Ötven éve állt üzembe az első távközlési műhold

Jubileumot ünnepel a műholdas távközlés: a sikeres fellövést követően ötven évvel ezelőtt ezen a napon kezdte meg működését a világ első távközlési műholdja, a NASA és a Bell Labs közös fejlesztéseként létrejött Telstar. Az 1955-ben életre hívott projektnek a tervezőasztaltól a kilövésig nagyjából hét évre volt szüksége, a mai műholdaknál jóval kisebb, mindössze 76 centiméter átmérőjű, 72 egyenlő oldalból álló gömbszerű egységet egy Delta hordozórakéta repítette magasba 1962. július 10-én.

A Telstar üzemeltetése a mai műholdakhoz képest jelentős mértékben különbözött, az egység ugyanis nem a földfelszíntől nagyjából 36 ezer kilométerre lévő geostacionárius pályán helyezkedett el, hanem jóval alacsonyabb magasságban, orbitális pályán, vagyis a műhold folyamatos mozgásban volt, amit mind az adó- mind a vevőberendezéseknek követniük kellett. A műhold nagyjából 2 óra 40 perc alatt kerülte meg a Földet, a földi állomások számára ebből minden alkalommal egy körülbelül húszperces időablak állt rendelkezésre az adás továbbítására és vételére.

A rendszer fő feladóállomását a Maine állambeli Andoverben állították fel, a további nagyobb állomások az Egyesült Királyságban és Franciaországban üzemeltek. A Telstar kapacitása és a technológia mindössze egy tévécsatorna hang- és képjelének továbbítására volt elegendő, technikai problémák miatt eleinte azt is csak a francia földi állomáson lehetett fogni. Az egyik első adás, amit Európába továbbítottak a tengerentúlról Kennedy elnök egy sajtótájékoztatója volt, míg az amerikaiak Yves Montandot láthatták és hallhatták, valamint a Buckingham-palota őrségváltását nézhették meg.

A rendszer korlátozott képességei mellett a mai műholdakhoz viszonyítva jelentősen korlátozott életciklussal is rendelkezett. A fejlesztők által több előre nem várt tényező, így elsősorban a gammasugárzás hamar helyrehozhatatlan károkat okozott a berendezésben, mely először 1962 novemberében hibásodott meg komolyan. Ekkor a műhold irányítására használt vezérlőjel elnémult, és bár januárra újra sikerült életet lehelni a technikába, alig pár héttel később a vezérlőelektronika egy hibásan értelmezett parancs hatására áramtalanította a műhold megfelelő működéséhez elengedhetetlen rendszerek túlnyomó részét.

A Telstar-kísérlet tapasztalatai dacára annak rövid életpályájára nagyban hozzájárultak a műholdas távközlés fejlődéséhez, így ma már megközelítőleg 300 távközlési műhold üzemel, melyek több ezer tévécsatorna továbbítása mellett internetes adatforgalmazásra és telefonhívások lebonyolítására is használhatók.