Versenyellenesnek találták a T-Mobile és az AT&T fúzióját

Versenyellenesnek találja és bíróságon támadja meg az amerikai igazságügyi minisztérium az AT&T és az amerikai T-Mobile összeolvadását.  A 39 milliárd dolláros üzlet ezzel jó eséllyel meghiúsul, a mobilszolgáltatók azonban egyelőre nem adják fel - ugyan a kormányzati elutasítás után a felek legtöbbször visszavonulnak a felvásárlástól, ezúttal a két szolgáltató ragaszkodik korábbi álláspontjához, állítják, az ügylet munkahelyeket teremt, hasznos a felhasználóknak és a piacnak egyaránt.

Nem ment át

Az AT&T és a Deutsche Telekom márciusban jelentette be, hogy az amerikai szolgáltató 39 milliárd dollárért felvásárolja az amerikai T-Mobile-t. A tranzakció nyomán a legnagyobb amerikai mobilszolgáltató jött volna létre, mintegy 130 millió előfizetővel. A német telekommunikációs cég már hosszabb ideje fontolgatta kivonulását az amerikai piacról, a szakértők szerint az összes többi szolgáltatóval tárgyalt a T-Mobile USA eladásáról, azonban csak az AT&T mutatott érdeklődést. Ez annak tudható be, hogy a T-Mobile hálózata GSM-rendszerű, az egyetlen hasonló rendszer a tengerentúlon az AT&T-é, a másik két országos szolgáltató, a Verizon és a Sprint Nextel  CDMA-rendszert használ. Az ügylet nyomán a németek 8 százalékos részesedést kaptak volna az új piacvezető vállalatban, mellé pedig 25 milliárd dollár készpénzt, amelyet Európában fektethetett volna be a Deutsche Telekom.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

A tranzakciót a kezdetektől fogva hevesen ellenezte a Sprint Nextel, a negyedik legnagyobb amerikai szolgáltató. A harmadik és második cég összeolvadásával ugyanis a mozgástere jelentősen beszűkült volna, ami rövid úton piaci pozícióinak elvesztéséhez vezetett volna. A Sprint Nextel jóslatai szerint a piac valószínűleg gyorsan két szereplősre, a nagyra nőtt AT&T-re és a jelenleg első helyezett Verizonra korlátozódott volna.

Ezzel szemben az AT&T, illetve a Deutsche Telekom az ügylet pozitívumai mellett érvelt. Az amerikai szolgáltató komoly kötelezettségeket vállalt az Egyesült Államok gyéren lakott területeinek hálózati lefedésére, illetve ígéretet tett például külföldre kiszervezett ügyfélszolgálatának hazavitelére is, amely 8000 új amerikai munkahelyet teremtett volna. A tranzakció ellenzői ugyanakkor siettek elmondani, hogy ezeket a lépéseket az AT&T a T-Mobile megvásárlása nélkül is megteheti.

A T-Mobile "elvesztése" érzékenyen érintené az amerikai mobilszolgáltatók egyensúlyát. Míg a Verizon és az AT&T a hatalmas ügyfélbázisára alapozva óvatos üzletpolitikát folytat, a két kisebb, a T-Mobile és a Sprint Nextel agresszív, szokatlan árazásával, merész döntéseivel sokszor vállalja magukra az úttörő szerepét. A T-Mobile ennek megfelelően elsőként jelent meg a piacon androidos telefonokokkal - amelyeket végül a Verizon vitt sikerre. A Sprint hasonló módon a Palm webOS-t karolta fel, ez a merész döntés azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A díjcsomagok kialakításánál a két kisebb szolgáltató szokásosan agresszívabb árazást használ, a T-Mobile például rendszeresen olcsóbb mint a nagyok, a Sprint pedig elsőként kínált a piacon korlátozásmentes internetes díjcsomagokat.

Küzdenek érte

Mind az AT&T, mind a Deutsche Telekom nyilatkozott a bejelentés után, és egybehangzóan a pereskedés mellett törtek lándzsát. Az AT&T szerint a vállalat megdöbbenéssel és értetlenséggel vette tudomásul az Igazságügyi Minisztérium döntését, hiszen az ügyben már többször találkoztak a minisztérium képviselőivel, akik egy szóval sem említették, hogy pert fontolgatnak. Az amerikai szolgáltató kérte egy gyorsított ütemű meghallgatás megtartását, amelyben az ügyben eljáró bíró elé tárhatja védekezését. Az eljárás során a minisztériumnak kell bizonyítania az összeolvadás lehetséges versenyellenes következményeit, a mobilszolgáltatókra bizonyítási kötelesség nem hárul.

Az AT&T makacskodása érthető, az amerikaiak több mint 3 milliárd dollár készpénzt és bizonyos frekvenciatartományokat ígértek fájdalomdíjként a T-Mobile-nak arra az esetre, ha a versenyügyi hatóságok nem engedélyezik az egyesülést. Az AT&T-nek tehát jó oka van arra, hogy a bíróság előtt keresse az igazát. A Deutsche Telekom szintén érdekelt az egyesülésben, a 25 milliárd dollárnyi készpénznek meg lenne a helye a fontosabb, magasabb profittal kecsegtető európai piacokon. A T-Mobile-nak ráadásul nincs is hosszútávú stratégiája az amerikai piac számára: míg a többi szolgáltató nagy erőkkel fejleszti a hálózatát LTE illetve WiMax standardok alapján, a T-Mobile csak a rövidtávú megoldásnak számító HSPA+-ra fejlesztette saját rendszerét.

Bár nem ennyire kiélezett helyzetben, de volt már rá precedens, hogy a bíróság felülbírálta az igazságügyi minisztérium versenyjogi döntését. Az Oracle-PeopleSoft ügylet például a hatóságokon nem, a bíróság előtt azonban átment. A felvásárlást akkor a mostanihoz hasonlóan peres eljárásban támadta meg a hatóság, a bíróság azonban Larry Ellison cégének adott igazat és zöld utat adott az egyesülésnek. Most jelentős különbség azonban, hogy a szolgáltatóknak a minisztériumi engedély mellett az FCC beleegyezésére is szükségük van, az amerikai telekommunikációs hatóság azonban várhatóan szintén megtagadná az engedélyt - így az első per után rögtön indulhatna a második bírósági eljárás is - ez pedig beláthatatlan távolságba tolná el a két szolgáltató összeolvadását.

Rossz emlékű monopólium

Ugyan a méretgazdaságosság sehol nem olyan triviális, mint a telekommunikációban, az Egyesült Államok már többször megégette magát a folyamatosan egyesülni vágyó szolgáltatókkal - a hetvenes években például apró darabokra vágták szét az AT&T telefonos monopóliumát. A hálózati hatást jól kihasználó szolgáltató már a múlt évszázad elején egyeduralomra tett szert az Egyesült Államokban, amivel a vállalat egyre jobban vissza is élt. A rossz emlékű AT&T Corp. korában a távolsági hívások fantasztikusan drágák voltak, néhány perces városközi beszélgetéssel könnyedén össze lehetett szedni néhány tíz dolláros számlát. Másik, a fogyasztói káros gyakorlat volt, hogy az előfizetők nem vásárolhatták meg telefonkészülékeiket, azokat a szolgáltatótól kellett bérelniük borsos, a bekerülési költséget sokszorosan meghaladó árakon.

A monopóliumot 1982-ben, hosszas bírósági harc után feldarabolták, több, egymással nem versengő, regionális független vállalatra - ez a lépés szolgált volna precedensként a Microsoft '90-es években fontolgatott feldarabolásához is. Az AT&T a mobiltelefonos piacon talált újra magára, több felvásárlást követően mára a legnagyobb szolgáltatóvá vált az amerikai piacon, ebben segítette például az iPhone esetében élvezett hosszas exkluzív szerződése. Érdemes megjegyezni, hogy a mobiltelefonos piac másik nagy versenyzője, a Verizon, szintén az AT&T feldarabolásából származik, két regionális szolgáltató összeolvadásából keletkezett, majd később belépett a mobiltelefonos piacra is.