A Longhorn sokkal több lesz, mint a Windows XP harmadik javítócsomagja

[eWeek/Microsoft Watch/HWSW] Hosszú hallgatás után ismét elindult a Longhornnal kapcsolatos információ-lavina. Az elmúlt másfél évben fokozatosan kezdett úgy tűnni, hogy a Longhorn nem fog olyan sok újdonságot felvonultatni, mint amit a 2003 végi Professional Developers Conference alapján sejteni lehetett, azonban Jim Allchin, a szoftveróriás platform csoportjának vezetője kiemelte: a Longhorn sokkal többet nyújt majd, mint amire a Windows XP harmadik javítócsomagja képes lehetne.

Hosszú hallgatás után néhány újdonság

Allchin szerint a Longhorn rengeteg újdonsággal jelentkezik majd, messze túlmutatva a Windows XP képességein; ez nem csak a Microsoft számára fontos, hanem elmondása szerint az egész iparág számára előnyökkel jár majd a Longhorn lehetőségeinek kiaknázása, különös tekintettel a peer-to-peer megoldásokra.

A Longhorn jelenlegi állapotáról tiszta képet április végén kaphatunk, amikor a Microsoft a szoftverfejlesztő cégek és a nagyobb hardverdisztribútorok rendelkezésére bocsátja az operációs rendszer kifejezetten driverfejlesztésre és OEM terjesztésre optimalizált változatát a WinHEC rendezvény keretein belül, Seattleben.

A Longhorn már beépítetten támogatni fogja az IP Version 6-ot (IPv6), és lehetővé teszi, hogy a rendszer egyes pontjain továbbra is használható maradjon a korábbi IPv4 internetcímzési szabvány a kompatibilitás biztosítása érdekében. Ezáltal az IPv6-ra történő átállást mindenki a saját tempójában végezheti el.

Jim Allchin hosszan sorolta, miért gondolja azt, hogy a Longhorn valóban nagyszabású termék. "Én már látok olyan dolgokat is, amik még az első bétába sem kerülnek be, így számomra még vonzóbb a rendszer, mindenesetre most ezeket gondolom. Vegyétek úgy, hogy ez Jim álláspontja" -- magyarázta Allchin meglátásait.

Miért lesz érdemes váltani?

A lista első helyén a biztonság áll, amivel a Longhorn fejlesztői a lehető legjobb munkát végezték, és Allchin véleménye szerint "páratlan" megoldást jelent majd a többi operációs rendszer és szoftver ellenében. A Longhorn biztonsági szolgáltatásai többek között a Windows XP SP2-ben jelentkező tűzfalat is továbbfejlesztésekkel látja el, így már nem csak a bejövő adatokat, hanem a kimenő információt is szűrni lehet vele.

Jelentős probléma a Windows XP esetében, hogy ahhoz, hogy a felhasználók a legtöbb feladatot zökkenőmentesen elláthassák, adminisztrátoroknak kell lenniük. "Ezt most megváltoztatjuk -- a felhasználók nem lesznek rendszergazdák, és például az Internet Explorer esetében az is kivitelezhető lesz, hogy a böngészőt a felhasználó saját jogosultságainál kevesebbel is futtathassa, ezáltal elkülöníthetik, mikor böngésznek intraneten és mikor az interneten, megelőzve a káros kódok beszivárgásának lehetőségét" -- ismertette Allchin.

Nagy hangsúlyt kap az új Windows-változat esetében a mobilitás. A Longhornnal sokkal könnyebben szinkronizálhatjuk adatainkat az asztali számítógépek, laptopok és más kézi eszközök között, megkönnyítve a mindennapi munkát. Ugyancsak újdonságot jelent a kiegészítő kijelzők támogatása, amikkel egy szinte kikapcsolt állapotban lévő PC-ről adatokat képesek megjeleníteni másodlagos megjelenítő eszközök -- például a gép használata nélkül olvashatunk e-mailt. A Longhornban a keresés is átalakul: Allchin szavaival élve a feladat az adatok "vizualizálása és szervezése" lesz csupán.

Allchin kiemelte, hogy a hónap végén bemutatásra kerülő Longhorn elég képességgel rendelkezik ahhoz, hogy mindenki belássa: az operációs rendszer üzemeltetésének költsége lényegesen alacsonyabb a korábbi Microsoft rendszerekénél, és a konkurenciánál is.

A Palladium nem halt meg

A Longhorn biztonsági technológiái a Palladium néven híresültek el még jóval az új operációs rendszer bejelentése előtt. A Palladiumot azóta sokkal inkább a "Next-Generation Secure Computing Base" (NGSCB) néven emlegetik. Ez a rendszerösszetevő kapta mindeddig a legtöbb kritikát, és ennek hatására a Microsoft úgy döntött, teljesen újratervezi azt, hogy egyszerre feleljen meg a Megbízható Számítástechnika irányelveinek, és a felhasználóknak.

Az NGSCB két modulból állt: az egyik fele a Trusted Platform Module a hardveroldalon, a másik pedig a Trusted Operating Root (másnéven Nexus) a szoftveroldalon. A Nexus egy külön Kernelt biztosított volna ahhoz, hogy a szoftverek egymástól elszigetelten, de mégis a Windows keretein belül működhessenek. A Nexus olyan API-kat tett volna elérhetővé, amikkel megvalósítható lett volna a mindentől és mindenkitől védett tárolás.

Az NGSCB célja az volt, hogy "egyesítse a hardvert és a szoftvert a nagyobb biztonság érdekében" -- tudatta Jim Allchin, aki hozzátette, hogy ez a célkitűzés a kritikák hatására sem változott meg, azonban a Microsoft végül sokkal hosszadalmasabban átfutó és az eredetitől sokban eltérő megvalósítást választott. Ennek elsődleges oka, hogy sok partner és vállalat aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy meglévő alkalmazásaikat újra kell írniuk ahhoz, hogy az NGSCB képességeit kihasználhassák.

Új utakon

A vállalat ezt a 2004-es WinHEC-en ismerte be, és elmondta, hogy visszatér a tervezőasztalhoz az NGSCB-vel. Az elmúlt egy év alatt a Microsoft illetékesei szinte semmit nem voltak hajlandóak közölni a technológiáról. Egyesek már azt hitték, hogy ez az NGSCB halálát jelenti, azonban Allchin szavai véget vetettek ezeknek a spekulációknak: "Az NGSCB útja folytatódik. Meg kellett változtatnunk a terveinket, de már építjük az újat" -- tette hozzá Jim Allchin, valamint kiemelte, hogy az új NGSCB első darabjai még a Longhorn részeként elérhetőek lesznek.

Az NGSCB koncepció részeként a Longhorban az Internet Explorer egy zárt, védett rendszerterületen fog futni, elszigetelődve az operációs rendszer többi részétől. Ezen felül az új Windowsban lehetőség lesz a Secure Startup technológia használatára is, amivel a mobiltelefonokhoz hasonlóan le lehet zárni mind a hardvert, mind a szoftvert, hogy az kizárólag a megfelelő azonosító birtokosa számára lehessen elérhető, és a merevlemezen tárolt személyes adatokat semmilyen módon ne lehessen a felhasználó akarata nélkül eltulajdonítani.

Ennek eléréséhez a Longhorn a szoftvervirtualizáció legújabb formáját, és speciális hardverelemeket vonultat fel; a kezdeményezés kódneve "Unity" lett. Allchin arról is beszámolt, hogy a virtualizáció olyan megoldásain kísérleteznek, amik nem igénylik a hardver részéről annak kifejezett támogatását.

Elméletben a virtualizáció ezen megvalósítása lehetővé tenné a futtatókörnyezetek teljes vagy részleges elszigetelését, csökkentve a különféle szoftverek által okozott biztonsági kockázatot, és megvalósíthatóvá válna a folyamat-, hálózati- és operációs rendszer szintű izoláció.