Egymillió gigabyte -- megállítható-e a legálisan letöltött tartalmak internetes terjedése?
Egy nemrég készült felmérés szerint júniusban nem kevesebb mint 1 petabyte-nyi adatot cseréltek ki az amerikai internetezők egymás között. Jogosan merül fel a kérdés: létezik-e olyan technológia, mellyel korlátozható, jobb esetben megakadályozható a digitalizált tartalmak illetéktelen másolása és csereberéje.
Egy nemrég készült felmérés szerint júniusban nem kevesebb mint 1 petabyte-nyi, azaz 1 millió gigabyte-nyi adatot cseréltek ki számítógépeik között az állománycserélő szolgáltatásokat használó amerikai internetezők a nagy sávszélességet biztosító internetszolgáltatójuk segítségével. A gigantikus adatmennyiség felét filmek tették ki. Jogosan merül fel tehát a kérdés: egyáltalán létezik-e olyan technológia, mellyel korlátozható, jobb esetben megakadályozható a szerzői joggal védett, digitalizált anyagok illetéktelen másolása, csereberéje.
A számítástechnika folyamatos fejlődésének és a személyi számítógépek rohamos elterjedésének egyik legjelentősebb következménye a rendelkezésre álló információ digitalizálásának megkezdése. Az információ elektronikus tárolása nem csak az adatfeldolgozást, az adattárolást és a rendszerezést tette egyszerűbbé, de lehetővé teszi az információ egyszerű másolását is. A média -- vagyis szinte valamennyi írás, hang- és filmanyag -- bizonyult a legsikeresebb információközvetítő csatornának; ennek következtében terjedésének szabályozása hatalmas piacot határoz meg.
A korábban médiakiadással, terjesztéssel és készítéssel foglalkozó piaci szereplők természetesen nem kívánnak megválni korábbi bevételi forrásaiktól, ezért annak ellenére, hogy az információ elméletben ma már mindenki számára elérhetővé tehető, a modern technológia egyszerre dolgozik az információ minél hatékonyabb és gyorsabb terjesztésének fejlesztésével, és annak szigorú korlátozásával is.
A Digital Rights Management (DRM), magyarul digitális jogosultságkezelés az informatika azon szakterülete, ami a digitálisan elérhető tartalom terjesztésének és felhasználásának szabályozásával foglalkozik. A terület fejlődése a jelentős fejlesztési munkát igénylő szoftverek illegális terjedésének megakadályozására következett be, ám ezen a területen a tudomány hatástalannak bizonyult -- hiába születnek még ma is egyre leleményesebb másolásvédelmi megoldások, kevés olyanról tudni, amit lelkes "programozók" ne győztek volna le rövidebb-hosszabb idő alatt.
Később, a médiafájlok használatának népszerűsödésével igény jelentkezett az audió, videó, szöveges és képi adatok másolásvédelmének megvalósítására is, ami a szoftverek védelméhez hasonlóan jelentős kihívást jelent napjainkban.
[oldal:Digitális jogkezelés]
Az ötlettel jelentkező informatikai és gazdasági vezetők hamar felismerték, -- és ez a felismerés napjainkban lassan bizonysággá válik -- hogy a mai számítógépek képességeinek köszönhetően gyakorlatilag lehetetlen teljesen megakadályozni az információ illegális terjesztését. Emiatt eredeti céljukkal ellentétben megelégednek azzal is, hogy a fizikai médiánál hatékonyabb, vagy azzal megegyező másolásvédelmi megoldásokat alkalmazzanak a számítógépeken, megszüntetve, nehezítve a felhasználók számára felettébb kényelmes jogosulatlan adatmásolgatás lehetőségét.A meglévő információ elektronikus tárolása és terjesztése üzleti szemszögből nézve elég csábítónak tűnik, hiszen az adatok tárolásához nincs szükség hatalmas raktárakra, minden elektronikus termékből csupán egy-két példányra van szükség az elektronikus háttértárakon, valamint terjesztésére könnyedén igénybe vehető az Internet is, aminek költségei nagyrészt nem is a vállalatot érintik, hanem a rendszerek felhasználóit, a tartalmak vásárlóit. A megunt, vagy sérült adatok könnyedén megsemmisíthetőek, így a fizikai termékekkel kapcsolatban felmerülő környezetvédelmi aggályok sem merülnek fel.
A DRM rendszerek működése négy szerepkör kölcsönös együttműködésére épít. Az első szerepkörbe tartoznak a médiát eredeti formájában előállító művészek, írók; nélkülük nem lenne alapanyag amit a DRM segítségével terjeszteni lehetne. A második szerepkör a fizikai médiapiacon is megtalálható kiadóvállalat. A kiadó szervezi meg a terjesztés koncepcióját, marketingtevékenységet végez a termékek sikere érdekében és ő határozza meg az értékesített termékek árát.
Online videotékából bolttá nőtte ki magát a CinemaNow szolgáltatás
A harmadik és negyedik szerepkör szintén megtalálható a számítógépek nélkül működő világban, ide tartoznak a terjesztők, akik a termékek végfelhasználóhoz juttatásában vesznek részt, és a kereskedők, akik a tényleges kapcsolatot tartják a vásárlókkal, például egy bolt üzemeltetése révén.
A DRM rendszerekben az egyik legfontosabb feladat a négy szerepkör összefogása, és a köztük történő kommunikáció lehető legjobb automatizálása. A legtöbb DRM megoldás megengedi, hogy egy szereplő több szerepkört egy személyben lásson el, így például gyakran egy cég felel a terjesztésért és a kereskedésért.
Azt, hogy egy médium a DRM rendszereken keresztül eljusson hozzánk, meglehetősen sok művelet előzi meg. Miután az alkotók létrehozzák legújabb művüket, és kiadót találnak, az első feladat a fizikai médium elektronikus változatának előállítása. Ez zene és film esetében egyszerűnek mondható, mivel esetükben szinte mindig azonos forrásból kell előállítani a digitális terméket, például egy Audio-CD-ről legrabbelve.
Az elektronikus könyvek, napilapok előállítása azonban különleges nehézségeket szokott okozni, hiszen a mindennapi életben terjesztett írott média a legkülönfélébb forrásokból kerülhet a nyomdákba, és a nyomdába kerülő adatok nem minden esetben alkalmasak az elektronikus változat létrehozására. A legtöbb esetben az oldalak Postscript fájlokként elérhetőek, azonban ezek hibátlan konverziója más formátumokra meglehetősen nehézkes. A legelterjedtebb elektronikus könyvformátum a PDF.
[oldal:Elmélet és gyakorlat]
A következő lépés a fájlok eljuttatása a terjesztéshez használandó szerverekre, valamint meg kell jeleníteni az új termék elérhetőségét a kereskedő kínálatában. A DRM kereskedői általában saját online áruházzal rendelkeznek, innen tudja a vásárló kiválasztani, hogy mely termékek után érdeklődik, illetve a szükséges összeg kifizetése után ugyaninnen tudja megkezdeni a letöltést is.A letöltést kétféle módon valósítják meg a mai rendszerek: az egyik a megszokott módon, központi szerverről kezdi meg a fájlok átküldését a klienshez; a másik a Napster által elterjesztett peer-to-peer (P2P) modellt követi, és lehetővé teszi, hogy azoktól a felhasználóktól is le lehessen tölteni az állományt, akik már rendelkeznek a keresett médiafájlokkal.
A DRM szereplői mindannyian érdeklődnek a terjesztés sikerességéről és a felhasználás módjáról, ezért a mai megoldások szinte kivétel nélkül támogatják részletes statisztikák készítését is.
Eddig az elektronikus médiafájlok létrehozásának és terjesztésének működését ismertettük, viszont még nem ejtettünk szót a jogvédelmi technológiákról, melyek az igazi fejtörést okozzák a DRM megoldások fejlesztőinek.
A terjesztők célja az, hogy a letöltött fájlokat a vásárló kizárólag az általuk meghatározott módon használhassa. A korlátozás kiterjedhet a médiafájlok hordozható eszközökre másolásának engedélyezésére, érvényességi idejének szabályozására -- például 24 órás korlátozással egy online videótékát is lehet üzemeltetni --, valamint audió- és videófájlok esetében a CD-re vagy DVD-re írás szabályozására, vagy könyveknél a szövegkijelölés és a nyomtatás engedélyezésére. A korlátozásokat tartalmazó, dekódolást lehetővé licenc lehet online és offline is: egy online bolt esetén az interneten keresztül is beszerezhető, de egy DVD-lemez esetén magán a lemezen is helyet foglalhat.
Ezzel szemben a legális életmódot követő felhasználó is szeretné, ha a letöltött fájlokat kedve szerint másolgathatná, archiválhatná, szállíthatná a saját számítógépei között -- vagyis még ha el is fogadja, hogy a médiafájlokat nem terjesztheti barátai körében, nem könnyen viselné, ha korlátoznák az általa megvásárolt termékek szabad felhasználásában.
A ma használt modern DRM fájlformátumok támogatják a tartalom kódolását, ami azzal jár, hogy a szükséges kulcs és tanúsítvány hiányában a média tartalma használhatatlan valamennyi lejátszó-alkalmazás számára. Éppen ezért a DRM rendszerekben a fájlok letöltését egy tanúsítvány letöltése -- vagy például DVD-lemezről történő átmásolása -- követi, ami meghatározza, hogy az adott médium milyen módon és mennyi ideig használható.
Ez az adathalmaz tartalmazza a lejátszáshoz szükséges kulcsot is; ezzel végezhető el a fájl dekódolása. A szoftverfejlesztők tisztában vannak azzal, hogy a szemfülesebb felhasználók egyszerűen átmásolnák egyik gépről a másikra a tanúsítványokat és a médiafájlokat is, ezzel kikerülve másolásvédelmüket. Éppen ezért a tanúsítványok a számítógépekre egyedi kódolással érkeznek, vagyis másik gépre másolva nem működőképesek.
Ez a kitétel természetesen az offline tanúsítványokra nem vonatkozik, azaz egy DRM technológiával védett, például WMV HD tartalmat szállító DVD-lemez nyugodtan kölcsönadható, barátunk is le fogja tudni játszani. A lemez tartalmát azonban hiába másolja le: a tanúsítvány nélkül, mely a DVD-lemezen található, nem lesz lejátszható maga a film.
[oldal:Gyenge pontok]
A megoldásnak köszönhetően az online közvetített médiafájlok esetenként szabadon másolgathatóak, elmenthetőek CD-re, vagy akár peer-to-peer módon is könnyen terjedhetnek, mivel lejátszásukhoz minden esetben szükség van egy tanúsítvány igénylésére a DRM rendszer központi szervereinek egyikéről. A tanúsítvány a tartalom eredetének meghatározására is alkalmas, így a felhasználók biztosak lehetnek abban, hogy a letöltött fájlokhoz nem nyúlt illetéktelen kéz.Például az online zeneboltból letöltött állományt nyugodtan hazavihetjük CD-n vagy egy memóriakártyán: amennyiben a bolt több számítógépen is felhasználhatóvá teszi a zenei állományt, lejátszás előtt csupán azonosítani kell magunkat a boltban megadott adatainkkal, s már érkezik is a következő online tanúsítvány, mely az adott gépre vonatkozik.
Ahhoz, hogy az engedélyezettnél több számítógépen is használhassuk a fájlt, vissza kell adni valamelyik korábban igényelt tanúsítványt. Ennek megvalósítása a legtöbb rendszerben eltérő.
Egyre több a DVD-lemezen terjesztett, DRM technológiával is védett nagy felbontású WMV HD tartalom
Gyakori, hogy a DRM megoldások naplózzák a letöltött fájlokkal kapcsolatos használati statisztikákat is és ezt internetes kapcsolat megléte esetén továbbküldik a központi szerverek felé. Ezáltal a rendszer üzemeltetői, a kiadók és az alkotók is pontos képet kaphatnak termékeik sikeréről és átlagos felhasználásukról. A naplózás elméletben azt is lehetővé teszi, hogy észlelni lehessen az esetleges feltörések és az illegális használat nyomait -- ám egy igazi "programozó" pont ezt a szolgáltatást kapcsolná ki először.
A DRM technológiáknak több gyenge pontjuk is van. Például nyilvánvaló, hogy a számítógépen megszólaló hangot meglehetősen egyszerű a komplex jogvédelmi rendszer megkerülésével kódolatlan formába menteni: elég rögzíteni egy hangrögzítő alkalmazással, vagy más, külső eszközzel – a mai eszközökkel, digitális kimenetet is biztosító kártyákkal ez lényegében minőségromlás nélkül kivitelezhető.
Ugyanígy akár asztali DVD íróval is rögzíthetőek a lejátszott filmek, és hosszadalmas print screen gombnyomásokkal a legszebb e-Book is lemásolható. Ez természetesen a fizikai médiával is megtehető, éppen ezért a DRM alkotói lassan beletörődnek abba, hogy a továbbiakban nem képesek lényegesen javítani a másolásvédelem hatékonyságán.
Csak a példa kedvéért...
Ugyanakkor, ha a DRM szolgáltatás a felhasználók számára kedvező áron és kényelmes, érdekes felületen történik, lényegesen csökkenni fog az illegális felhasználás mértéke. A DRM ilyen téren jól halad, hiszen a szolgáltatás működtetéséhez szükséges pénz töredéke a fizikai termékek szállításához és raktározásához képest, nagy részét a kiadóknak és az alkotóknak fizetendő jogdíj teszi ki.
Ezen körülmények között a felhasználóknak vélhetően már csak egy kisebb csoportja fog gondolkodni a médiafájlok illegális beszerzésén -- kitűnő példa erre az Apple iTunes amerikai -- és nem kevésbé európai -- sikere: a vállalat nemrég jelentette be, hogy eladta 100 milliomodik zeneszámát online zeneboltján keresztül. A mérföldkövet jelentő számot megvásárló vevő egy 17 hüvelykes PowerBook notebookot, egy 40 Gbyte kapacitású iPod lejátszót és egy 10 ezer dal letöltésére jogosító bónt kapott ajándékba.
[oldal:Az élő hazai példa -- origo Zeneáruház]
A külföldi példa mellett már hazait is említhetünk, hiszen május közepén megnyílt hazánk első online zeneboltja, az [origo>play] Zeneáruház. A kínálat egyelőre kicsi -- és egyáltalán nem citrom --, de a miénk, hiszen egyelőre főként hazai előadók számait és albumait tölthetjük le európai tarifáknak megfelelő, az aktuális CD-árakhoz mérten mégis kedvező áron. Fizethetünk bankkártyával és emelt díjas SMS-sel, a megvásárolt számok pedig valóban a birtokunkba kerülnek, hiszen az online rendszerből bármikor, akár későbbi időpontban és többször is letölthetőek maradnak.Az origo zeneáruháza is védett állományokat nyújt a regisztrált felhasználók számára. A Microsoft által fejlesztett Windows Media Audio formátumú, WMA kiterjesztésű, 160 kbit/s-os, kiváló minőségben terjesztett zeneszámokat a Microsoft saját DRM jogkezelő technológiája védi az illegális felhasználás ellen. A korábban ismertetett, felhasználási lehetőségeket bővítő kiterjesztések itt is rendelkezésre állnak.
A zeneáruházban megvásárolt állomány maximum négyszer írható ki Audio-CD-re -- és itt azonnal bukik is másolásvédelem, hiszen ettől kezdve szabadon másolhatóvá válik a zeneszám -- és akár két számítógépen is lejátszható az online azonosítást követően. Teljesen nyilvánvaló: a DRM-re nem mint másolásvédelemre, hanem mint legális felhasználási jogokat biztosító technológiára kell tekinteni a jövőben, melyet esetleg egyéb fizikai másolásvédelmekkel lehet majd kiegészíteni.
Korlátlan számban letölthető a megvásárolt tartalom
A Microsoft nemrég bemutatott, következő generációs DRM technológiája például képes lesz arra is, hogy megakadályozza a korábbi képen látott, hangkártyával történő audiorögzítést egy úgynevezett "biztonságos sávot" létrehozva a hangkártya kimenetéig. A technológiát számos régebbi és új audiokodek, valamint az egyes hangkártyákon alkalmazott DSP jelprocesszor is támogathatja. Biztosak lehetünk benne, hogy az ehhez hasonló kiskapukat a jövőben sorban próbálgatják majd befoltozni -- és nem kevésbé kihasználni --, viszont az is garantált, hogy önmagában a DRM technológia sosem lesz képes megakadályozni az online elérhetővé tett tartalmak illegális másolását.