Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Az informatika fejlődése a sci-fi irodalom szemszögéből

Budai Péter, 2004. augusztus 18. 09:50
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

7. oldal: A számítógép és a humor

Lehetséges-e egy olyan számítógép megépítése, amelyik tudományos-fantasztikus novellákat tud írni? A mai tudásanyagunk birtokában ez nem is látszik nagy feladatnak. A megfelelő számú és az adott témákhoz kapcsolódó szavak, a mondatszerkezetek létrehozásához szükséges szabályok betáplálása után sorban születnének az írásművek, bár valószínűleg mind a szürrealista irányzathoz lennének sorolhatóak, és kérdéses, hogy mennyi eredeti, használható ötletet adna.

És előfordulhatna-e, hogy a számítógép egy viccet írjon? Ez az előzőnél jóval nehezebb feladatnak tűnik, hiszen a humor lexikális megfogalmazásán, és a vicc felépítéséhez szükséges jellemzők megadásán kívül valami olyan is kell, ami jelenleg csak az ember sajátja. Az irónia, (sőt sok esetben önirónia), a különböző helyzetek kifordításából adódó humor észlelése és feldolgozása még hiányzik a gépekből. Ugyancsak érdekes, hogy ami az egyik népcsoportnak vicces, az a másiknak talán egyáltalán nem az, sőt, esetleg sértő is, tehát még nekünk, embereknek sem egyszerű univerzális vicceket alkotnunk.

Stanislaw Lem nem szenvedte hiányát a humornak, amikor 1967-ben megírta Kiberiáda című kötetét. A könyv első részének (Amit a robotok mesélnek) szereplői az emberi tulajdonságokkal rendelkező, és ezeket görbe tükör elé állító gépek: délceg és öntelt acéllovagok, szerelmes robotkirályfiak, nyikorgó vasremeték, okos és buta, hiú és szeszélyes számítógépek.

Az ironikus humor kedvelői a kötet második részében (Kiberiáda) is megfelelő mennyiségű poént találhatnak olvasás közben. Trurl és Klapanciusz, az egymást heccelő két mérnök találmányai között ott szerepel például az a nyolcemeletes ház méretű, gondolkodó és túl önérzetesre sikerült gép, amelyik a bekapcsolása után csak egyetlen feladatot tudott megoldani (mennyi kétszer kettő), és azt sem egészen pontosan (neki mindig hét lett az eredmény). Amikor Trurl mérgében belerúgott a hibásan működő gépbe, a hatalmas monstrum szörnyen felháborodott, és üldözőbe vette alkotóját.

A kis híján tragikusan végződő eset után -- megelégelve Klapanciusz állandó csúfolódását -- Trurl egy tökéletes versíró gépet tervezett, és épített meg, amit Elektrubadúrnak nevezett el. A szerkezet hibátlanul, sőt túlságosan is jól sikerült, hiszen annyi érzelmet tudott kifejezni műveiben, amivel mindenkit a végletekig képes volt meghatni. Emiatt természetesen felháborodtak az ekkorra mellőzötté vált költők, ezért Trurl nem merte tovább üzemeltetni a masinát; úgy döntött, szétszereli a gépet. Amikor az Elektrubadúr meglátta a felé közeledő férfit kezében egy harapófogóval, egy olyan megható, és szenvedélyes ódában könyörgött irgalomért, hogy Trurl megkegyelmezett neki. Amikor azonban elsején megérkezett a villanyszámla, a mérnök előtt elsötétült a világ, majd az egyik éjszakán óvatosan a géphez lopózott, és elvágta a villanyvezetékét.

Hasonlóképpen meghökkentő, és szórakoztató szinte minden novella a kötetben, legyen szó akár az önmagából gyököt vonó sárkányról, a penész által okozott mészárlásról, a semmit csináló gépről (amit még időben sikerült kikapcsolni, mielőtt elpusztította volna a világmindenséget), vagy éppen olyan helyzetekről, amikor egy lakatlan szigeten ragadt lénynek próbál lelki támaszt nyújtani egy miniatűr számítógép.

Az informatikával kapcsolatos vicces novellák nem találhatóak meg túl nagy számban a science-fiction irodalomban, de Lemnek például több műve is ide sorolható. Általánosságban a nevetséges helyzeteket a számítógép és az ember közötti civakodások, és a számítógépekkel szemben támasztott különleges, gyakran túl tágan értelmezhető, végletekig félreértett parancsok kivitelezése hozza létre. Egyes esetekben az informatika irreális és értelmetlen fejlődési irányainak őszinte és komoly bemutatása is okot adhat nevetésre.

Douglas Adams könyvei is a sci-fi humoros oldalához sorolhatóak, bár könyveiben kevesbé találkozhatunk tudományosan megalapozott, vagy akár csak hihető okfejtésekkel. Megközelítése csapongó, mulatságos, és teljesen eszement, azonban pontosan emiatt lett oly sok olvasó kedvence. Igazi mondanivalója talán az, hogy akármennyire váratlan, hihetetlen dolog történik is, nem szabad pánikba esni. Douglas Adams műveiben olvashatunk többek között Marvinról, a paranoid androidról, a valószínűtlenségi hajtóművel hajtott űrjahóról, a "jobbára ártalmatlan" Föld sorsáról, és a világegyetem nagy kérdéseiről, melyre az univerziális válasz is kiderül a regényekből.

Facebook
Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.