azokat a kis sorozatú és lapkaméretű termékeket jelenti, amelyek először kapnak meg egy vadiúj gyártástechnológiát. A friss gyártósorok ugyanis még nagyon magas selejtaránnyal dolgoznak, így nem éri meg a nagy szériás és nagy alapterületű modelleket ezeken gyártani. Korábbi pletykák szerint ezért a Cannon Lake-ből csak kétmagos variáns érkezik, amit az Intel elsősorban drágább mobil processzorokként értékesíthet majd.
A 10 nanométer felfutását követően jöhet annak első finomhangolt, 10+ jelölésű verziója, amely a 14+/14++-hoz hasonlóan elsősorban tranzisztorteljesítményben, azaz maximális órajelben hozhat előrelépést. Erre szükség is lesz, ugyanis az Intel saját adatai szerint a 10 nanométer első iterációja elmarad majd a Coffee Lake processzorokkal napokon belül debütáló 14++ teljesítményétől. A cég grafikonja alapján ráadásul még a 10+ sem fogja teljesen hozni a kiforrott 14 nanométer utolsó variánsának órajeleit, utóbbit majd csak a valamikor 2019-ben érkező 10++ múlhatja felül. (Ezzel immár az is biztossá vált, hogy csak az évtizedfordulót követően érkezhet az első 7 nanométeres Intel termék.)
Az AI és a nagy full-full-stack trend Az AI farvizén számos új informatikai munkakör születik, vagy már ismert munkák kapnak új nevet és vele extra elvárásokat is.
Az Intel számításai szerint a 10+-szal már lényegesen nagyobb területű, sok maggal rendelkező lapkákat is gazdaságosan termelhet, a nagyobb tranzisztorsűrűséget és a kisebb fogyasztást kiaknázva pedig a Haswell Skylake után jöhet egy nagyobb mikroarchitektúrális frissítés. Ennek részleteiről egyelőre nincsenek konkrétumok, de a pletykák alapján továbbra sincs szó vadiúj fejlesztésről, tehát az Intel az akkorra már 10 éves, Nehalemmel indult fejlesztési vonalból próbálja kipréselni az utolsó tartalékokat. Kérdés, hogy mekkora potenciál lapul még a mikroarchitektúrában. A Skylake-ből kiindulva nem sok, ugyanakkor az Intel korábbi állítása szerint ennél nem az IPC, azaz az egy órajelciklus alatt végrehajtható utasítások számának maximalizálása volt a cél, hanem az alacsony (4,5-15 watt) fogyasztás melletti hatékonyság növelése.
Mi folyik a túloldalon?
Az AMD a Ryzen processzorok piacra dobásával véget vetett az Intel évekig tartó kényelmének, az ősellenségnek feljebb kell csavarni a fejlesztési tempón, hogy ne jelentsen rá még nagyobb veszélyt évekig csak bukdácsoló konkurense. Ennek egyik jele, hogy a vállalat a Skylake-X és a Coffee Lake processzorok rajtjait is előre hozta, ám amennyiben az AMD lendülete megmarad, úgy hosszú távon ennyi nem biztos, hogy elég lesz. Utóbbi cég ugyanis már javában dolgozik a következő szériákon, a finomhangolásnak tekinthető Pinnacle Ridge várhatóan a jövő év első felében megjelenik, amit nagyjából egy évvel később követhet a nagyobb fejlesztéseket hozó Zen 2 (Peak Ridge?), aminek már a szóban forgó Ice Lake-kel kell versenyre kelnie.