A Super Wi-Fi éve lehet 2013
A kihasználatlan televíziós frekvenciákat felhasználó technológia a hagyományos Wi-Finél lényegesen nagyobb hatótávolsággal üzemel, így a hálózat nélküli vidéki területeket is könnyen le lehetne fedni a segítségével. Az elnevezése azonban vitatható: a megoldás tényleg szuper, de egyáltalán nem Wi-Fi.
Egyre több országban érdeklődnek az úgynevezett Super Wi-Fi iránt. Míg az Egyesült Államokban az egyetemi kampuszokon építenének ki ilyen vezeték nélküli hálózatot a jövő év elejétől, hamarosan Szingapúrban is elindulnak az első Super Wi-Fi szolgáltatások, de Nagy-Britannia és Brazília is felfigyelt a technológiára. A Super Wi-Fi létjogosultságát nem vitatja, de a “Wi-Fi” elnevezés használatát aggályosnak tartja a védjegyet birtokló Wi-Fi Alliance.
160 kilométeres hatótávolság
A Super Wi-Fi a kihasználatlan televíziós (white space, WS) frekvenciákon üzemel, az alacsony, 700 MHz-es tartomány a lassabb kapcsolat árán lényegesen nagyobb hatótávolságot tesz lehetővé, mint a hagyományos Wi-Fi technológia. A Super Wi-Fi elméletben akár 160 kilométer távolra is továbbítani tudja vezeték nélkül a jeleket, jóllehet a gyakorlati hatótávolság ennek a töredéke. Az előrelépés így is jelentős, annál is inkább, mert az alacsony frekvencia révén a jelek áthatolhatnak az épületek falain és a növényzeten, és az időjárás sem csorbítja majd annyira az átvitel megbízhatóságát. A Super Wi-Fi egyúttal kevésbé energiaigényes, ami végső soron alacsonyabb költségeket eredményez.
A New America Foundation által szervezett Wireless Future Project keretében 2002 óta szorgalmazzák a technológia elterjesztését. A megoldás előnye, hogy azokon a ritkán lakott, vidéki területeken is szélessávú internethez juthatna a lakosság, ahol egyébként nem építették ki az ehhez szükséges hálózatot, de idővel az is lehetséges lenne, hogy a felhasználók a város túloldalán is a saját vezeték nélküli internetforrásukat használják az okostelefonjaikról és laptopjaikról.
Csak rögzített adóállomással működhet egyelőre
Az Egyesült Államokban tavaly indult el az első Super Wi-Fi-hotspot a houstoni Rice Egyetem területén, majd idén az észak-karolinai Wilmingtonban mutatkozott be a második egység, ahol két Wi-Fi-hotspotot és négy webkamerát lát el vezeték nélküli internettel a rendszer. 2013-tól felgyorsulhat a Super Wi-Fi-hálózatok telepítése, a Google és a Microsoft által is támogatott AIR.U (Advanced Internet Regions University) projekt az USA-ban folytatja a terítést, míg a Singapore White Spaces Pilot Group szerveződés tagjai - köztük a Microsoft Singapore-ral és a Siemensszel - a múlt héten jelentették be, hogy rövidesen három Super Wi-Fi-hotspot üzemeltetését kezdik meg.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
Hogy mire képes az újdonság, azt a szingapúriak egyik pilotprojektjének bemutatója szemléltette, ahol a Neul rádióival és a Microsoft geolokációs adatbázis-technológiájával, vezeték nélküli kapcsolaton keresztül néztek HD-minőségű videóstreamet négy különböző helyről, körülbelül öt kilométer távolságból, egy dús növényzetű és dombokkal teli szigeten. Az ehhez szükséges infrastruktúra kiépítése négy napig tartott mindössze.
Valójában nem Wi-Fi
Fontos azonban leszögezni, hogy a Super Wi-Fi elnevezés hangzatos márkanév pusztán, nem több. A technológia valójában nem azonos a Wi-Fiével, és ez a gyakorlatban azonnal érezteti a hatását: az eltérő frekvenciatartomány eltérő, 802.22 szabványú felszerelést követel meg. A most használt Wi-Fi-adapterek nem kompatibilisek a Super Wi-Fivel, a számítógépeket és a mobileszközöket fel kell készíteni a fogadására. A technológia mögé álló tömörülések, így WhiteSpace Alliance szerint a jövő év a Super Wi-Fi-é lehet, míg mások, így a MobileTrax tanácsadója, Gerry Purdy szerint a hardveres és szoftveres fejlesztések miatt még évekig tarthat az elterjedése - a Texas Instruments egyébként már bejelentette, hogy közreműködne a feladat megoldásában.
A Super Wi-Fit leginkább a Wi-Fi védjegyet birtokló Wi-Fi Alliance kritizálja - elsősorban az elnevezés miatt. A szövetség szerint félő, hogy a felhasználók összezavarodnak a Wi-Fi szó hallatán, és nem értik majd, hogy a rendelkezésükre álló Wi-Fi-s eszközök miért nem kompatibilisek az új vezeték nélküli hálózattal. Ráadásul a szolgáltatás minőségében is más, mint amit eddig megszoktak - ennyi erővel a Bluetooth is lehetne “Mini Wi-Fi”, a WiMAX pedig “Mega Wi-Fi”, mondják. A Super Wi-Fi elnevezést egyébként még csak nem is a technológia pártolói, hanem az amerikai Federal Communications Commission találta ki két évvel ezelőtt. A másik fél mindenesetre úgy tartja, éppen a könnyebb megértést szolgálja a Wi-Fi-re való hivatkozás.
Mivel versenyez?
A Wi-Fi Alliance saját bevallása szerint támogatja az új technológiát, nem tekint rá versenytársként. Egyelőre nincs is miért, a Super Wi-Fi sokkal inkább a mobilinternet-hálózatok konkurensének tűnik: a jelenleg használt 700 MHz jóval lassabb adatátviteli sebességet eredményez a 2,4 vagy 5 GHz-en üzemelő Wi-Fihez képest - az elméleti maximum jelenleg 22 Mbps. További fontos eltérés, hogy a WS-eszközök nem mozgathatók. A kihasználatlan televíziós frekvenciákat alkalmazó rendszernek ugyanis helyzetétől függően ellenőriznie kell, hogy nem akad-e össze az adott területen a tévécsatornákkal, így az olyan tiszta frekvenciák után kutató eszközökre, amik hordozhatók is, még várni kell.