Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Műholdas tévé: múlt, jelen vagy jövő?

Dojcsák Dániel, 2008. október 08. 14:26
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

A 90-es években kiemelt szerepe volt a műholdas műsorszórásnak hazánkban is, hiszen nem volt még szélessáv, nem volt digitális tévé száz csatornával és több hangsávval, de mobilinternetet, vezeték nélküli hálózatokat sem tudtunk még használni. Ezek elterjedésével egyre kevesebb szó esik a tányéros megoldásokról, ráadásul Magyarország településszerkezete és domborzati viszonyai nem olyan szélsőségesek, hogy ellehetetlenítsék a földfelszíni sugárzást vagy a kábeles átvitelt.

[HWSW] A 90-es években kiemelt szerepe volt a műholdas műsorszórásnak hazánkban is, hiszen nem volt még szélessáv, nem volt digitális tévé száz csatornával és több hangsávval, de mobilinternetet, vezeték nélküli hálózatokat sem tudtunk még használni. Ezek elterjedésével egyre kevesebb szó esik a tányéros megoldásokról, ráadásul Magyarország településszerkezete és domborzati viszonyai nem olyan szélsőségesek, hogy ellehetetlenítsék a földfelszíni sugárzást vagy a kábeles átvitelt.

Hasznos lehet-e, jobb lehet-e műholdas műsorszórás mint a többi platform? Van-e helye a XXI. századi lakossági szolgáltatások között? A tele.hu 2008 konferencián szerkesztőségünk a SES-Astra két vezetőjével, Leszek Bujak, fejlesztési vezetővel és Martin Ornass-Kubacki ügyvezetővel beszélgetett a különböző műsorszórásra alkalmas platformok lehetőségeiről, illetve arról, hogy miért nem lehetséges egy közös, átjárható nagy európai uniós médiapiac.

A műholdas tévé kiegészíti a többit

A műholdas technológiát többnyire mindenki a televíziós műsorszórással, a többszáz csatornával azonosítja, ami többnyire igaz is, hiszen a lakosság számára elérhető műholdas szolgáltatások közül ezt használják még ma is a legtöbben. Az európai Astra 16 műholdja -- a cég állítása szerint -- 109 millió háztartás számára közvetít a televízióadásokat vagy szolgáltatásokat, ami közel kétszerese az EU 2004-ben regisztrált 58 millió kábeltelevízió-előfizetőjének. Leszek Bujak szerint most mindenki a digitalizációról beszél, ami többnyire a vezetékes vagy a földfelszíni sugárzást jelenti, de számos olyan régió van, ahol ezek soha nem lesznek elérhetőek.

Franciaországban például 3,5 millió embernek semmilyen vezetékes vagy mobil szélessávhoz, illetve kábel- vagy IP-televíziós szolgáltatáshoz nincs lehetősége hozzáférni. A mediterrán régióban pedig senki nem fog egy párszáz lakosú apró szigetre drága, nagy és csúnya adótornyot építeni azért, hogy a nyaralókban legyen tévéadás. Martin Ornass-Kubacki az ilyen helyzetek miatt is látja úgy, hogy a műholdas technológia nem vetélytársa, hanem kiegészítője a vezetékesnek, illetve a DTT-nek (digitális földfelszíni televíziózás). Ahol a földrajzi korlátok miatt nem éri meg kiépíteni vezetékes hálózatot vagy a domborzati viszonyok miatt rossz minőségű/lefedettségű lenne a földfelszíni sugárzás, ott nem is marad más, mint a műholdas műsorszórás.

Ennek legnagyobb hátránya, hogy a kétirányúsítás nehezen megoldható. Az ezredforduló környékén hazánkban is sokan érdeklődtek a műholdas internetkapcsolat iránt, ami egy betárcsázós kapcsolat mellé fészkelte be magát. A letöltések a műholdon keresztül érkeztek 1-2 Mbit/s sebességgel, a modemes kapcsolatnak pedig csak a kérések küldését kellett megoldani az 56 kbit/s sávszélességen. Ez mostanra sem fejlődött sokat kivéve, hogy könnyen megoldható a visszirány is. Az Astra2Connect szolgáltatás maximum 2 Mbit/s letöltési és 128 kbit/s feltöltési sebességet kínál 80-90 eurós havidíj ellenében, ami nem lehet versenyképes egy lakossági DSL vagy kábelinternet előfizetéssel, de egy ritkán lakott szigeten, hegyi falvakban vagy a puszta közepén az elérhető legjobb megoldás.

Cél az interaktivitás

A most zajló Tele.hu konferenciának is visszatérő kérdése az interaktivitás, amiben a műholdas televíziózás hátrányból indul. Sokszor interaktívnak nevezik azt, ha egy műsornál váltani lehet a hangsávok között vagy meg lehet állítani az adást, de ez még nem teszi a nézőt résztvevővé. Hiába van a legtöbb műholdas, illetve kábeles set-top boxnak Ethernet-csatlakozója is, ha egyelőre nem lehet mire használni. Technológiai akadálya nincs annak, hogy a tévéadás kiegészüljön IP-alapú tartalommal is, webes kommunikációs vagy kereskedelmi szolgáltatásokkal, de a köztes szolgáltatók egyelőre nem nyitottak ebbe az irányba. A UPC-től is csupán csak annyit tudtunk meg, hogy tervezik ezt a lépést, de egyelőre üzleti döntés nem született még róla. A hangsúly természetesen az üzleti szón van, hiszen a szolgáltatók nehezen mennek bele bármilyen fejlesztésbe, amiből nem látnak potenciális többletbevételt.

Ennek ellenére vannak próbálkozások a párhuzamos szolgáltatások fejlesztésére, mint például a "Blucom" nevű megoldás. Ez a műholdas televíziószolgáltatás mellé a mobiltelefon képernyőjét vonja be, s az adással párhuzamosan a telefon adatkapcsolatán keresztül nyújt interaktivirást a nézőknek. A legegyszerűbb példa lehet, hogy ha egy televíziós kvízjátéknál (pl. Legyen Ön is milliomos!) kérdést tesznek fel a közönségnek, akkor a néző telefonján megjelennek a lehetséges válaszok, amik közül egy gombnyomással választhat is. Kicsit sci-fi, de kellő kreativitással ötletes funkciókkal lehetne gazdagítani a médiafogyasztást.

A műholdas technológiák másik nagy előnye, hogy nem korlátozhatják az országhatárok, hegyek vagy tengerek, a 36 ezer kilométeres magasságban, Föld körüli pályán keringő műhold egy egész kontinens besugárzására is alkalmas. Így nem lenne lehetetlen, hogy egyetlen műholdas szolgáltató akár egész Európát egy egységes közös piacként kezelve, azonos szolgáltatást nyújtson. Technológiailag mára minden akadály elhárult, hiszen a cégek képesek többszáz csatornát digitálisan továbbítani az előfizetőkhöz, mindezt több hangsávval, feliratokkal, akár HD minőségben is.

Egységes uniós piac? Halott ötlet...

Üzletileg azonban már akadnak problémák, melyeket csak nehezen lehetne áthidalni. Az egyik gond, hogy kereskedelmileg nehezen kezelhető egy több országon átívelő ügyfélkör: a cégnek valahol be kell lennie jegyezve, ami fura jogi helyzetet hozna létre a szolgáltató és a többi országban élő ügyfél között. Nehezen lehetne behajtani például a tartozást a külföldieken, de oda kellene figyelni a különböző országok eltérő kereskedelmi- és média szabályozásaira is.

A másik üzleti problémát Európában a nyelvi különbözőség okozza. Hiába lehet külön hangsávot küldeni egy videojel mellé, egy brit néző nem szívlelné, ha a nemzetközi csatornákon még 22 nyelven ki lenne írva, hogy reklám vagy ajánló. A hirdetők sem szeretnének ekkora óriási területre lőni, hanem inkább ragaszkodnak a kis országok közt felaprózott hirdetési büdzsékhez, hiszen sokkal jobban ki tudják elégíteni az eltérő kultúrák igényeit ha minden esetben lehetőségük van lokalizálni a reklámokat -- tudtuk meg Martin Ornass-Kubackitól.

A legnagyobb falat a jogi kérdések jelentik. A szerzői jogok birtokosai, főként az amerikai filmstúdiók és zenei kiadók hallani sem akarnak arról, hogy bármely televíziós csatorna fogható legyen azon az országon kívül, ahová a jogokat megvásárolták. Európában a szembetűnően sok német nyelvű adó is csupán azért tudott nemzetközi vizekre evezni, mert a német, osztrák, svájci lakosság mérete már indokolttá tette a magasabb páneurópai jogdíjak kifizetését. Amíg az Európai Unió nem számít egy országnak, addig a médiaszolgáltatások is szegmentáltak lesznek a jogosítások miatt. Jelenleg szinte lehetetlen lenne egy átfogó uniós médiaszolgáltatásba kezdeni: annyi jogszabálynak és előírásnak kellene megfelelni és annyifelé kellene fizetni, hogy nem érné meg belefogni.

Külföldre megy a tányér

A rafináltabb előfizetők persze képesek átlépni ezeket az akadályokat. Kelet-Európából Angliába, Írországba tömegével utaztak ki dolgozni a frissen csatlakozó országok fiataljai, és attól függetlenül, hogy az otthonukat elhagyták, a szokásaikat, ízlésüket, igényeiket nem felejtették otthon. Magyarországon a UPC Direct, Lengyelországban a Polsat Digital lett a favorit "hordozható TV-szolgáltatás". A trükkös ügyfelek itthon megkötötték a szerződést, megkapták a szükséges eszközöket, de a tányérantennát mondjuk Dublinban szerelték fel, hogy ott is nézhessék esténként a Barátok Köztet.

Ez természetesen nem legális megoldás, de a szolgáltató valószínűleg szemet huny felette -- de nem is tud vele mit kezdeni. Hagymásy András, a UPC kommunikációs igazgatója szerkesztőségünk kérdésére válaszolva elmondta, hogy "Jelenleg nincs megoldás, és nem is a szolgáltatók tudják azt megtalálni. Mi természetesen a hatályos jogszabályoknak megfelelően csak belföldre kötünk szerződést." Lengyelországban viszont már ipari mennyiségben csinálják ezt az ügyfelek, egyes becslések szerint a Polsat Digital 2,3 millió előfizetője közül 400 ezer külföldre vitte a vevőegységet.

Viviane Reding uniós kommunikációs biztos álma, a távközlési piac egyesítése is komoly ellenállásba ütközik, így a műsorszórás esetében ugyanerről fantáziálni is kár. Hiába tartozik az emberek, munkaerő, áru mellett a szolgáltatás és a média szabad áramlása is az Európai Unió alapelvei közé, ha a külső és belső jogi akadályok megfojták azt. Arra pedig Martin Ornass-Kubacki, a SES-Astra ügyvezetője sem lát esélyt, hogy egy ilyen cél érdekében elegendő lobbierő gyűljön össze. Jelenleg nagyon kevés az olyan előfizető, aki igényelné ezt a fajta integrációt.