Nyolc terabájt egyetlen kazettán

[HWSW] Időről időre felmerül a kérdés, vajon a mágnesszalagok mikor kopnak ki az informatikai hétköznapokból, azonban a technológia fejlesztői újabb és újabb megoldásokkal rukkolnak elő, amelyek révén életben tarthatók a szalagos rendszerek.

Kilencven kilométernyi könyvespolc helyett

Az IBM Almaden kutatóközpont és a Fuji Photo Film mérnökei most egy olyan kétoldalas mágnesszalag-prototípust fejlesztettek ki, amely négyzethüvelykenként 6,67 gigabit tárolására képes, vagyis adatsűrűsége tizenötszöröse a ma elterjedt megoldásoknak és több mint hatszor nagyobb mint a jelenlegi rekord, amely szintén az IBM nevéhez fűzödik. Az IBM és a Fuji szerint az újfajta szalagot tartalmazó egyetlen LTO kazettán 8 terabájtnyi adat tárolható, ez mintegy 8 millió könyvnek felel meg, amelyek kinyomtatva csak egy 90 kilométer hosszú polcon férnének el.

A kezdetek

Az IBM tekinthető a szalagos adattárolás úttörőjének, a vállalat 1952-ben értékesítette az első ilyen egységét, a 726-os modellt, amely egy hüvelyk hosszúságú szalagon hat adat- és egy ellenőrző sávon összesen 100 bitet tudott tárolni. Akkoriban a kutatók még úgy vélték, hogy ekkora területen az adatűrűség elméleti maximuma 400 bit körül van. A Model 726 a lyukkártyákat volt hivatott leváltani, amelyeknél lényegesen gyorsabb is volt, szalagjai másodpercenként 12500 számjegyet tudtak rögzíteni vagy betölteni. Egy szalagon 2 millió számjegy volt tárolható, az IBM mérnökei pedig minden egyes szalagot az eladás előtt mikroszkóp alatt ellenőriztek, hibák után kutatva.

A Fuji által kifejlesztett szalag vékony bárium-ferrid réteget tartalmaz, amely hosszú idő után sem oxidálódik vagy változtatja meg vegyi tulajdonságait, ezért a vállalatok szerint ideális az adatok hosszú ideig tartó tárolására. A Fuji már évek óta gyárt bárium-ferrid réteget tartalmazó mágnesszalagokat, azonban folyamatosan tökéletesíti azokat, ezek a kutatások vezettek el a mostani megoldáshoz. Az új szalagra épülő kazetták azonban legkorábban öt év múlva jelenhetnének meg a piacon.

Az IBM felelt az író-olvasó fej fejlesztéséért, a vállalat állítása szerint a pozícionálás területén történt előrelépések lehetővé tették, hogy az adatsávok 90 százalékkal kisebbek legyenek, ezáltal jelentősen meg lehetett növelni a szalag kapacitását. Az új mechanika 0,35 mikronos pontossággal képes pozícionálni a fejet az 1,5 mikron széles adatsávok felett. A Nagy Kék kutatói emellett egy új kódolási eljárást is létrehoztak, amellyel a visszaolvasás pontosságát tudták megnövelni, így kevesebb hibajavítás szükséges, ezáltal nagyobb sebesség érhető el.

Őskövület a csúcson

A technológia alapelveit figyelembe véve ősöreg mágnesszalagok egyre népszerűbbek a vállalatok körében, amelyeknek a különféle törvényi szabályozások (pl. Sarbanes-Oxley) miatt óriási adattömeget kell hosszú ideig megőrizniük. Tavaly az IBM mágnesszalagos rendszereinek bevétele 9 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbi szintet és 2011-ig évi átlagban 8 százalékos növekedést vár a cég. Az IDC adatai szerint a szalagos adattárolók piaca 2005-ben 4,82 milliárd dollárt tett ki.

Az adatsűrűség és így a kapacitás növejedésével még jó ideig a mágnesszalag lehet a legolcsóbb archiválási megoldás, a kazetták alacsony árát és kis méretét eddig még semmilyen más média nem tudta megszorongatni: egységnyi kapacitásra vetítve a merevlemezek például ötször-tízszer drágábbak. Hosszú távon talán az optikai adattárolás lehet a következő technológia, amely letaszíthatja a trónról a mágnesszalagokat, azonban a lemezek kapacitása egyelőre túl kicsi a kazettákéhoz képest.