Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres
Komoly security line-up az idei SYSADMINDAY-en: FPS játékok hackelésétől a hálózati szemfényvesztésen át a COM-Object Hijackingig!

A digitális fényképezőgépek fejlődése: 1995-től 1997-ig

Bányai György, 2008. szeptember 02. 13:45
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

A fogyasztóknak szánt digitális fényképezőgépek fejlődésével foglalkozó sorozatunk második része 1995-től folytatja az áttekintést, attól a dátumtól, amelytől a még szerény felbontású kompaktgépek tömeges elterjedését számíthatjuk. Ezekben az években kezdett megszokottá válni az a jelenség, hogy a főbb tereken, illetve turistalátványosságok helyszínén már nem kukucskál a fényképet készítő a keresőbe, ehelyett a fényképezőgépet karnyújtásnyira eltartva annak kijelzőjét kémleli. Az események felpörgése miatt az idővonal nagyon rövid része kerül most reflektorfénybe, hiszen a robbanásszerű fejlődés három év alatt is rengeteg érdekességet hozott.

[HWSW] A fogyasztóknak szánt digitális fényképezőgépek fejlődésével foglalkozó sorozatunk második része 1995-től folytatja az áttekintést, attól a dátumtól, amelytől a még szerény felbontású kompaktgépek tömeges elterjedését számíthatjuk. Ezekben az években kezdett megszokottá válni az a jelenség, hogy a főbb tereken, illetve turistalátványosságok helyszínén már nem kukucskál a fényképet készítő a keresőbe, ehelyett a fényképezőgépet karnyújtásnyira eltartva annak kijelzőjét kémleli. Az események felpörgése miatt az idővonal nagyon rövid része kerül most reflektorfénybe, hiszen a robbanásszerű fejlődés három év alatt is rengeteg érdekességet hozott.

A cikksorozatunk első része a fogyasztói modellek fejlődésének első szakaszát vette nagyító alá, kezdve a fekete-fehér őskori leletektől a ma is ismert memóriakártyák, valamint a hátoldali kijelzők bemutatkozásáig, illetve a mozgóképfelvételi lehetőség megjelenéséig. A következő évek a VGA-felbontású kompaktgépek virágzását hozták, és bár ebben az időszakban még általános volt a belső memória, sorra jelentek meg a flash-kártyákat fogadó rések a drágább gépek burkolatain.

Amikor a dotkom láz indulásakor, 1995-ben bejelentették az USB szabványt, illetve a Microsoft kiadta a Windows 95-öt, a digitális fényképezőgépekről már mindenki hallott, jellemzően a nyomtatott szaksajtóból. Annak idején sokak várták a havi magazinok újabb számait, hogy egy új fényképezőgépről szóló híradás oldalaira pecsételhessenek kávésbögréjükkel. Ebben az évben számos gyártó mutatta be 500-1000 dollár közötti áron 640x480 képpontos, vagy ettől igen kismértékben eltérő kompaktját.

Gyártók csatlakoznak, sorozatokat vezetnek be

A Canon útjára indította máig igen sikeres PowerShot sorozatát, a PowerShot 600 modellel, mely fix 50 milliméteres lencséje mögött egy 1/3 hüvelykes képérzékelő lapult, melynek felbontása jócskán túllőtt a VGA 307 ezer képpontján. A 950 dolláros áron bevezetett PowerShot 600 több mint 500 ezer képpontból állította elő a képet. Ez a fényképező volt az első, mely képes volt fogadni a PCMCIA kártyabővítéseket, illetve ezek merevlemez-változatait.

Canon PowerShot 600
Canon PowerShot 600

Az időközben elvérző AGFA is csatlakozott a digitális fényképezőgépek előállítóihoz, ePhoto sorozatának első kompaktja az ePhoto 307 VGA felbontást, két megabájtnyi belső memóriát, valamint fixfókuszos optikát kapott és természetesen vakuval is ellátták. A gépet vitték, mint a cukrot, hiszen 500 dollár alatti árával kifejezetten kedvező ajánlat volt. A Casio kompaktjai tartották magukat ahhoz, amire a gyártó büszke volt, sorra jelentek meg a hátoldali kijelzőt tartalmazó, 320x240 képpontos, majd később a 640x480 pixeles modellek, melyek a félezer dolláros határt rendre alulró és felülről súrolták.

A fenti gyártók mellett a boltok polcain voltak már a Chinon, a Kodak, a Fuji, az azóta a Minoltába olvadt Konica, a Kyocera-Yashica és az Epson gépei is, ezek egymáshoz rendkívül hasonlatos adatokkal színesítették a piacot, örömmel töltve el azokat, akik szerettek válogatni. A Hitachi 1996 őszén olyan fényképezővel lépett színre, amely elsőként adta az akkori PC-ken már széles körben elterjedt MPEG-tömörítésű felvételek készítésének lehetőségét.

Hitachi MP-EG1A
Hitachi MP-EG1A

A fura kinézetű MP-EG1 352x240 képpontos tömörített filmfelvételek mellett 704x408 képpont felbontású fényképeket is készített, melyek komponálásához nemcsak a kijelző, hanem a háromszoros zoomoptika is igen jól jött. A gép ezer dollárért kínálta a kivételes képességeit, 1300 dolláros csomagban pedig egy 360 megabájtos PCMCIA merevlemezzel (melyre a felvételek kerültek) volt kapható.

Cserélhető, nem beépített tárolók

A Compact Flash kártyát cserélhető tárként a 493x373 képpont rögzítésére alkalmas Kodak DC-25 hasznosította először, e fényképező ötszáz dollár alatti áron adta a viszonylag nagyobb szabadságot, hiszen a kettő, négy, illetve nyolc megabájtos kártyák ekkor még igen drágák voltak. A Kodak 1996-ban még durrantott egy nagyot, először kínált ezer dollár alatt egy megapixeles felbontású képek készítésére alkalmas gépet. A 799 dollárért megvásárolható DC-120 háromszoros zoommal és 4:3 képarányú, 1280x960 pixeles képérzékelővel rendelkezett.

Kodak DC-120
Kodak DC-120

Az Olympus hatalmas erőkkel vetette magát a duzzadó piacból részt harapók közé, több 5-600 dolláros VGA és egy 900 dolláros, egy megapixeles fényképezővel is megsorozta az érdeklődőket. Ebben az évben és ezekkel a modellekkel indult aztán útjára a gyártó jópár évet megélt Camedia kompaktsorozata. A kezdeti modellek hajlított vonalakkal teli dizájnját sokan szerették, e gépek külsőre jelentősen eltértek a sarkos kockaformától.

Olympus D200l
Olympus D200l

Flash-kártya alternatívák

A Sony és a Sharp ebben az évben mutatott be két olyan fényképezőt (Sony Picture MD és Sharp MD-PS1), amelyek a viszonylag kis kapacitású, egyben drága flash-kártyák korlátait kikerülve adták a Minidisc Data lemezek jelentősen nagyobb, 140 megabájtnyi tárterületét a fotók tárolására. Ezekre a lemezekre nagyjából ezer VGA-felbontású fotó fért (egy év múltán a gyártó Mavica sorozata hagyományos, 3,5-ös floppykra mentette a képeket). A Sony az alternatív tárolási megoldásokat kereső vonalak mellett hétköznapibb termékkel is előrukkolt, bejelentette első CyberShot fényképezőgépét, a DSC F1-et, melynek négy megabájt belső memóriájába több mint száz kép fért. Ez a fényképező a Sonyra akkoriban jellemző igényes, mondhatni exkluzív fémházban (mint a kor high-end Minidisc Walkmanjei) jelent meg, és fix gyújtótávolságú lencséje forgatható volt.

Sony Cyber-shot DSC-F1
Sony Cyber-shot DSC-F1

Notesz nélkül, notesszel

Cikksorozatunk első részében említést tettünk a noteszgéppel együttműködő, azok kártyahelyébe csúsztatható Canon CE300-ról, illetve utódjáról, a PowerShot 30-ról, mely modellek koncepcióját a Nikon is megszerette. A Nikon CoolPix 100 szinte csak a körítésben tért el a Canon kártyáitól, a Nikon megcsinálta azt a burkolatot, amely a Canonnak a noteszgépekből a működéshez kellett. A CoolPix 100 kártyafényképező "ruhája" az akkumulátort, későbbi, de még ebben az évben érkező 300-as utódja pedig az áramforráson túl egy érintésérzékeny kijelzőt is tartalmazott. A fényképezőt ebből a tokból kihúzva, majd a noteszgépbe csúsztatva lehetett a fotókat a gép merevlemezére menteni.

Nikon CoolPix 100
Nikon CoolPix 100

Egy termék több gyártónak

Az AGFA több tagot számláló ePhoto sorozatához 1997-ben csatlakozott az igen komoly, F/2.8 fényerejű, háromszoros közelítésre is alkalmas optikával szerelt ePhoto 1280, mely az 1,3 megapixeles felbontást és a Smart Media kártyatámogatást hatszáz dollárért kínálta. A fényképező -- éppúgy, mint a későbbi Nikon CoolPix 900-as sorozat -- a képen látható módon kettétekerhető volt, így a testes optika viszonylag kis helyet foglalt az üzemen kívüli állapotban. Ebben az évben a HP is belépett a gyártók közé, első VGA-felbontású gépei a Konica gyártó átcímkézett változatai voltak (HP PhotoSmart C-5340A = Konica Q-EZ).

Agfa ePhoto 1280
Agfa ePhoto 1280

A Konica 1997-ben meghatározó szereplő volt, a HP mellett a Panasonic is átvette modelljeit, ilyen volt a VGA felbontású, PCMCIA flash kártyát fogadó Q-Mini, melynek Panasonic megfelelője a CardShot NV-DCF1 volt. A Panasonic emellett szép számmal jelentett be fényképezőgépeket, stílusuk mellett az akkor újdonságnak számító modellekben látható gegek is figyelemfelkeltőek voltak. A lehető legkisebb méret elérésének érdekében az NV-DCF2-nél a vaku különálló, a géphez csatolható egység volt.

Panasonic DCF-2
Panasonic DCF-2

CCD és CMOS

A CCD-képérzékelők 1997-ig egyeduralkodók voltak, digitális fényképező ezidáig csak ilyen szenzorral készült. A Sound Vision SVmini volt az első fényképező, mely CMOS változatot tartalmazott (a CMOS képérzékelők a közelmúltig többnyire az igen olcsó fényképezőkben, mobiltelefonokban, valamint a Canon tükörreflexes gépeiben teljesítettek szolgálatot). A négyszáz dolláros SVmini 1000x800 képpont rögzítésére volt képes, a képeket a gép elektronikája nagyította 2000x1600-as kimeneti felbontásra. Ez év őszén az Intel és a Samsung is bemutatta CMOS képérzékelővel szerelt testvérmodelljeit (PC Camera és DigiMax 30/50), melyek felbontása 768x576 képpont volt.

A Toshiba is CMOS-szenzort alkalmazott, mely VGA-felbontással szolgálta a PDR-2 fényképezőt, ami igen ötletes módon járt a noteszgép-tulajdonosok kedvében. A 106x55x20 milliméteres, 150 grammos kompakt hátoldala kihajtható volt, ezzel a noteszek PCMCIA kártyahelyébe lehetett illeszteni a gépet. Az asztali számítógépet használók számára haszontalan lehetőséget a Smart Media kártyákat olvasni képes kártyaolvasók kerülhették meg, a PDR-2 ezekre mentette a képeket, mellé ebből két darab kétmegabájtos példányt csomagolt a gyártó.

Toshiba PDR-2
Toshiba PDR-2

A Ricoh RDC-300 fényképezője szokatlan kialakításban, laptophoz hasonló módon felnyitható kijelzővel törte meg az általános fényképezőformát, e megoldás a gyártó több modelljében is visszaköszönt, még évek múltán is. A VGA felbontású, autofókuszos lencsével szerelt RDC-300-at a Philips is kínálta, ESP2 modellnéven négyszáz dollárért (a cikkíró első digitális fényképezőgépe volt 1998-ban).

Philips ESP2
Philips ESP2

Sorozatunk következő részére maradt az az időszak amely a VGA-felbontást egy megapixelesre cserélte, egyelőre a korábbi VGA fényképezők árszintjén. Mindeközben az alacsony felbontású változatok egyre gyakrabban landoltak a karácsonyfák alatt, igaz, nem a tízévesek ajándékaként. Sorozatunk hamarosan folytatódik.

FPS játékok hackelésétől a hálózati szemfényvesztésen át a COM-Object Hijackingig: Veres-Szentkirályi András (Silent Signal), Balázs Zoli (MRG Effitas), Marosi-Bauer Attila (Hacktivity) és sokan mások. A standupot Felméri tolja.