Szerző: Koi Tamás

2008. december 01. 11:33:01

Kipróbáltuk: Fujitsu Siemens AMILO GraphicBooster, a dokkolható videokártya

Lapunk hasábjain az utóbbi években viszonylag ritkán írtunk kifejezetten játékokra optimalizált hardverekről, miközben a játékfelhasználásra szánt PC-k a konzolok és a noteszgépek előretörésének köszönhetően folyamatosan teret vesztettek. Ám egy komoly üzletembernek is kedve szottyanhat olykor egy kis játékra, ráadásul máig vannak olyan játékműfajok, melyek továbbra is kizárólag a PC-s közönség számára érhetők el.

[HWSW] Lapunk hasábjain az utóbbi években viszonylag ritkán írtunk kifejezetten játékokra optimalizált hardverekről, miközben a játékfelhasználásra szánt PC-k a konzolok és a noteszgépek előretörésének köszönhetően folyamatosan teret vesztettek. Ám egy komoly üzletembernek is kedve szottyanhat olykor egy kis játékra, ráadásul máig vannak olyan játékműfajok, melyek továbbra is kizárólag a PC-s közönség számára érhetők el.

Ahogy napjainkban egyre többen cserélik le asztali számítógépeiket noteszgépekre, ez a dilemma egyre élénkebben kerül elő újra és újra a vásárlás során. Biztosan kijelenthető, hogy egy hordozható számítógép fizikai felépítéséből adódóan sokkal kevésbé alkalmas a játékprogramok futtatásához elengedhetetlenül szükséges nagy teljesítményű komponensek befogadására, működtetésére, mint egy asztali számítógép.

A hiányzó láncszem

A processzorok sebességével általában kevésbé akad probléma ilyen esetben, hiszen a modern Core 2 Duo mobil CPU-k, vagy az AMD Turion X2-i komoly számítási teljesítményre képesek, a grafikus feldolgozóegység -- mely ma egy komoly, háromdimenziós számításokra kihegyezett PC legösszetettebb, legnagyobb teljesítményű komponense -- azonban tetemes fogyasztása és hőleadása miatt többnyire kompromisszumra készteti a mérnököket.

A Fujitsu Siemensnél tehát rájöttek arra, hogy a notebook tulajdonosa nem feltétlenül óhajt menet közben, egy olyan kijelzőn és beviteli felületen FPS-meccseket vívni, melyeket nem erre a célra rendszeresítettek, tehát nem kell mindenáron bivalyerős 3D-gyorsítót építeni a gépbe. Így született meg az AMILO GraphicBooster, mely jelenleg egyetlen notebook-típussal, az AMD-alapú AMILO SA 3650-nel kompatibilis.

A hatalmas méretű, legalább négykilós, 17 hüvelykes kijelzővel ellátott, noteszgépeknek csúfolt monstrumokhoz képest sokkal ésszerűbb választásnak tűnik a Fujistu Siemens megoldása, mely természetesen továbbra is kompromisszumokra késztet, ugyanakkor pár lépéssel közelebb áll a tökéletességhez. Az ötlet persze nem teljesen új, pusztán a koncepció alapján: a grafikus processzort egy külső házba kell pakolni, a notebook így könnyebb és vékonyabb lehet az alap integrált grafikával, de ha kell, otthon várja a gépet a Need for Speed Undercover, vagy a Crysis, nagy kijelzővel, klaviatúrával, egérrel. A kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.

Van benne erő

Az AMILO GraphicBooster nem más, mint egy külső házba pakolt, nagy teljesítményű videokártya, dedikált hűtéssel, tápegységgel és saját kimenetekkel. A nagyjából tenyérnyi méretű, dizájnos házba az AMD ma kapható legnagyobb teljesítményű mobil grafikus chipjét építette a Fujitsu Siemens: a fekete-fehér burkolat alatt egy Mobility Radeon HD 3870 lapka lapul 512 MB GDDR3 memória társaságában.

Az M88 kódnevű, 55 nanométeres gyártástechnológiával készült chip felépítését tekintve teljesen megegyezik az asztali leszármazottal (a közel hétszázmillió tranzisztorból felépülő, DirectX 10.1-kompatibilis chip 320 egységesített shadert és 160 pixel futószalagot tartalmaz), egyedül az órajelek alacsonyabbak: a mag "csupán" 650 MHz-en ketyeg, a memória IC-k pedig 1 GHz-en dolgoznak. A GraphicBooster egy speciális kábelen keresztül, PCI Express x8 összeköttetéssel kommunikál a számítógéppel -- ez ugyan lassabb mint a beépített megoldások PCI Express x16 linkje, a gyakorlatban nem fogja vissza a teljesítményt.

A GraphicBoosternek természetesen saját tápegységre van szüksége a működéshez, a Fujitsu Siemens egy 90 wattos, a noteszgépek töltőjével egyező kinézetű és felépítésű példányt csomagol a külső doboz mellé. Az adatlap szerint a grafikus adapter minimum 18, maximum 56 wattot fogyaszt (képzeljük el, ha ezt a notebook tápjáról, vagy akkumulátoráról kéne pluszban felvenni, nem beszélve a tetemes hőleadásról!). A dobozra két digitális kimenet is került, egy HDMI- és egy DVI-aljzat található az egyik oldalon, de van két USB-kapu is, ide leginkább billentyűzetet és egeret érdemes csatlakoztatni.

A Fujitsu Siemens AMILO SA 3650 a GraphicBooster hű társa, jelenleg ez az egyetlen olyan noteszgép, melynek az oldalán megtalálható az a speciális csatlakozó, mely összeköttetést teremt a külső videokártya és az alapgép közt. Ez a notebook már a német-japán gyártó új dizájnkoncepciója szerint készült, mely kontrasztos, fekete-fehér színvilágot és határozott, szögletes vonalvezetést hozott. Kétségtelenül érdekesebb, mint az unalmas szürke masinák, bár azt azért nem mondanánk rá, hogy az ipari formatervezés csúcsát jelenti.

Az AMILO SA 3650 13,3 hüvelykes, WXGA (1280x800 pixeles) felbontású TFT-vel szerelt noteszgép, ez pedig meghatározza a számítógép méreteit és tömegét is. Az akkumulátorral együtt nagyjából 2,4 kilogrammot nyomó notebook ugyan valamivel nehezebb a kategória átlagánál, de még mindig könnyebb és kisebb, mint a legtöbb 15,4-es gép, azaz hosszútávon biztosan kevesebb terhet fog jelenteni a hordozása.

Bár első ránézésre masszívnak és erősnek látszik (a legvékonyabb pontján is 3,6 centiméter a vastagsága), sajnos a konstrukció több helyen is kifejezetten gyengének mutatkozik, így például a bekapcsológombnál és a tapipad gombjainál az egész kasztni hajlamos benyomódni kicsit nagyobb erőkifejtésre. Az anyag biztosan nem fog eltörni, ettől függetlenül nem túl bizalomgerjesztő jelenség. A portokat tekintve az AMILO SA 3650 ma már átlagos felhozatalt nyújt; a gép oldalaira három USB-kapu (ebből egy kombinált E-SATA és USB), egy FireWire-csatoló, egy DVI-kiement és egy LAN-csatlakozó került. Az optikai meghajtó slot-in rendszerű, azaz tálca nélküli mechanikát alkalmaz.

A gép lelkét az AMD jelenlegi leggyorsabb mobil processzora, a 2,4 GHz-es, 2 megabájt másodszintű gyorsítótárral ellátott Turion X2 ZM-86 adja, melynek teljesítménye noteszgép-viszonylatban átlag feletti, az asztali gépek mezőnyében azonban legfeljebb átlagos lehet. A lapka cserébe beéri 35 wattnyi teljesíményfelvétellel, ami persze így is komoly fogyasztást és hőleadást jelent a gép hűtése ezért jól hallhatóan dolgozik terhelésnél, a burkolat pedig hajlamos átforrósodni, különösen a tenyértámasz környékén.

A processzort összesen 4 gigabájtnyi DDR2-800-as memória szolgálja ki, melyből a 32 bites Windows Vista Ultimate mindössze 2,2 gigabájtot lát abban az esetben, ha a GraphicBooster is csatlakozik a géphez. Az alaplapi lapkakészlet az AMD RS780M-SB700 párosból áll, melyből előbbi tartalmaz egy integrált megoldásokhoz képest meglehetősen erősnek számító grafikus magot is (Radeon HD 3200).

A GraphicBooster és az integrált grafikus mag összesen négy kijelzőt tud meghajtani (beleértve a notebook TFT-jét), csatlakoztatáskor a Windows Vista kezelőpaneljében eldönthető, hogy melyiket szeretné a felhasználó alapértelmezettként kezelni -- az így létrehozott profilok a játékprogramok futtatását is egyszerűbbé teszik. A szettet három játékkal próbáltuk ki, és bár végeztünk képfrissítési méréseket, elsősorban arra figyeltünk, hogy az adott játék az adott felbontásban megfelelő élményt, azaz folyamatos képfrissítést ad-e.

Az Unreal Tournament III viszonylag régebbi játék lévén a kijelző natív felbontásában még az integrált grafikus gyorsítóval is szépen futott, a GraphicBoosterrel pedig még 1680x1050 pixeles felbontásban, szűrőkkel sem volt gond. A szintén nem mai gyerek Gears of War már natív felbontásban, részletes grafikai beállításokkal és szűrők nélkül is megizzasztotta az IGP-t, a külső vezérlővel azonban soha nem ment a másodpercenkénti képkockaszám 27 alá, akárcsak a Tomb Raider Underworld demója esetében -- a szűk keresztmetszetet mindkét játéknál, több beállítás esetén is a processzor jelentette.

Van benne ráció

Az AMILO SA 3650 és a GraphicBooster tapasztalataink szerint ötletes kompromisszumos megoldás, jó példa arra, hogy -- kis trükkel -- a játékra használt noteszgép is lehet mobilis, könnyű és viszonylag kicsi. A megvalósításhoz alapvetően a notebookokhoz elterjedt dokkolók adták az ötletet, de volt már hasonló -- meglehetősen visszafogott fogadtatásban részesült -- megoldás a piacon (ASUS XG Station).

A Fujitsu Siemens szerint a rendszer legnagyobb előnye, hogy ha a GraphicBooster ereje idővel kevésnek bizonyulna, elég csak a külső dobozt cserélni, a notebookot nem kell bővíteni -- szerintünk itt azért tátong némi rés a pajzson, az újabb játékok ugyanis többnyire nem csak az erősebb grafikus processzort, hanem a gyorsabb központi feldolgozóegységet is megkövetelik, a CPU-t márpedig az AMILO SA 3650-ben sem lehet kicserélni. Talán még elegánsabb -- és olcsóbb -- megoldás lenne, ha a GraphicBooster csak egy külső doboz lenne, amelybe a vásárló maga illeszthetne tetszőleges, asztali gépekbe passzoló, PCI Express felületű videokártyát a fix MXM-modul helyett.

A hazai piacra egy a tesztgépnél valamivel szerényebb kiépítésű; 2,1 GHz-es Turion X2 ZM-80-as processzoros, 2 gigabájt memóriával és 250 gigabájtos merevlemezzel szerelt (a tesztgépben egy 320 GB-os HDD dolgozott) típus kerül az AMILO SA 3650-ből. A gép várhatóan januárban kerülhet a boltokba, 280 ezer forintos bruttó fogyasztói áron (ez az összeg tartalmazza a GraphicBoostert is).

A Fujitsu Siemens AMILO GraphicBoostert és az AMILO SA 3650-es noteszgépet a gyártó hazai képviseletétől kaptuk kölcsön

Véleménye van?

Az október 25-26-án rendezett eseményen közel ötven nemzetközi előadó is színpadra áll, 16 országból - a leggyorsabb jegyvásárlók pedig ESP32-alapú hacking badge-et is kapnak!

a címlapról