Górcső #3
Még itt az elején leszögezem, hogy a Górcső nem a HWSW hivatalos állásfoglalása, hanem inkább az én egyszemélyes, teljesen szubjektív állásfoglalásom. Az esetleges ellenvéleményeket kérném a címemre eljuttatni.
Még itt az elején leszögezem, hogy a Górcső nem a HWSW hivatalos állásfoglalása, hanem inkább az én egyszemélyes, teljesen szubjektív állásfoglalásom. Az esetleges ellenvéleményeket kérném a címemre eljuttatni.
Gondolom nem csak én vettem észre, hogy az elmúlt hónapok hírei között az átlagosnál jóval többször tűnt fel a VIA neve. Az utóbbi pár hétben ez a tendencia olyannyira tovább erősödött, hogy hirtelen a VIA-ban véltem felfedezni az e heti Górcső aktuális témáját.
A cikk első, csütörtöki koncepciója még úgy nézett ki, hogy csupán a VIA-ra korlátozom a témát. Viszont miután pénteken napvilágot látott a hír, miszerint az ALI-nak sikerült elkészíteni a világ első DDR-SDRAM-ot támogató chipset-ét, hirtelen már nem csak a VIA-ról akartam írni. Mert ez a történet nem csak a VIA-ról szól. A VIA csupán a zászlóshajója ennek a mostanság zajló "chipset-iparági" jelenségnek, amelynek révén egy új "hatalom" kezd kialakulni. Az én tézisem szerint ugyanis 2-3 év múlva a jelenlegi kis chipset-gyártók jelentik a harmadik pólust a jelképes Intel-AMD pólusú mágnesen. Nos, ez lesz a mai téma, és én megpróbálom bizonyítani a tézisem.
A jelenség, amelyet az alternatív chipset-gyártók előretörése jelképez, nem egy régi dolog. Talán még a jelenség születési dátuma is megvan a híroldalak krónikáiban. Valahol ott kell keresni, ahol a "kis" VIA bevállalt egy csomó szabadalmi pert az Intel ellenében, hogy kidolgozhassa az új Apollo Pro133 nevű chipset-ét.
Történt, hogy az Intel szabványt akart erőltetni az RDRAM memóriából. Szinte már törtélem, hogy a dolog nem sikerült, és a PC133-as SDRAM vált a domináns memóriafajtává. Ennél a pontnál kezdődött az Intel számára azóta is rendkívüli buktatót jelentő i820 probléma. Az akkoriban tervezett vagy tervasztalon lévő Intel chipset-ek ugyanis szinte mind az RDRAM-ra lettek tervezve, és az utólag SDRAM támogatást is kapó, kényszerűen átalakított chipset-ek számtalalan hibát tartalmaztak.
Ekkoriban vállalta be a VIA, hogy kihasználva a tökéletes Intel chipset-ek hiányát, saját chipset tervezésébe kezd. Nem volt kockázatmentes a döntés, mert az akkor még ereje teljénben lévő Intel számtalan szabadalmi perrel kívánta a VIA kedvét venni a fejlesztésektől. Mindenesetre nem csak a VIA-n múlt, hogy a végén sikerült keresztülerőltetni az akaratát az Intel-en. A siker háron fontos tényezőn múlt. A VIA kitartásán, az Athlonok közelgő jövetelén, és az Intel bölcs meghátrálásán. Talán furcsa amit mondok, de az Intel ekkortájt kezdett erősen "Microsoft-gyanús" pozicióba kerülni. Kezdtek előjönni a tipikus monopolista tünetek, kezdve az erőfölénnyel való sorozatos visszaélésektől, az alaplapgyártókat érintő etikátlan szankciókig (pl. kisérlet az ASUS K7M project törlésére). Az Intel vezérkar helyzetlátását dicséri, hogy a fokozatosan eldurvuló helyzet végén inkább már szabad folyást engedtek a dolgoknak, és nem próbálták "erővel" visszatartani az AMD-t és a VIA-t. Persze azért az éppen gyűrűződő Microsoft pernek is megvolt a maga elrettentő hatása. Ennek az eredménye pedig, hogy jelenleg egy elég tiszta, viszont ugyanakkor "nyaktörő" tempójú piaci verseny alakulhatott ki. Kicsit túlzás, de ez a konszolidáció időszaka, és most valahogy hirtelen létjogosultságuk lett az olyan relatív kisebb cégeknek, mint a VIA, a SIS, vagy az ALI. A létjogosultság demonstrálása kedvéért elég csak megemlíteni, hogy a VIA az előző évben - köszönthetően főleg az Apollo Pro133-nak - 380 millió (!) dollár nyereséget termelt.
Gondolom nem csak én vettem észre, hogy az elmúlt hónapok hírei között az átlagosnál jóval többször tűnt fel a VIA neve. Az utóbbi pár hétben ez a tendencia olyannyira tovább erősödött, hogy hirtelen a VIA-ban véltem felfedezni az e heti Górcső aktuális témáját.
A cikk első, csütörtöki koncepciója még úgy nézett ki, hogy csupán a VIA-ra korlátozom a témát. Viszont miután pénteken napvilágot látott a hír, miszerint az ALI-nak sikerült elkészíteni a világ első DDR-SDRAM-ot támogató chipset-ét, hirtelen már nem csak a VIA-ról akartam írni. Mert ez a történet nem csak a VIA-ról szól. A VIA csupán a zászlóshajója ennek a mostanság zajló "chipset-iparági" jelenségnek, amelynek révén egy új "hatalom" kezd kialakulni. Az én tézisem szerint ugyanis 2-3 év múlva a jelenlegi kis chipset-gyártók jelentik a harmadik pólust a jelképes Intel-AMD pólusú mágnesen. Nos, ez lesz a mai téma, és én megpróbálom bizonyítani a tézisem.
A jelenség, amelyet az alternatív chipset-gyártók előretörése jelképez, nem egy régi dolog. Talán még a jelenség születési dátuma is megvan a híroldalak krónikáiban. Valahol ott kell keresni, ahol a "kis" VIA bevállalt egy csomó szabadalmi pert az Intel ellenében, hogy kidolgozhassa az új Apollo Pro133 nevű chipset-ét.
Történt, hogy az Intel szabványt akart erőltetni az RDRAM memóriából. Szinte már törtélem, hogy a dolog nem sikerült, és a PC133-as SDRAM vált a domináns memóriafajtává. Ennél a pontnál kezdődött az Intel számára azóta is rendkívüli buktatót jelentő i820 probléma. Az akkoriban tervezett vagy tervasztalon lévő Intel chipset-ek ugyanis szinte mind az RDRAM-ra lettek tervezve, és az utólag SDRAM támogatást is kapó, kényszerűen átalakított chipset-ek számtalalan hibát tartalmaztak.
Ekkoriban vállalta be a VIA, hogy kihasználva a tökéletes Intel chipset-ek hiányát, saját chipset tervezésébe kezd. Nem volt kockázatmentes a döntés, mert az akkor még ereje teljénben lévő Intel számtalan szabadalmi perrel kívánta a VIA kedvét venni a fejlesztésektől. Mindenesetre nem csak a VIA-n múlt, hogy a végén sikerült keresztülerőltetni az akaratát az Intel-en. A siker háron fontos tényezőn múlt. A VIA kitartásán, az Athlonok közelgő jövetelén, és az Intel bölcs meghátrálásán. Talán furcsa amit mondok, de az Intel ekkortájt kezdett erősen "Microsoft-gyanús" pozicióba kerülni. Kezdtek előjönni a tipikus monopolista tünetek, kezdve az erőfölénnyel való sorozatos visszaélésektől, az alaplapgyártókat érintő etikátlan szankciókig (pl. kisérlet az ASUS K7M project törlésére). Az Intel vezérkar helyzetlátását dicséri, hogy a fokozatosan eldurvuló helyzet végén inkább már szabad folyást engedtek a dolgoknak, és nem próbálták "erővel" visszatartani az AMD-t és a VIA-t. Persze azért az éppen gyűrűződő Microsoft pernek is megvolt a maga elrettentő hatása. Ennek az eredménye pedig, hogy jelenleg egy elég tiszta, viszont ugyanakkor "nyaktörő" tempójú piaci verseny alakulhatott ki. Kicsit túlzás, de ez a konszolidáció időszaka, és most valahogy hirtelen létjogosultságuk lett az olyan relatív kisebb cégeknek, mint a VIA, a SIS, vagy az ALI. A létjogosultság demonstrálása kedvéért elég csak megemlíteni, hogy a VIA az előző évben - köszönthetően főleg az Apollo Pro133-nak - 380 millió (!) dollár nyereséget termelt.
[oldal:Elszakadás]
Az elmúlt évben jelentősen megerősödött VIA persze nem elégedett meg eddigi sikereivel, mert a Cyrix felvásárlása után megszerezte az S3 grafikus részlegét is. Az "alternatív" gyártók formálódó függetlenségét pedig az jelzi, hogy például a VIA már annyira szabadon mozog a piacon, hogy szinte minden szegmensnek gyárt alaplapi chipset-eket. Először meglovagolta az i820 hibáját az Apollo Pro133-mal, majd kihasználta az Athlon őrületet és az AMD Irongate hibáit a KX133-mal, most pedig ismét az Intelre mozdul rá. Persze ez utóbbinak az okai elég összetettek. A VIA hirtelen irányváltása, az AMD-től való finom eltávolodása, és inkább a két nagy közé helyezkedése részben természetes folyamat, de ugyanakkor több okkal is megmagyarázható.- Egyrészt mert kissé megromlott a kapcsolata az AMD-vel. Az AMD-nek ugyanis a VIA Joshua processzorok bemutatása nagyon nem tetszett, mert azok nem titkoltan a hagyományosan K6-2 uralt, olcsóbb processzorok piacrára készültek, ezzel egy újabb konkurenciát hozva az AMD-nek.
- Másrészt itt volt az a VIA KX133-Thunderbird bug, amivel itt a HWSW-n is kiemelten foglalkoztunk. Erre nem akarok külön kitérni, mert az előző Górcső is ezzel foglalkozozott, viszont ezügyben érdemes elolvasni BZd írását, amelyből megtudható mi is volt a hiba oka. Nem tudom ki hogyan van vele, de nekem annyira nevetségesnek tűnik ez a bug, hogy már a szándékosság (?) is megfordult a fejemben. Abban is biztos vagyok, hogy a hiba létéről a gyártók már régóta tudtak, viszont csak mostanság szellőztették meg.
- A harmadik lehetséges ok a VIA irányváltására, hogy most inkább az Intel-es chipset-ek piacára kíván összpontosítani, mert az Intel-nek egyre nagyobb problémát okoz a megbízható alaplapi chipsetek hiánya. A VIA létjogosultságát csak fokozza ezen piacon, hogy az i820 hibája miatt 1 millió alaplapot kellett visszahívni a héten, és az i815 is csúszik. Ráadásképpen pedig itt van a Willamette kijövetelének fenyegető közelsége.
[oldal:Az első független]
Egy biztos, a VIA végleg kilépett az AMD "házi" chipset-gyártója szerepkörből, mert ezt a titulust úgy néz ki, hogy az ALI veszi át. Ezzel egy időben megfigyelhető az a tendencia is, hogy a két nagy processzorgyártónak egyre kényelmesebb "másra bízni" a chipsetek gyártását. Ezt bizonyítja az a dolog is, hogy se az Intel, se az AMD nem volt képes egy tökéletes chipset-et kihozni az elmúlt egy évben. Szintén a tendenciát bizonyítja az is, hogy az ALI előbb piacon lesz az AMD processzorok számára készült, DDR-SDRAM-ot támogató chipkészletével, mint maga az AMD. Itt mindenképpen hozzátenném, hogy ez nem azért van, mert az ALI-nál ilyen magasan szárnyal az innováció. Egy alaplapi chipset tervezésénél ugyanis a két gyártónak nagyon szoros és tökéletes együttműködést kell megvalósítani, ami az jelenti, hogy AMD és az ALI szinte folyamatosan együttdolgoznak. Tehát az, hogy az ALI elsőként jön ki új DDR-es chipset-ével, inkább az AMD-n múlik, mint az ALI-n. Mindebből még az a helytálló következtetés is levonható, miszerint az AMD-nél kicsit kegyvesztett lett a VIA, mert ez az eset jól példázza, hogy az AMD szívesebben dolgozik egy hozzá 100%-ig lojális chipset-gyártóval. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a VIA elárulta volna az AMD-t, hanem csak azt, hogy a VIA kinőtt a bedolgozó szerepkörből, és ezáltal megszületett az iparág első független gyártója.
Hamarosan pedig eljön az az idő, amikor már az Intel is komolyan veszi a VIA-t, vagy esetleg az ALI is a függetlenek útját válassza. A VIA esete példaértékű lehet a többi feltörekvő cégnek, hogyan kell egy kis cégből nagy független gyártót csinálni. Sőt azt is megkockáztatom, hogy ez a példa nem csak a szűkebb iparág számára követendő. A VIA a klasszikus mintája a jó vállalat-menedzselésnek. Lépj ki a sodródásból, ússzál a nagyok oldalvizén, kössél alkalmi házasságokat, az alkalmas időben szegülj szembe, vonj be tőkét, kezdj el felvásárolni, légy független...
Zárásként még egy apróságra felhívnám a figyelmet. Érdemes elolvasni Ytse pár nappal ezelőtti írását, amelyben beszámol a VIA chipset-terveiről. Megdöbbentő, de legalább 6-7 alaplapi lapkakészletet terveznek egy időben, és szinte minden minden létező piaci szegmenst megpróbálnak lefedni. Az új lapkák specifikációit olvasgatva egy dolgot kicsit nehezményeztem. Teljesen úgy tűnik, hogy a VIA-nak csak azért kellett az S3 grafikus részlege, hogy megfelelő hátteret biztosítson az integrált chipset-ei gyártásához. Mindenesetre azért remélem, hogy a 3D-s megoldásokat sem hanyagolják el.
A VIA-nak már csak egy dolog hiányzik a sikerhez: egy jól csengő név. Gondolom nem csak én vagyok úgy máig is, hogy fenntartással és viszolygással kezelem a VIA nevet. Le kell mosni a régi sarat... Nekem meg el kell felejtenem a gagyi szót...