Komolytalan számháború -- felelősök nélkül
A neves pénzügyi tanácsadó Merrill Lynch múlt hét végén nyilvánosságra hozott egy úgynevezett elemzést (PDF) , amelyben azt taglalja, hogy a Sony PlayStation 3 (PS3) következő generációs konzol akár éves léptékű késést szenvedhet, főként az elviselhetetlenül magas gyártási költségek miatt. A börze nem sokat habozott, a tokiói tőzsde nyitáskor egyből 2,2 százalékot esett az árfolyam, majd a kereskedés végére 3,64 százalékkal alacsonyabban zárt, mint pénteken. Hovatovább, a Merrill semlegesről eladásra minősítette le a Sony papírjait.
Lássuk kicsit részletesebben, mire hivatkozva mozgatta meg az árfolyamot a Merrill. A vállalat azt állítja, hogy japán elemzőjük szerint a PS3 magas gyártási költségei miatt a Sony csúsztatja annak megjelenését, mivel nagyjából 900 dollárt kóstálhat egy-egy gép előállítása, ami irgalmatlan veszteségeket okozna, hiszen így akár 500-600 dollárt is bukhatna minden egyes darabon. Ennek hatására nem csak a Sony, hanem az egész játékipar idei és jövőbeni pénzügyi kilátásai romlanak, mivel a PS3 lenne a következő domináns játékplatform.
Túl drága processzor?
Az elemzésben a 900 dolláros összköltségből 230 dollárt a Cell termelése hasít ki, amit a Merrill szerint a nagy méret, a komplex felépítés, és a 90 nanométeres csúcstechnologiájú gyártási eljárás indokol. Hogy érzékeltessük ennek az adatnak az abszurditását, félvezetőipari elemzések alapján az Intel átlagosan 40 dollárért gyárt le egy-egy Pentium processzort, aminek nagyobbik részét nem a szilícium, hanem a tokozás tesz ki.
A Cell 235 négyzetmilliméteres méretével nagyjából akkora, mint egy Smithfield magos Pentium D, amelynek előállítási költsége a 40 dollárt referenciaként véve nagyjából 60-80 dollárt tehet ki, de mindenképpen 100 dollár alatt marad. Ehhez vegyük hozzá, hogy a költségek nagyobbik részét nem a szilícium, hanem a tokozás teszi ki. Egy olyan kemény és merev tokozás, amelynek el kell viselnie az egyedi, moduláris beépítést, a hűtőborda nyomását. Ezzel szemben a Cell teljesen egyedi tervezésű, költségkímélő megoldást alkalmazhat, mivel kizárólag az alaplapba beágyazva kerül használatra.
Nem lenne erős érv az Intel nagyobb, több százmilliós volumene sem, ugyanis azt több, legalább 6-7 gyárban produkálja. A Cell kezdetben néhány milliós, majd évi akár több tízmilliós darabszáma bőven eléri a gazdaságos üzemméret feltételének alsó küszöbét. A Cell ráadásul eleinte East Fishkillben, az IBM üzemében készül, ahol más termékek tömeges termelése is folyik, így az üzemeltetési költségeken így további lapkák millióival osztozik -- többek között az Xbox 360 processzorával, a Xenonnal. A volumen felfutásával aztán a Sony nagasaki üzemében is beindul a termelés.
A Cell a maga 9 magjával valóban viszonylag komplex, azonban a Sony pont emiatt döntött úgy, hogy 8 "segédmagból" csak hét aktívval szállítja majd a PS3-ba a Cellt, hogy az egy hibás maggal rendelkező chipeket ne kelljen leselejtezni. Ugyanezért esett a választás az IBM 90 nanométeres gyártástechnológiájára, amely nem hogy nem csúcstechnikájú drágító tényező, hanem egy évek óta, lapkák tízmillióinak előállítására használt, mára tökéletesen kiismert és szabályzott eljárás.
Ezzel egybecseng, hogy az IBM a tervezettnél lényegesen jobban halad a Cell próbagyártásával, és a hibás, elrontott lapkák aránya elegendeően kicsi ahhoz, hogy beindulhasson a tömegtermelés. Az is érdekes, hogy a Merrill néhány hónappal ezelőtt még csak 100 dollárra becsülte a Cell előállítását. A Cellhez hasonlóan az RSX grafikus chip is tömegtermelésre kész az NVIDIA szerint, igaz, ezt "mindössze" 70 dollárra taksálta a dokumentum.
Tízszeres árú optikai meghajtó
Ennél még sokkal szebb a 350 dolláros Blu-ray meghajtó esete, melyet semmilyen érvvel nem támaszt alá az elemzés. Ezt az összeget mérjük a ma kapható, minden elképzelhető képességgel ellátott DVD-újraírók árához, és azt látjuk, hogy a Merrill szerint egy finomabb mechanika, rövidebb hullámhosszúságú optika, és néhány apró chip tízszeres költségkülönbséget indokol.
Mindezekre hivatkozva az elemző úgy látja, a Sony kihátrál a gigantikus veszteségek alól, és idén kis, 2-3 milliós mennyiségben, talán csak Japánban dobja piacra a PS3-at, amin nem segítenek az eladott Blu-ray lemezek után a Sonynak járó jogdíjak sem, mivel a formátum még gyerekcipőben jár, nem elterjedt. A volumen azután fog felfutni, vélik, hogy a Cell 65 nanométerre költözik, és elterjed a Blu-ray is.
Ez a gondolatmenet egészen kifacsart, hiszen a fajlagos gyártási költségeket a magas volumen szorítja le, amiben a méretgazdaságosság törvénye, és a tanulási görbe játsszák a főszerepeket. A Blu-raynek pedig a Toshiba HD DVD formátumával való szoros verseny miatt éppen a PlayStation 3 segítségével kell felfutnia, különben a Sony egész stratégiáját tenné kockára.
Konklúzió: a Sony minél korábban indítja be a tömegtermelést, annál hamarabb fognak költségei csökkenő pályára állni, annál nagyobb eséllyel jön ki győztesen a következő generációs médiumháborúból a Blu-ray, és annál kisebb lesz a Microsoft Xbox 360 előnye.
Zavarosan vagy egyáltalán alá nem támasztott költségbecslések alapján valószínűsíteni a Sony önkéntes csúszását komolytalan vállalkozás. Amíg azonban az ilyen színvonalú "elemzések" egy magánbeszélgetés alkalmával, vagy fórumokon megállják a helyüket, hiszen -- ahogyan ezt a HWSW fórumán is megjegyezték -- nem foglalkozik velük senki, addig a Merrill bohózata látható pénzügyi mozgásokat eredményez. A Sony eddig egyetlen vaktában lövöldözésre sem reagált, erre viszont kénytelen volt, és szóvivői tagadták, hogy bármiféle változás lenne az ütemtervben.
Ha kis hazai rosszindulatot beleviszek a történtekbe, akkor azt gondolom, hogy a Merrill saját valamelyik ügyfelének érdekében mesterségesen zuhantatta meg kicsit a Sony és más érdekelt vállalatok papírjainak árfolyamát, hogy diszkont áron bevásárolhasson, és a későbbi korrekció, majd a pozitív hírek hatásakor prémiumot kaszáljon. Az igazság pedig jó eséllyel sosem derül ki, hiszen minden oldalon hétpecsétes üzleti titok.