SocketA processzorok változatos halálnemei
Az utóbbi napokban, miközben említésre méltó hírek után kutattam a hálón, belebotlottam néhány érdekes képbe, hála az Overclockers Australia -nak. Mind a két képen SocketA tokozású AMD Athlon Thunderbird processzorok láthatóak, igaz némileg megviselt állapotban...
Mi ebből a tanulság? Nem az, hogy az AMD processzorai szemétre valóak lennének, hanem inkább az, hogy bánjunk velük óvatosan. A halál általában két írányból leselkedik rájuk, az egyik a lesarkazás, ami ellen például a CuSpacer névre hallgató elmés szerkezettel lehet védekezni. A másik veszélyforrás pedig nem más, mint a processzor termelte irdatlan mennyiségű hő. Itt már nem is inkább a nevetséges méretű hűtők okozzák a legtöbb bajt (az emberek többségében már tudatosult, hogy ezekben a processzorokban egy-egy hőerőművet is elrejtettek), hanem a hűtő és a processzormag nem megfelelő kontaktusa, azaz a hővezető anyag hiánya. Itthon is történt már olyan, hogy valaki vett egy Duronos gépet és otthon megdöbbenve tapasztalta, hogy a szervizes bácsik elfelejtették leszedni a hűtő aljáról a védőfóliát. (Védőfóliát akkor használnak, ha a képlékeny hővezető anyagot gyárilag a borda aljára helyezik.) Természetesen nem csak a védőfólia okozhat galibát, hanem az is, ha a borda pucér fémteste mindennemű hővezető anyag közebiktatása nélkül éritkezik a processzormaggal. A hővezető anyag (szilikonpaszta) szerepe ugyanis nem más, mint a két felület egyenetlenségeiből eredő hézagok kitöltése, és ezzel a jobb kontaktus biztosítása. Ha elhagyjuk a hővezető anyagot, akkor könnyen processzorunk életével fizethetünk hanyagságunkét, ugyanis számtalan példa van rá, hogy 900-1000MHz környékén ezek a processzorok nagyjából csak 10-20 másodpercig bírják nélküle, aztán elfüstölnek...
Az itt említett dolgokról egyébként a "SocketA processzorok túlhajtása" c. cikkben is írtam, talán némileg részletesebben. A cikket egyébként majd szeretném megtoldani 1-2 új gondolattal, amelyekről a cikk írásakor megfeledkeztem.