Nem állt meg az LTO szalagok fejlődése
Egy nagyságrenddel megnövelt kapacitású szalagos egységek piacra dobásán dolgozik az IBM, amihez a japán FujiFilmet hívta segítségül. A cégek labori körülmények közepette bebizonyították, hogy rengeteg tartalék van még a sokak által elavult tartott technológiában.
Az IBM zürichi centrumában a két vállalat kutatóinak sikerült elérnie a négyzethüvelykenkénti 29,5 gigabit adatsűrűséget. Más technológiákkal összevetve ez a sűrűség nem kiemelkedő, a merevlemezek a laborokban az 1 terabitet közelítik, ugyannakor egy nagyságrenddel magasabb a jelenleg használatban lévő LTO 4 és 5 szalagokénál.
Mivel egy LTO Ultrium kazetta szalagjának hossza 800 méter, a szélessége pedig másfél hüvelyk, ezért egy kazettára 35 terabájtnyi adat rögzíthető. Ez közel 44-szerese az LTO-4, és 22-szerese az LTO-5 szalagokénak. A technika koncepciója, amivel a FujiFilm áttörést ért el, az a merevlemezeknél már évek óta alkalmazott merőleges rögzítéshez hasonlatos, annyiban legalábbis, hogy a szalag felületére merőleges a mágneses mező orientációja. A sűrűség növelésében szerepet játszottak az újtípusú bárium-ferrit fémrészecskék alkalmazása is, amelyek a szalagon találhatóak.
Az IBM, amely a nagyvállalati csúcskategóriás szalagkönyvtárak piacvezetője, mindezzel demonstrálni akarja, hogy a diszkes tárolótömbök előretörése mellett továbbra is van helyük a szalagos egységeknek. A rendkívül nagymennyiségű, már archivált, megőrzésre szánt adatok tárolására ugyanis továbbra is a kazetták kínálják a legköltséghatékonyabb opciót, érvel a cég.
Kazettával bővíteni egy szalagkönyvtár kapacitását ugyanis már jóval költség- és helytakarékosabb, mint merevlemezeket vásárolni, és statisztikailag az adatmegőrzési idő is a leghosszabb, több gyártó 30 évet vállal. Egyes becslések szerint a világon több mint 120 millió LTO-kazettát adtak el eddig, és az adattömeg exponenciális növekedésével minden jel arra mutat, hogy a szalagok a következő évtizedben is fontos szerepet fognak betölteni.