Az AMD megnyerte az ellene indított diszkriminációs pert

Az AMD megnyerte az ellene indított diszkriminációs pert: a bíróság kimondta, hogy a libanoni születésű Walid Maghribit, vállalat memóriachipekért felelős részlegének korábbi vezetőjét nem érte hátrány származása és vallása miatt. Maghribi csalódottan nyilatkozott a döntésről, azonban közölte, hogy tudomásul veszi és elfogadja az ítéletet.

Amint arról beszámoltunk, Maghribi állítása szerint a processzorgyártó volt vezérigazgatója, Jerry Sanders és más vezetők a szeptember 11-i terrortámadások után arab származása miatt sorozatosan megalázták, míg végül arra kényszerítették, hogy távozzon a cégtől. Maghribi beadványában azt állította, hogy Sanders és Hector Ruiz közvetlenül is felelősek voltak karrierje tönkretételéért az Egyesült Államokat ért terrortámadásokat követően.

A libanoni származású szakember vádjai szerint a problémák akkor kezdődtek, amikor egy 2001. októberi vezetőségi ülésen szóba kerültek a szeptember 11-i események. E találkozón állítólag Sanders meglepve értesült arról, hogy a libanoni születésű Maghribi muzulmán vallású, miután az elmagyarázta Sandersnek, hogy Libanon arab ország, és ő valóban arab és egyben muzulmán is.

Ezt követően, állítja Maghribi, Sandersnél kegyvesztetté vált, és néhány hónap leforgása alatt számkivetettnek érezte magát a cég ellenséges atmoszférájában. A vezérigazgató többek között nem adta jóváhagyását az AMD és a Fujitsu együttműködésnek Maghribi által javasolt forgatókönyvére, és egyben egyre abszurdabb feladatokat bízott a korábban megbecsült vezetőre. A pohár végül akkor telt be, amikor Ruiz elnök másokkal egyetemben durva tréfák célpontjává tette őt és feleségét.

Az AMD ügyvédei a tárgyalás során egy kapzsi és hatalomra éhes vezetőként mutatják be a Maghribit, aki azért hagyta ott a vállalatot, mert több tízmillió dolláros jövedelemtől esett el. A vállalat jogásza szerint Maghribi nem tudta megemészteni, hogy nem ő lett az AMD-Fujitsu ügylet elsőszámú haszonélvezője. Mint az ügyvéd elmondta, Maghribi nem cége, hanem saját érdekeit tartotta szem előtt az ügylet előkészítése során, és noha fizetése már korábban is 1,5 millió dollárra rúgott évente, az új vállalat elnök-vezérigazgatója akart lenni.