Xeon E7 v4: megérkeztek az új csúcs-Xeonok

Bemutatta az Intel az x86-os világ új királyait, a Broadwell-EX családba tartozó Xeon E7-4800 és E7-8800-as sorozatú processzorokat. Ezek a legnagyobb, négy- és nyolcfoglalatos szerverekbe készülnek, immár az Intel termékportfólió túlnyomó többségéhez hasonlóan 14 nanométeren.

Az új Xeonok bemutatásával egyébként az Intel gyakorlatilag befejezte a 14 nanométerre történő átállást, a Xeon E5-4600v4-es sorozat kivételével már minden Xeon és Core sorozatú termék ezen a technológián készül. Az Intel visszafogott tempójára jellemző, hogy ehhez az átálláshoz két évre volt szükség, az első Broadwell-generációs modelleket még 2014-ben dobta piacra a cég.

Mit hoznak az új lapkák?

A Xeon E7 család mindig a legnagyobb, legerősebb lapkákat jelenti az Intel kínálatában, nincs ez másképp most sem, a legnagyobb szervereket célzó chipeket az Intel a legerősebb RISC-processzorokkal, a POWER8-cal és a SPARC-kal szemben pozicionálja. Ennek megfelelően a tavaly, a Haswell-EX-szel bevezetett logika szerint az új E7-es sorozat kizárólag négy- és nyolcutas kivitelben érkezik, a kétfoglalatos rendszerekhez az E5-ös családból kell majd válogatni.

^{Marad a két gyűrűbe szervezett struktúra a Broadwell-EX esetében is}

Az új processzorok továbbra is az Ivy Bridge-EX-szel bevezetett Brickland platformot (és az R1 foglalatot) használják, így maradt az eddig standard QPI interconnect 1.1-es verziója is, a Haswell-EX-hez hasonlóan 9,6 gigatranszfer/másodperc átviteli sebesség mellett. Ez a tényező önmagában visszafogja némileg a lapkák teljesítménypotenciálját, áttörést a következő, Skylake-EX-szel érkező új Purley platform és a vadonatúj UltraPath Interconnect (UPI) hoz majd - de ez még a jövő zenéje.

Visszatérve a Broadwell-EX-hez, gyakorlati szempontból fontos előrelépés, hogy a maximális támogatott memória mennyisége duplázódott. Ugyan processzoronként most is 24 darab memóriamodul használható, de immár támogatott a 3DS LRDIMM (rétegzett memória) formátum is és vele a 128 gigabájtos modulok, ezzel pedig négy foglalat esetén 12 terabájt, nyolc foglalatnál pedig 24 terabájt a maximális támogatott operatív tár. Ezek a modulok ma még könnyfakasztóan drágák, így rövid távon biztosan nagyon kevés cég ruház majd ezekbe, de fél év múlva értelmezhető szintre eshet ezek ára, ahogy felfut a gyártás.

A kisebb csíkszélességnek köszönhetően viszont mindenből kicsit több fér ezúttal a processzorokra, így az eddigi csúcs 18 magos kivitel helyett az új maximumot a 24 mag jelenti, ugyanúgy 165 wattos hőkeretben, mint eddig. Az utolsó szintű gyorsítótár mérete is nőtt, a legnagyobb modellben 45 megabájtról 60 megabájtra. Az Ivy Bridge-EX-hez képest az előrelépés nagyobb, ott maximum 15 mag és 37,5 megabájt volt a maximum, innen nézve pedig már lényeges előrelépés lehet az új chip-széria.

Az alábbi ábra jól mutatja, hogy az egyes termékek pozicionálását nagyon nem kuszálta össze az Intel, az egyes modellek 1:1-ben váltják a korábbi termékeket, ráadásul pontosan ugyanazon az áron. Így viszonylag egyszerűen összehasonlíthatóak az egyes lapkák, jellemzően több magot és nagyobb gyorsítótárat hoz a Broadwell-EX, némileg visszavett (100-300 megahertzcel) órajel mellett. Az Intel saját becslései szerint azonos áron 10-25 százalékkal nagyobb teljesítményt nyújtanak a frissebb modellek, logikus döntés tehát az újabb modellt választani (az első szám a SPECint_rate_2006, a második a HammerDB alatti OLTP teljesítmény növekedését mutatja).

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Érdemes egy pillantást venni a portfólió szegmentálására is. A lapkákat Basic-Standard-Advanced kategóriákba sorolja a gyártó, ezek jobbára értelmetlenek, csupán annyi a különbség, hogy az Advanced tagjai 8 foglalatos rendszerekben kiegészítő nélkül, ennél több foglalatos szerverekben pedig extra "glue" segítségével építhetőek be. Ezen felül két egyedi kategóriát is használ az Intel, az adatbázisok alá kimondottan magas órajelű processzorokat kínál, ezt a szoftverek licenckonstrukciója indokolja, a magonként vásárolt adatbázisok ára olyan magas, hogy érdemes a létező leggyorsabb magokat tenni alájuk. Külön sort kapott a HPC-s, mérnöki-tudományos feladatokra befogható modell is, amelyet kimondottan a magas teljesítmény/fogyasztás mentén fejlesztett az Intel.

Az új Broadwell-EX lapkák hivatalosan mostantól elérhetőek, várhatóan a közeljövőben pedig a chipek köré épített rendszerek is megérkeznek a nagyobb gyártóktól.