Halott platformok: az Android és iOS elbukott riválisai

Bár az okostelefon-piacot jelenleg két mobil operációs rendszer, az Android és az iOS uralja, időről időre felbukkan egy-két reményteljes rivális, aki a pozíciójukat az utóbbi 7-8 évben bebetonozott óriások babérjaira tör. Némelyek kicsi, de annál ambiciózusabb csapatok termékei, mások mögött óriáscégek állnak, egy azonban közös bennük: túl nagy fába vágták a fejszéjüket, mára elvéreztek a harcban, legjobb esetben is okostelefonok vagy tabletek helyett valamilyen más készüléken találtak otthonra. Három, lassan feledésbe merülő rendszert vettünk közelebbről szemügyre, visszatekintésként az elmúlt évek versenyzőire.

Ubuntu Phone - talán igaz se volt

A népszerű asztali Linux disztribúció okostelefonos változatát egy BQ Aquaris E5 HD készüléken próbáltuk ki. A Canonical hatalmas optimizmussal vágott bele a telefonos fejlesztésekbe, biztosan sokan emlékeznek még a cég 2013 nyarán nagy lendülettel indult, ám végül sikertelen Indiegogo kampányára, amelyben egy Ubuntu Edge névre hallgató okostelefon létrehozását tűzte ki célul. Az eszközzel a cég a felhasználók notebookjait is kiváltotta volna, az a korai tervek szerint egy dokkoló segítségével asztali számítógéppé alakulhatott - valahogy úgy, mint a Microsoft legújabb Lumiái, csak éppen egy teljes értékű asztali rendszerrel a fedélzetén. A nem kevesebb mint 32 millió dolláros célkitűzésű közösségi finanszírozási kampány alól 12 millió dollár környékén fogyott ki a lendület, a korához képest (papíron legalábbis) elképesztő hardvert felvonultató eszköz sosem hagyta el a tervezőasztalt.

Az Ubuntunak ezután közel két évet kellett várnia hogy telefonra kerülhessen, és ekkor is csupán belépőszinten sikerült belépnie a piacra. Az új platform tavalyi érkeztére a sajtó bár felfigyelt, az szinte másnap ki is esett a köztudatból - ami nem is baj. A rendszer ugyanis, legalábbis ami a kezelhetőséget illeti, nem sikerült jól.

Ahogy sok más próbálkozó, az Ubuntu Phone-nal a Canonical is valami egészen újat akart letenni az asztalra, ahelyett hogy észben tartotta volna az örök érvényű, "ha nem romlott el, ne javítsd meg" szabályt. A fejlesztők ezért a UI kezelését teljes egészében az elhúzások, "swipe-ok" köré építették fel. Az még nem ördögtől való, ha a zárképernyő elhúzás hatására old fel, ez az összes platformon ismerős lehet, az viszont már elég zavaró, ha szinte minden elhúzás hatására történik, a vizuális elemek pedig a legkevésbé sem segítik a felhasználót a tájékozódásban, hogy épp merre van a vissza, és merre van a haza.

A telefonos Ubuntu főképernyője több, különböző funkciót ellátó lapból áll, ezek között jobbra-balra elhúzva navigálhatunk - tiszta sor. Ha viszont a kelleténél jobban megközelítjük a kijelző szélét az elhúzás kezdetekor, bal oldalról a vertikálisan elhelyezett ikonokat tartalmazó (az asztali Unityből ismerős) gyorsindítósáv, jobb oldalt pedig a multitasking menü jelenik meg. Az sem könnyíti meg a felhasználó dolgát, hogy a főoldal lapjain a navigációt segítő pontok elhúzáskor a lappal együtt mozognak, így kell elsőre távolról sem egyértelmű, hogy azok hivatottak jelezni, épp melyik lapon tartózkodunk.

Platón ragadt informatikusok klubja Egyetlen más szakma sincs, ahol olyan gyorsan el lehet érni a karrier-platóra, mint az IT. A midlife, a mid-level mellett létezik mid-career krízis is.

Kifejezetten ötletes megoldás ugyanakkor, hogy a főoldal lapjai különböző funkciókat látnak el, a szokásos applista mellett külön lapot szentelhetünk az aznapi eseményeknek, az időjárásnak, az alkalmazásboltnak, sőt, egyes appok is rögzíthetők külön horizontálisan lapozható oldalként, erre többek között a Telegram üzenetküldővel is lehetőség van. Az alapvetően jó ötleten ugyanakkor az említett navigációs problémák mellett sokat ront, hogy egy érezhetően lassú rendszerről van szó. Igaz a belépőszintű hardver kapcsán nem nagyon az elvárásaink, de mikor az alkalmazásboltban az egyes appokhoz tartozó képek nem kevesebb mint 5-10 másodperc alatt töltődnek be (gyors Wi-Fi kapcsolat mellett), az a legolcsóbb androidos telefonok hősies felhasználóinak türelmét is próbára teszi. Ugyanez a helyzet a több egyszerű, elviekben natív appal is, mint például a számológép, amelyeknek szintén 8-10 másodperc is kellhet, mire talpra állnak.

Érezhetően kiforratlan rendszerről van tehát szó, ami nem csoda, hiszen annak ideje sem volt "letisztulni" - és valószínűleg már nem is lesz. Az Ubuntu Phone sajnos egyáltalán nem kínál vonzó alternatívát a jóval intuitívabb kezelést biztosító Androiddal vagy iOS-szel szemben, és akkor olyan kihívásokra még nem is tértünk ki, mint a hajszálvékony app-ökoszisztéma. Ég veled Ubuntu Phone.

Jolla, SailFish OS: az irány jó, csak a szél hiányzott a vitorlából

A volt nokiás fejlesztők, MeeGo-veteránok által fejlesztett rendszer már jobban indít, igaz az elhúzások itt is kulcsszerepet kapnak, szerencsére azt egy jóval áttekinthetőbb UX az eredmény. Már kezdéskor jó pont, hogy a Jolla telefonja támogatja a kijelző két koppintással való felébresztését. A főoldalon itt csempeszerűen helyezkednek el a nemrég használt appok, az alkalmazásfiókhoz pedig lentről felfelé húzva juthatunk. Jobbról balra simítva az értesítési oldal jelenik meg, a SailFish a más platformokról megszokott lehúzható sáv helyett egy egész oldalt szentelt az időjárási adatokkal kiegészített értesítéseknek. Fentről lefelé húzva különböző előre meghatározott üzemmódok közül válogathatunk, mint "munka" vagy "buli", a rendszer ennek megfelelő témát állít be, és a hangokat is szabályozza.

Persze a SailFish sem mentes a félreérthető megoldásoktól: több natív appban például a vissza gombot valamilyen megfontolásból egy (egyébként esztétikus) fénylő pont jelzi, jellemzően a kijelző bal oldalának felső harmadában. Nem csak a vissza opció jelölése, de annak elhelyezése is elég szerencsétlen tehát, a készüléket jobb kézzel tartva ez a lehető legtávolabbi pont a felhasználó hüvelykujja számára - ez a probléma persze nem szab feltétlenül gátat egy platform sikerének, lásd iOS.

Az appokból a kijelző szélétől oldalra húzva térhetünk vissza a legutóbb megnyitott alkalmazásokat tartalmazó főoldalra - bár az elhúzásba néha itt is belegabalyodhat az ember, akárcsak a telefonos Ubuntu esetében. A multitaskingot a középpontba helyező megközelítés mindenesetre itt határozottan tetszetős és a kezdő felhasználók számára is gyorsan egyértelművé válik - nem úgy mint a rendszer egyik legfontosabb eleme, az alkalmazásbolt kezelése.

A felületet megnyitva az egyes appok keresése, böngészése még magától értetődő, lényegében nem különbözik a más platformokon megismertektől, egészen addig, míg meg egy adott szoftert telepíteni nem próbálunk. A "Telepítés" vagy "Install" felirat ugyanis első pillantásra sehol nem látható, sem az app nevénél, sem pedig a leírását követően. Némi fejvakarászást és kétségbeesett keresgélést követően derül csak ki, hogy a telepítés, törlés és frissítés gombja is egy egészen fentről lehúzható menüben kaptak helyet - ahol más körülmények között a már említett előre beállított üzemmódok találhatók.

Az efféle következetlenségek tehát itt is zavarók, akad viszont a rendszernek egy hatalmas előnye, mégpedig, hogy képes androidos alkalmazásokat futtatni, sőt, ha Google Play-t nem is, alternatív androidos alkalmazásboltokat telepíthetünk rá, például az Amazon App Store-t. Az appok úgy-ahogy elfutnak a rendszeren, persze több alkalmazáson átívelő funkciókra, (például egyik appból tartalom megosztása egy másikban) ne számítsunk - de legalább a KitKatet idéző vissza gomb a kijelző alján kapott helyet az androidos szoftvereknél, igaz ennek árnyoldala is van, a rendszer így még inkonzisztensebb lesz.

Összességében a rendszer tapasztalataink alapján jól használható, bár kell egy rövid idő a fenti apróságok felfedezésére és megszokására. Fontos kiemelni továbbá, hogy nyűgjeivel együtt egy határozottan csinos rendszerről van szó, (ez persze szubjektív vélemény) amely esztétikai szempontból könnyedén felveszi a versenyt az Androiddal vagy iOS-szel, annak dacára, hogy még gyerekcipőben jár - amelyet sajnos valószínűleg már sosem fog kinőni.

Tizen, a Samsung ellen-Androidja

A három platform közül a Samsung által fejlesztett Tizen szolgált a legkevesebb meglepetéssel: aki használt már Androidot, jobban mondva Samsung készüléken futó Androidot, annak semmiféle gondot nem jelent majd a rendszer kezelése, ezzel párhuzamosan ugyanakkor újdonságot sem igazán mutat majd.

Első pillantásra szinte milliméterre ugyanaz a TouchWiz felület fogadja a felhasználót mint egy egységsugarú Samsung Galaxy készüléken, csak a kezelést bolondította meg egy leheletnyit a gyártó. Itt a főoldalról felfelé húzva juthatunk el az alkalmazásfiókba, amely szintén függőlegesen görgethető - gyakorlatilag mint ha a szokásosaknál egy hajszállal furább androidos kezdőképernyőről lenne szó. Az értesítési sávot lehúzva a TouchWizzel teljesen megegyező mezőt kapunk, gyorsbeállítási lehetőségekkel és a beállítások menüt megnyitva sincs lényeges különbség, kb. a Galaxy S4-S5 sorozattal kortárs színpaletták, formák, virtuális kezelőszervek köszönnek vissza.

A Samsung kezelőfelülete a fizikai, illetve kapacitív gombok terén is változatlan maradt: középen a sok éve ismert fizikai home billentyű, két oldalán pedig a kapacitív vissza és beállítások gombok - igaz utóbbi androidon az elmúlt néhány évben már a multitasking menüt hozza fel, sok fejtörést valószínűleg így sem okoz majd senkinek a kezelés. Alkalmazásokat a Tizen App Store-ból tölthetünk le, ennek használata is teljesen megegyezik a Google Play-ével vagy az Apple-féle App Store-éval, mindössze egy Samsung fiókra van hozzá szükség.

A dél-koreai gyártó tehát lényegében már jó pár éve ismert, eleinte egyenesen borzalmas, mára azonban jóval letisztultabb TouchWiz felülete alatt teljesen kicserélte az operációs rendszert. A rendszer ebben a tekintetben lényegében nem rosszabb mint az Android - kivéve persze az alkalmazások szinte teljes hiányát. Az utóbbi évben azonban nagyon úgy tűnik, a Samsung nem is a telefonokon, sokkal inkább viselhető eszközein látja a szoftver jövőjét: bár akad Android Weart futtató Samsung okosóra, a cég eszközein mára döntő többségében Tizen fut. A három platformból tehát a Samsung rendszere a legesélyesebb a túlélésre - még ha nem is telefonon.

Appok nélkül nem okos

Összességében az alternatív platformok legnagyobb problémája az alkalmazások szinte teljes hiánya, a népszerű online szolgáltatások nagy részéhez egyáltalán nincs kliensapp ezekre a platformokra, ami pedig van, az hiányos funkcionalitást kínál vagy valamilyen ősi, 1.0-s hobbikiadás. Ez egyébként (sajnos) az Androidot és az iOS-t (és talán a Windows Phone-t) kivéve minden alternatív rendszerre igaz, a fentieken kívül ugyanebben a hajóban evez mára a BlackBerry 10 és a Firefox OS is.