Nagy gyorsulást ígér az Oracle, konkrétumok nélkül

A stratégiai megállapodás ellenére már a Sun idejében sem publikált túl sok részletet jövőbeli fejlesztéseiről a Fujitsu és ez azóta sem változott, az Oracle-től pedig még kevesebb információhoz lehet hozzájutni - hivatalosan és nem hivatalosan egyaránt. A Sun nyitott, a szabad információáramlást lehetővé tevő vagy legalábbis elnéző filozófiájával szemben az Oracle láthatóan a legnagyobb zártságra törekedik és még a saját alkalmazottaival sem oszt meg olyan információkat, amelyek a napi üzletmenet szempontjából nem létfontosságúak - a sajtóról már nem is beszélve.

Továbbra is hiányoznak a konkrétumok

A Fujitsu-Oracle együttműködés várható gyümölcseiről ennél fogva nagyon kevés adat áll rendelkezésre, a két cég által a bejelentés kapcsán bemutatott közös roadmap se nem új, se nem részletes. Egyetlen adatra kaphatjuk fel a fejünket: az Oracle szerint a következő három évben megtizenötszörözödik a SPARC M-sorozatú processzorok teljesítménye - ez lesz a most megkötött megállapodás kézzelfogható eredménye, valószínűleg a mérnöki-tudományos feladatokra fejlesztett nyolcmagos SPARC64 VIIIfx leszármazottainak felhasználásával.

A SPARC64 VIIIfx, azaz kódnevén Venus a japán kormány megrendelésére készülő HPC processzor, amely a SPARCv9 mellé egy HPC-ACE nevű utasításkészlet-kiterjesztést is kapott, hogy lebegőpontos teljesítményét maximalizálják. A chip azonban nem tartalmaz többszálú utasításvégrehajtást és mindössze 5 megabájt megosztott L2 gyorsítótárral rendelkezik, ami a SPARC M-sorozatú szerverek által megcélzott kereskedelmi szerverfeladatok (pl. relációs adatbázisok) alatt limitálhatja a képességeit - cserébe mindössze 760 millió tranzisztorból áll, fogyasztása pedig a megcélzott 2 GHz-es órajelen 60 Watt alatt marad.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

A közzétett termékterv kapcsán a kérdés nyilván az, hogy hogyan éri el a tizenötszörös teljesítményugrást a Fujitsu és az Oracle - illetve hogy mihez képest kell ezt számítani. Az ábra alapján az összehasonlítási alap a 2008-as SPARC64 VII, lehet, amely négy kétszálú maggal rendelkezik és 2,88 GHz-es maximális órajelet ért el. Az ábrán 2010 végére jelzett chip a Fujitsu SPARC64 VII+, amelyet az Oracle SPARC M3-nak nevez - a négymagos, magonként két szálat futtató chip már 3 GHz-es órajelet is képes elérni, és elődjénél több mint kétszer nagyobb, 12 megabájtos másodszintű gyorsítótárat tartalmaz, amely révén kódtól függően 5-30 százalékos teljesítménynövekedést ér el.

A következő generációs processzor, amelyet egyelőre M4 néven ismerünk 2012-ben esedékes - erről a roadmap annyit állít, hogy mintegy másfélszeres egyszálú teljesítménynövekedést, összességében pedig hatszoros teljesítményt tud felmutatni a 2008-as M2-höz képest. Ez nem tűnik elérhetetlen célnak, ha a processzor órajelét fel tudják tornázni, a magok számát pedig négyről nyolcra növelik, esetleg kettőről négyre növelik a magonkénti programszálak számát. Ez a hipotetikus M4 processzor akár a Venus leszármazottja is lehet. kereskedelmi workloadokra hangolva, vagyis többszálú feladatvégrehajtással és nagyobb cache-sel felvértezve.

15x teljesítmény

A tizenötszörös sebességnövekedéshez még egy generációra és további két évre van szükség a nyilvános termékterv szerint, az M5 lapka kétszeres feldolgozási kapacitást tesz lehetővé - a triviális megoldás ismét a magok számának és a threadek számának emelése lehet. Mivel a Fujitsunak rengeteg tapasztalata van a párhuzamos feldolgozás terén, és az Oracle szoftverei is kis tudják használni a funkciót, valószínűsíthető, hogy ez lesz a legjárhatóbb út a teljesítmény növelésére.

Összeadva - pontosabban szorozva - az első generációváltás 20 százalékos, majd a következő iterációk hatszoros és kétszeres teljesítménynövekedését, nagyjából a megadott tizenötszörös növekedést kapjuk. Azonban a növekedés az Oracle tervei szerint ezután sem áll le, az M6-os generációnál további másfélszeres szálszintű gyorsulást és összességében kétszeres teljesítménynövekedést kíván elérni. Ideérve azonban adódik a kérdés, hogy ennyi mag (és feltételezhetően széles skálán állítható órajel) mellett lesz-e még szükség külön T és külön M sorozatú processzorokra. Az ábra nyitva hagyja a kérdést, az architektúrát nemes egyszerűséggel csak SPARC-néven emlegeti, amiből arra lehet következtetni, hogy az M5-be bekerülhetnek a T-sorozat fejlesztései is.

A termékterveket látva persze a nagy vasak elmúlt évtizedét ismerők csak legyintenek. Az Oracle (akkor még Sun) az elmúlt tíz évben hibát hibára halmozott a processzorfejlesztés területén, de az Itanium vagy akár a Barcelona-magos Opteron példája is mutatja, hogy a nagy szerverprocesszorok fejlesztési terveit könnyebb papírra vetni, mint megvalósítani.