Nokia E63: takarékos vagy olcsójános?

Tavaly nyáron érkezett meg az üzletekbe a Nokia új QWERTY-billentyűzetes okostelefonja, amelyet a HWSW is dicsérő szavakkal illetett, az exkluzív, fémborítású készülék külsejével és szolgáltatásaival egyaránt kivívta elismerésünket.

Pár hónappal később a Nokia bejelentette az E71 \"kistestvérét\", a takarékos E63-at, amelyet szintén volt alkalmunk kipróbálni. Az E63 az E71-hez hasonlóan QWERTY-billentyűzetes mobil, azonban számos ponton eltér attól. Annak érdekében, hogy egy olcsóbb készülékkel tudjon megjelenni a piacon a Nokia, számos helyen spórolt, van ahol okosan, néhol viszont feleslegesen.

Takarékos okostelefon

A spórolás már a doboz felnyitásakor észlelhető. Míg az E71-hez a töltőn és headseten kívül adatkábel, tok és memóriakártya is járt a szokásos használati útmutató és a szoftverek mellett, az E63-hoz csak töltőt és headsetet kapunk. Szerencsére az E71-hez járó 2 gigabájtos microSD memóriakártya a mostani árak mellett párezer forintból beszerezhető, ennél kisebb kapacitásút nem is érdemes megvenni ma már egy okostelefonhoz. Az adatkábel kifelejtése már sokkal bosszantóbb, egy gyári microUSB-kábel 4 ezer forint körül kapható, de egy utángyártottért is elkérnek 2 ezret. Adatátvitelre, szinkronizálásra persze Bluetooth is használható, ha van ilyen a PC-nkben, de szoftvert frissíteni például már nem lehet így.

Már első ránézésre is látszik, hogy az E63 nem annyira az üzletembereket, inkább a fiatalokat és a nőket célozza, ugyanis az E71 konzervatív feketéje és krómja helyett kék és vörös színekben érhető el. Nálunk a kék változat járt, erről túl sokat nem lehet elmondani, a képek alapján a vörös jobban nézhet ki. A \"kistesó\" borításának anyaga nem fém hanem műanyag, de szerencsére nem az olcsóbbik fajtából -- az E63 esetében az anyagválasztást nem érheti kritika, a telefon masszívnak érződik, nem nyiszog és nem recseg. Egyetlen probléma a hátlap reteszelésével van, a műanyag \"kilincs\" könnyen kinyílik, ahogy az E63-at előhúzzuk a zsebből vagy éppen eltesszük, ha pedig kilazul a hátlap, az akkumulátor is kieshet.

Az E63 kicsivel nagyobb és vastagabb az E71-nél, de azért vaskosnak még így se nevezhető. A telefon szerencsére ugyanazt a 320x240 pixeles kijelzőt kapta amit az E71-ben annyira szerettünk és a fényérzékeny háttérvilágítást sem spórolták ki a készülékből a Nokia mérnökei. Sajnos a képernyőt ölelő burkolat hajlamos az ujjlenyomatok, zsírpacák gyűjtésére, ez ellen legfeljebb a rendszeres törölgetés ad tüneti kezelést. A képernyő alatt az E71-ről ismerős funkcióbillentyűk, még lejjebb pedig a QWERTY-billentyűzet, ami talán még jobb is mint az E71-é, köszönhetően a rövidebb szóköznek és a két új funkciógombnak: külön gombra költözött a CHR és a CTRL, illetve a / és a @ jel, ami egyszerűbbé teszi a gépelést. Apró figyelmesség, hogy a szóközt hosszan megnyomva bekapcsol a fényképező LED-vakuja, így az E63 zseblámpaként is egyszerűen használható.

Amint a billentyűzeten adott a Nokia, azt máshol elvette: az E63 élén nincsenek ott a gyártó okostelefonjairól megszokott gombok például a hangerőállításra vagy a be- és kikapcsolásra. Az E63 bal oldalán a memóriakártya-foglalat és az adatkábel csatlakozója kapott helyet, a tetején egy 3,5 mm-es fülhallgatókimenet a headsethez, jobbra semmi, alulra pedig a hálózati töltőt tudjuk illeszteni. Az E71-en még meghagyott infraport is lemaradt az E63-ról, bár ezt aligha sajnálja valaki. A készülék hátoldalán egy 2 megapixeles, fixfókuszos kamera kapott helyet LED-vaku társaságában. Már az E71 3,2 megapixeles, autofókuszos kamerájáért sem voltunk oda, ez még gyengébb annál, de végszükség esetén azért megteszi.

Szoftverét tekintve az E63 lényegében megegyezik az E71-gyel, a Series 60 3rd Edition Feature Pack 1 felület működését és használatát ezért nem tárgyaljuk külön. A A szoftverben is tetten érhetők azonban spórolás nyomai. Szerencsére előre telepítve kapja a felhasználó többek között a QuickOffice-t, PDF-olvasót, a Google Mapset, de érthetetlen módon nincs a telefonon egyetlen játék sem, még demóverzióban sem, csak egy link a Jamba által üzemeltetett szoftverbolthoz, ahonnan ilyeneket vásárolhatunk.

A készülékből nem maradt ki a Wi-Fi és a Bluetoot, a HSDPA azonban a költségcsökkentés és a piaci szegmentálás áldozatául esett, az E63 vásárlóinak be kell érniük 3G hálózatok által biztosított 384 kbps letöltési sebességgel -- amennyiben ez nem áll rendelkezésre, EDGE és GPRS segíthet. Szerintünk ez ésszerű kompromisszum, ha valaki nem akarja a telefonját HSDPA-modemként használni, a 320x240 pixeles kijelzőn Opera Minivel 3G-n keresztül sem lassú a netezés. Egy másik E71-szolgáltatás, ami az E63-ból kimaradt, a beépített GPS, ha valakinek hiányzik, tízezer forint körüli összegért kapható külső vevővel pótolhatja.

Inkább egy E71

Önmagában vizsgálva az E63-at kedvező ítéletet kellene alkossunk, de a készülék nem vákuumba érkezett, óhatatlanul össze kell hasonlítani az E71-gyel, márpedig ez nem válik az előnyére. A két telefon közötti árkülönbség majdnem annyi, mint amennyit az E63-ra azonnal rá kell költeni ahhoz, hogy valóban használható legyen (adatkábel, memóriakártya), így az E71 a HSDPA-támogatással, beépített GPS-szel, valamint a fémborításával egyértelműen jobb vétel. Igaz, kék nincs belőle még.