Kipróbáltuk: BlackBerry PlayBook újratöltve

Az a különös helyzet állt elő a PlayBookkal kapcsolatban, hogy bár valójában egy régi, csaknem egyéves termékről beszélünk az esetében, valójában mégis egy vadonatúj eszközt dobott virtuálisan piacra újra a RIM a hét közepén. Megérkezett ugyanis a készülék régóta várt, 2.0-s verziószámot viselő rendszerfrissítése, mely számos olyan hiányosságot bepótolt, amit joggal dörgölt a szakma a gyártó orra alá.

Félkész üzenet

A RIM a monolitikus mikrokernelre épülő QNX operációs rendszer 2010-es felvásárlása után kezdett dolgozni a PlayBook operációs rendszerén, ám az eszköz tavaly áprilisi bemutatójáig rendelkezésre álló szűkös fejlesztési időkeret megbosszulta magát. A tablet natív e-mail kliens, szervező és névjegyzék-alkalmazás nélkül került a boltokba, és a helyzeten az sem segített sokat, hogy a BlackBerry-tulajdonosok egy egyébként egyedülálló megoldással tudták böngészni a telefonjukra érkező leveleiket, vagy naptárbejegyzéseiket a PlayBookon.

A hiányosságok miatt a tablet fogadtatása korántsem volt olyan rózsás, amennyire a RIM szerette volna, ráadásul a funkciók beígért pótlása sem jött a megfelelő ütemben. A PlayBook OS 2.0, mely többek közt tartalmazza a már említett natív klienseket, csak február második felében, hosszas tesztelés után látott napvilágot - ráadásul a szoftver nyilvános bétatesztjében az ominózus alkalmazások benne sem voltak, ami nem túl jó előjel.

Ettől függetlenül áll az a megállapítás, hogy a PlayBook OS 2.0 egy szinte teljesen új eszközt varázsol a RIM tabletjéből - ehhez hasonló jelentőségű frissítést más gyártónál eddig nem láttunk, persze ehhez a fent említett hiányosságok is kellettek. Az új operációs rendszert a megjelenésekor telepítettük a szerkesztőségben lévő tabletre, ez egyébként egy közel 400 megabájtos csomag letöltését jelentette, amiből jól látszik, hogy a fejlesztők gyakorlatilag az utolsó bitig újraírták az operációs rendszert.

^{Forrás: CrackBerry}

Az új OS installálása után azonnal szembeötlő a menürendszer megváltozása: eltűntek a korábbi kategórianézetek, az ikonpanelek lapozgatása azonban megmaradt. A panel zárt állapotában egyszerre legfeljebb hat ikont láthatunk az alsó sávban (dokk nézet), emellett újdonság, hogy a programokat immár mappákba is rendezhetik a felhasználók. Az első PlayBook OS-verzió óta meglévő felső állapotsáv mindeközben szinte változatlanul megmaradt, akárcsak a beállítások menü, mely értelemszerűen kiegészült néhány újabb menüponttal.

A frissített operációs rendszerrel érkező e-mail kliens talán az OS 2.0 legnagyobb attrakciója, még akkor is, ha valójában köze sincs ahhoz a BlackBerry-háttérinfrastruktúrához, mely az okostelefonok levelezőrendszerét üzemelteti. A PlayBook natív kliense éppúgy ActiveSync-szinkronizációt használ, mint bármelyik más tablet, és gyakorlatilag bármilyen (ActiveSyncet támogató) postafiók beintegrálható alá, push-támogatással, illetve adott esetben a fiókhoz tartozó névjegyzék szinkronizációjával is.

Minden mindennel összefügg

Az e-mail kliens nem ettől érdekes elsősorban, hanem a BlackBerryknél már ismert magas fokú szolgáltatásintegráció miatt: a kliens valójában egy összetett üzenetkezelő rendszer, melybe az e-mail postafiókok mellett a különböző közösségi média (Facebook, Twitter, LinkedIn) fiókjainkat is integrálhatjuk. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az ezeken a rendszereken keresztül bonyolított privát üzeneteink éppúgy megjelennek a kliensben, mint az e-mailek, másrészt a névjegyzékeket és a naptárakat automatikusan szinkronizálja a rendszer a háttérben, így végeredményben - természetesen csak akkor, ha így akarjuk - a teljes virtuális üzenőfalunkat a PlayBookra költöztethetjük.

Bár a kliens jól rendszerezi az üzeneteket, valójában ez az integrációs törekvés azért okozhat némi kavarodást, leginkább a névjegyzékben, ahol a PlayBook vagy tudja párosítani az ismerősünk Facebook-profilját a névjegyzékünkben tárolt névvel, vagy nem. Itt elég, ha eltérőek a nevek, vagy az e-mail címek nem stimmelnek, máris duplán, akár triplán is szerepelhet ugyanaz az ismerős a listán, még szerencse, hogy van lehetőség a kézi rendezgetésre. Ez a jelenség persze önmagában nem a PlayBook hibája, más rendszereknél is előfordul.

Az új operációs rendszer egyik lényeges változása teljesen megbújik a felszín alatt, legalábbis ahhoz képest, hogy mekkora jelentősége van, illetve mekkora jelentőséget tulajdonított neki a RIM az új PlayBook OS kommunikációja során. A PlayBook a rendszerfrissítés után képes androidos alkalmazások futtatására, de aki azt gondolja, hogy az Android Marketről mostantól bármit letölthet a PlayBookjára, az téved.

Az androidos alkalmazások natív módban nem futtathatók a PlayBookon, ehhez az appot először át kell konvertálnia a fejlesztőnek - ehhez a RIM minden segítséget megad, ráadásul maga a konverziós folyamat alig pár percet vesz csupán igénybe. Ezt követően a fejlesztőnek fel kell töltenie az alkalmazást a BlackBerry App Worldbe, ahonnan a felhasználó úgy érheti el az appot, mint az összes többi, eredetileg is PlayBookra fejlesztett tartalmat.

Az androidos alkalmazások futtatásához ettől függetlenül szükség van egy speciális futtatókörnyezetre, mely inkább a megfelelő programvezérlésért felel, tekintve, hogy míg az Android operációs rendszereknél jellemzően ikonvezéreltek a főbb műveletek (kilépés, menü behívása, háttérbe küldés), addig a PlayBooknál mindezt egyedi módon, gesztusokkal végezheti a felhasználó. Az Android App Player teljesen megbújik a háttérben, és csak akkor indul el, ha a felhasználó androidos appot futtat.

Hídépítők

Bár most már kevesebb relevanciája van, a PlayBook OS 2.0-val megújult a BlackBerry Bridge alkalmazás is, mely a nevére utalva a PlayBook és a BlackBerry okostelefonok közt képez egyfajta hidat. Ez a kissé oldschool bridge kliensek mellett olyan új funkciókkal bővült, mint a távvezérlés (egy érintőkijelzős BlackBerry használható tapipadként, illetve a billentyűzetével gépelhetünk is a PlayBookon), vagy a linkek, e-mailek és képek távoli megnyitása, átküldése. Mindezt továbbra is Bluetooth technológiával valósítja meg a rendszer, vagyis a két eszköz legfeljebb 10-15 méteres távolságra lehet egymástól.

Szoftvertesztelés: ütött az óra A tesztelői szakmát rengeteg friss hatás éri, kifejezetten nehezített pálya ez mostanság.

Az új alkalmazások kapcsán érdemes még kiemelni a Print to Go funkciót, mellyel bármilyen PC-ről bármilyen dokumentum átküldhető a tabletre, egy nyomtatóillesztő közbeiktatásával. Ilyenkor az adott dokumentumot valójában ki kell nyomtatni, mely a hozzárendelt PlayBookon PDF formátumban jelenik meg. Alkalmasint hasznos funkció lehet, bár bizonyos esetekben helyettesíthető e-mail küldéssel is.

Az új PlayBook OS képességeiből szemezgetve jól látszik, hogy a RIM nagyjából mostanára készült el egy versenyképes tablet-szoftverkörnyezettel, mely azért még távolról sem tökéletes, folyamatosan csiszolódik. Így például a levelezőkliens IMAP-támogatása finoman szólva is hagy maga után némi kívánnivalót (például teljesen hiányzik a mappaszinkronizáció), az új natív appok pedig olykor-olykor megmakacsolják magukat, ami mindenképpen annak a jele, vagy eredménye, hogy a RIM ezeket nem teszteltette előzetesen a nagyközönséggel.

Még mindig csak pilot

A PlayBookra az új operációs rendszerrel együtt is összességében továbbra is egyfajta tesztkörnyezetként lehet tekinteni - fontos szempont, hogy ugyanezzel az alappal jelenik meg várhatóan az év végén a BlackBerry 10 OS, mely az új generációs BlackBerry okostelefonok operációs rendszere lesz. Addigra talán hardveresen is megújulhat a PlayBook, a legutóbbi pletykák szerint gyakorlatilag kész a 3G-s modemmel ellátott változat, amit végre talán a mobilszolgáltatók is felkarolhatnak majd.

Ezzel együtt továbbra is kérdés marad, hogy a PlayBook brandnek általánosságban mennyire tett jót a korai, félkész operációs rendszerrel véghezvitt rajt, valamint az alapvetően elhibázott marketingstratégia. A RIM-nek az új típusok piacra dobása során jobban át kell gondolnia, pontosan kinek is akarja eladni a tabletjét, mely az új operációs rendszerrel sokkal vonzóbb ajánlat lehet, mint eredetileg volt.