Csalódást okoznak az új Radeonok
Piacra kerültek az AMD új felső-középkategóriás ATI Radeonjai, az 5700-as sorozat. Az új termékek kifejezetten csalódást keltőek, ugyanis teljesítményben nem jelentenek előrelépést a 4890 és 4870 termékekhez képest, márpedig áruk nagyjából ezen a szinten található. Intő jelzés a verseny eltűnéséről.
A Radeon HD 5770 és 5750 az úgynevezett Juniper chipet alkalmazza, mely az olcsóbb termelési költség érdekében kisebb szilíciumra épít, és keskenyebb memóriasínnel rendelkezik. A Juniper architekturálisan nagyon közel áll a Radeon HD 4870 és 4890 chipekhez, hiszen ugyanannyi számítási és textúrázási erőforrással rendelkezik, mint elődjei: 10 vektormotorban összesen 16 shader és 800 feldolgozóegység, melyeket 40-40 textúrázó és raszterizáló blokk egészít ki - az 5750 modellként tokozott, 850 megahertzen kegyegő Juniper chipek eggyel kevesebb vektormotort használnak. Az 5700-as sorozat lényegében az 5800-asok képességeinek felével rendelkezik.
A költséghatékonyság érdekében azonban sajnálatos módon az AMD megfelezte a memóriasín szélességét, 128 bitre, így a magasabb, 1200 megahertzes GDDR5 frekvencia mellett is drasztikusan, közel 40 százalékkal visszaesett a elérhető nyers sávszélesség a 4800-as generációhoz képest. Ez érzékenyen érinti majd a legtöbb modern játék alatt nyújtott teljesítményt, melyek rendkívül igényesek a sávszélességre nézve, főként magas felbontásokban. A 5750 chipek 1150 megahertzes memóriarendszert alkalmaznak, a memória mennyisége lehet 512 és 1024 megabájt.
Az első Radeon HD 5770 kártyák az európai piacon nagyjából 130-140 euró magasságában landoltak, míg az 5750-es modellek 110-120 euró között, 1 gigabájt memóriával. Ez utóbbi a 4870, előbbi pedig a 4890 árszintjének felel meg, némileg alatta van. Az újak előnyeként leginkább a DirectX 11-es API támogatását lehet felhozni, ilyen játék azonban egyelőre kevés található a piacon, így azonnal előnyt keveset mutatnak, 1-2 éves távon azonban már látható grafikai különbséget produkálhatnak. További előny lehet a jóval, 80-100 wattal alacsonyabb fogyasztás, bár ez valószínűleg a mai napig is kevéssé szempont a legtöbb vásárlásnál.
Bár az 5700-as sorozat jóval olcsóbb az 5800-asnál, mindez jelen pillanatban kevés az üdvösséghez, hiszen a generációváltás ellenére az elődökhöz képest nem javul az ár-teljesítmény egyik eleme sem: nem kapunk jóval alacsonyabb árat, se jóval nagyobb teljesítményt. Ez azért is kiábrándító, mert a 40 nanométeres Juniper előállítása nagyjából 40-50 százalékkal lehet olcsóbb az 55 nanométeres RV790-ennél, a mintegy 35 százalékkal kisebb, 184 négyzetmilliméteres szilícium, valamint az alacsonyabb fogyasztás és a keskenyebb memóriasínnek köszönhetően olcsóbb tokozás együttes hatására. Az AMD valószínűleg úgy találta, egyelőre a DX11 és az alacsonyabb fogyasztás is elegendőek lesznek az eladásokhoz, hiszen jobb választásnak bizonyulnak, mint a kifutóban lévő 4800 sorozat, miközben az NVIDIA sem tud semmi újdonsággal előrukkolni, sőt visszavonulót fúj innen nyereségessége védelmében. Árcsökkentésre kétségtelenül lehetősége nyílik az AMD-nek, ha szükségét érzi.
Alsókategóriás GeForce-ok
Az új Radeonok mellett a kiskereskedelmi csatornákba kerültek az NVIDIA GeForce GT 220 és G210 chipjeire épülő kártyák, melyek eddig csak számítógépgyártóknak volt hozzáférhető. A chipek DX10.1 API-val rendelkeznek, és a TSMC 40 nanométeres eljárásán készülnek. A GT 220 mindössze 48 végrehajtóegységet, míg a G210 16 egységet használ, szemben a GT 285 chip 240 magjával. A GT 220 ára 50-60 euró körül indul, míg G210 kártyát 35-40 euróért is lehet találni európai boltokban.